A lógós

35

„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”

George Orwell

Történt, hogy Julius Caesart konzullá választották és mellé egy Bibulus nevezetűt választottak konzultársnak. Hiszen két fontos elv létezett, a kollegialitás és az annualitás, ami azt jelentette, hogy mindig két embert választottak meg és mindig egy esztendőre. A képlet roppant egyszerű volt: ha valakivel elszaladt a ló, akkor ott volt a másik, aki megfékezte volna. Bibulus azonban azt választotta, hogy nem mozdult ki a lakásából, csak írásban tiltakozott, merthogy súlyosan megsértődött. „Attól fogva Caesar minden államügyet egyedül, a maga feje szerint intézett, és némely tréfacsináló, ha játékos kedvében tanúként aláírt valamit, az időpontot nem Caesar és Bibulus consulságának évével jelölte, hanem úgy, hogy kelt »Julius és Caesar consulsága alatt«, vagyis kétszeresen, melléknevén és családi nevén is, egyedül őt nevezték meg. Nemsokára aztán széltében-hosszában ezt a kis verset idézgették: »Nem Bibulus, Caesar volt minden tettnek a lelke: Semmit nem tett az consuli éve alatt« – írta Suetonius.

Hát nekem erről bevillant a legnagyobb lógós, Hadházy Ákos neve. Most éppen azon rinyál, hogy Kövér nem akarja beiktatni; tán majd ha éppen lesz rá ideje, most – úgy tűnik – nincs. Élvezettel nézem, ahogyan siránkozik; persze természetesen csak a pénz érdekli. A pénz egyébként különösen izgatja, hiszen rendkívül költséges szórakozása is van, ilyen például a repülés. Na nem csivitelve száll, mint egy ragyás madár, hanem ezt úgy kell elképzelni, hogy „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”, és mit lát ott: egy „tankot”. Jó, csak egy páncélozott szállító járművet – úgynevezett BDRM–2-es – felderítő járművet.

Zárójel. Nem tudom megállni, hogy el ne meséljem, ami boldogult vitéz koromban történt velem. Akkoriban éppen a Dunát kellett megvédeni, ami nem kis feladat, lévén igen nagy folyó. Pontosan egy ilyen BDRM–2-es felderítő volt, amely behatolt a Dunába; hogy pontosan miért, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy az illető – a megfelelő bugyogás kíséretében – elmerült. Először azt hittük, hogy tán tengeralattjáró, hiszen a magyar haditechnika mindenre képes, ám a kezelő személyzet pánikszerű menekülése meggyőzött, hogy korántsem erről volt szó. Egyszerűen elmerült; még szerencse, hogy az emberek ki tudtak ugrálni belőle, ugyanis meglehetősen gyorsan süllyedt. A páncélosok már csak ilyenek: ha merülni kell, akkor azt sietve teszik. Ennyit a Néphadsereg haditechnikájáról. Zárójel bezárva.

Na, egy pontosan ilyet fotózott le a Lódoktor. Aztán jöttek a magyarázatok. Ugye köztudott, hogy „…a Mészáros-cég magántava néhány kilométerre van a miniszterelnök családjának luxusbirtokától”. Ezért én úgy képzelem, hogy – Lódoktor hagymázas álmaiban – Orbánbasi páncéloson akar bevágtatni Budapestre, ahol aztán felállva a páncélosra beszédet is mond… Ja, az Lenin volt. Esetleg Jelcin.

Aztán ott volt a „nagy gödör” elmélete is. Valamiért nagy érdeklődésre tartott számot egy rejtélyes gödör, amelyet ugyanott ástak és ugyancsak a Lódoki fényképezte le. Sokféle találgatás látott itt is napvilágot. Vajon miért ásták ki, és mivégre? Senki nem tudja, és ami még rosszabb, nem is számolnak be róla; itt valami nagyon nem stimmel. Aztán – mint minden hióbhír – ez is elaludt, és már nem érdekel senkit sem. A lényeg: valami ügy legyen, amivel fenntartható a gyűlölet izgalma. Hiába na, még mindig érvényes a „mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket” – ahogyan azt a Kornis nevezetű íróember (sic!) is megírta már.

Csak emlékezzünk a „kutyaútlevél-ügyre”. Ami a tényeket illeti, a lódoktor úgy száz kiskutya útlevelét állította ki, annak ellenére, hogy országgyűlési képviselőként erre nem lett volna jogosult. Azután kínos magyarázkodásba kezdett, aminek az a lényege, hogy nem is úgy volt. Egyébként érdekes, hogy ezeket egy bizonyos „Dius Cumizdája Kölyökmentő Alapítvány” számlájára állította ki, amelyik Vajtán van, ami kissé távol esik Szekszárdtól, és nem is olcsón csinálta. Persze képek, azok vannak, rühes kismacskákról meg mindenfélékről, de hát képeket könnyű készíteni… Csak kérdezem, hogy nem talált közelebb állatorvost? Valamint azt is, hogy miképpen sikerült neki száz körüli kiskutyát exportálnia – ennyire kapósak lennének valami korcsok külföldön? Esetleg más van a háttérben, hiszen köztudott, hogy vannak, akik hibás kutyákat visznek ki – meghatározhatatlan sorssal? Csak kérdezem.

Itt állunk most. Remélem, Kövérnek még sokáig nem jut majd ideje fölesketni a Lódoktort, hiszen eredetileg neki nem volt sürgős; helyette elment valahova a világvégére és onnan olvasta fel a hadüzenetét. A község névtáblája mellett, mert mint mondta, „másutt nem volt térerő”. Gondolom, nem engedték be a faluba, nem hiányzik nekik.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu