Van ez az izé…

106
  •  
  •  
  •  

„És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk.”

III. Móz. 20,13.

Örömkönnyekben törhetünk ki. Hiszen a mi Homonnaynk úgy látta helyesnek, hogy nem tér haza az előválasztásra, és remélhetjük, hogy a valódi választásra is hasonlóan cselekszik. Eggyel kevesebb.

A problémáját egyébként bizonyos Nemes Balázs, a Momentum pécsi, illetve Tóth Péter, a Jobbik szegedi képviselőjelöltje jelentik, akik – legalábbis korábbi kijelentéseik szerint vélhetőleg – meglehetősen elmarasztalólag nyilatkoztak a buzikról. És ő pedig ugye e szabad művészet lelkes művelője – nevezhetnénk akár közbuzinak is. Egyébként erősen közepes könyvek írásával foglalja el magát, ezen kívül – természetesen – újságot is ír, mint egyébként szinte mindenki, úgyhogy ezzel nem tűnik ki a magyar értelmiségi mezőnyből. Most viszont mégiscsak kedvem támadt írni róla – na nem azért, mert az álláspontja az enyémnek pontosan az ellenkezője, hanem mert felháborít, amit firkál.

Zárójel. A durci beverésének oka: „Azért remélem, Klára nyer és egyszer eljutunk oda, hogy senkinek eszébe nem jut genetikai hulladéknak nevezni engem.” Hát bizonyára úgy lenne, ha Gyurcsányné nyerné meg a választást. Csakhogy nem fogja, de az messzire vezetne, hogy miért. Legyen elég annyi, hogy a bolgár tehén – reményeik szerint – csak majd 1–2 év múlva veszi vissza a gyeplőt KariGeri kezéből, aki addigra már végleg leírja magát. Nem tudom, észrevették-e, hogy Geri pontosan olyan balfék, mint Medgyessy volt, ugyanaz a habitus, csak nem hebefrén, ugyanaz a tétova, döntésképtelen szerencsétlenség. Gyurcsánynak már rutinja van az ilyenek kinyírásában, úgyhogy nem fog neki gondot okozni. És akkor majd jön Feriné és az Isten legyen hozzánk irgalmas, mert ő nem lesz. Zárójel bezárva.

Ugye egy nagyon erős képpel indít: „…mi különböztet meg benneteket attól a kandisznótól, akit azért tartanak, hogy ha a faluban búg egy koca, a tulajdonosa elhajtsa a kocához, hogy annak kismalacokat csináljon pár ezer forintért…” Ez egyébként egyáltalán nem igaz. Nem igaz az, hogy „…előzőleg nem egyszer telibeszart és hugyozott…”. A sertés tiszta állat, bármilyen furcsán hangzik is, sokkal tisztább, mint például Homonnay. Ha a disznót szűk ólban tartják, akkor nem tehet mást, mint hogy belefekszik az ürülékébe, de ez az ember hibája. Ennyit a disznók védelmében.

Így folytatja: „Halkan megjegyezném továbbá, hogy a homoszexuálisok nem genetikai hulladékok, az emberi populációban kortól, helytől függetlenül az arányuk mindig közel azonos.” Sajnálatos módon ez más betegségekkel is pontosan így van, nagyjából a betegek száma is mindig azonos, kortól, nemtől függetlenül. Most például járvány van, ám a halottak száma alig tér el a megszokottól – úgy tűnik, van egy halálozási ráta, ami még ilyenkor sem változik nagyot. Amint a buzik száma sem: van egy természetes szám – csak már az a kérdés, hogy mennyi. A homoszexualitást 1991-ben vette ki a betegségek közül az Amerikai Pszichoanalitikus Társaság – tehát azóta nem betegség, mondhatnók csodálatos módon, varázsütésre egyszerre meggyógyultak. A számuk pedig azóta – látszólag – nőtt, az sajnos kétségtelennek tűnik.

Minden korban – a végén – megnő az aberráltak száma.

Egyszerűen túl gazdagok, életuntak vagyunk, hogy csak úgy létezhessünk, ki kell tűnni valamivel, és a primitív ember többek között ezzel is szeretne. Ez törvényszerű, hiszen mindez a görcsös unalom terméke, amely ilyen „különlegességek” felé csábít minket, embereket. Nem köt már bennünket a rend, mi már a „szabadság” gyermekei vagyunk, azé a szabadságé, amelyről senki sem tudja, hogy valójában mit is jelent. Ez a szabadság aztán szétválogatatlanul összekeveredik a szabadossággal, és már jönnek is a buzik meg mindenféle furcsa szokások, amelyek fel sem merülhettek volna egy jobb korban.

Az embernek azonban van ízlése, és ez is megkülönbözteti az állattól. A kutya például nem azért keféli meg a felmosórongyot, mert bolond, hanem mert ösztönlény, és mint ilyen, nem tesz különbséget a felmosórongy és a nőstény kutya között. Egészen addig, amíg rá nem érez az ízére, mert onnan már a szukákat kedveli.

Hát úgy tűnik, hogy Homonnay maradt a felmosórongynál – ami a szerelmet illeti.

Ami azt illeti, hogy az emberi szexualitás pusztítja ki a földet, az talán igaz, csakhogy nem egyformán. Például Európában pontosan nem, hiszen itt fogy a népesség, a Föld innen nézve talán megmenekül. Pontosan azokban az országokban nő radikálisan a népesség, ahol egyébként halállal rendelik büntetni a buziságot. Van ott aztán egy igen érdekes gondolat: azt sugallja a szerző, hogy érdemesebb, sőt célszerűbb is a buziságot választani – már ha az választható –, mert az megkíméli a Földet. Tudják, olyan ez, mintha kollektív öngyilkosságra szólítanák fel az emberiséget.

Ez az öngyilkosság-motívum előfordul már máshol is. Tudom, a buzik hajlamosabbak erre, hiszen valahol talán érzik, hogy betegek. Csak akkor fognák be a szájukat és járnának pszichológushoz, vagy jósnőhöz, tök mindegy. De engem ne idegesítsen, mert útálatosság az.

Facebook hozzászólások

  •  
  •  
  •