Nincs világvége, de igény van rá

18

[notification type=”alert-info” close=”false” ]„Amióta az emberek nem hisznek Istenben, nem úgy van ám, hogy már semmiben sem hisznek, hanem úgy, hogy az égvilágon mindenben hisznek.”
G. K. Chesterton[/notification]

Úgy esett, hogy egy jámbor remete, Joachim de Floris, az Apokalipszisről írott munkáival nagy, bár kétes népszerűségre tett szert. Még a jeles Oroszlánszívű Richárd is beszélni akart vele, hogy tanácsát kérje a keresztes hadjáratával kapcsolatban. A derék Joachim ugyanis a keresztények ellenségeit hétfejű sárkánynak ábrázolta és ennek hatodik feje lett volna Szaladin, Richárd ellenfele a Szentföldön. Műveit ugyan 1202-ben bekövetkezett halála után eretneknek nyilvánították, de hívei sokáig őrizték tanításait. Konkrétan meg is nevezték az Antikrisztust is II. Frigyes német-római császár személyében, valamint az utolsó ítélet időpontját is, amelyet 1260-ra tettek. A nevezett Antikrisztus-jelölt azonban 1250-ben alattomosan meghalt. A világvége pedig technikai okok miatt  elmaradt. Pedig úgy szerették volna.

A félreértések elkerülése végett, a környezetünk állapota számtalan rossz kimenetelű forgatókönyvet tehet valószínűvé. Jobb lenne visszafogottabbnak lenni, kevesebbet fogyasztani és békében élni a természettel. Ám sajnos, míg az emberi faj fékezhetetlenül szaporodik, ennek kicsi a valószínűsége. Egyszerűen túl sokan leszünk/vagyunk. E probléma mai szemmel nézve megoldhatatlannak tűnik, keresünk hát olyat, amiről azt hisszük, hogy megoldható.

Ha amit találunk nem probléma, annál jobb: könnyebben megoldhatjuk.

Klímakonferencia van Párizsban. Részt vesznek rajta a világ országainak vezetői, valamint rendőrök, katonák, titkosszolgálatosok százezer számra, nehogy valami baj essék, tekintettel a sajnálatos eseményekre ugyebár. Kár lenne azért a sok okos emberért; hová lennénk nélkülük, ha véletlenül levegőbe röpítik őket. A konferencia feltett szándéka az aktuális világvége elhárítása, amit a széndioxid kibocsátás csökkentésével vélnek megoldhatónak. A szándék nemesebb már nem is lehetne, hiszen mi lehet fontosabb mint a világ megmentése? A hálás utókor – ami lesz, ha nincs világvége – bizonyára imáiba foglalja majd megmentői nevét és talán szobrot is állít nekik. Ezt úgy képzelem el, hogy a jeles férfiú lovon ül és kivont karddal kaszabol egy gonosz és rútul gomolygó széndioxidot. Unokáink pedig oda járnak majd koszorúzni. Minden rendben valónak látszik tehát, csak pár apró probléma mutatkozik, mindjárt mondom is, hogy mi.

Mindenekelőtt az, hogy ez az egész ügy, gázok, sugárzás egyebek nyilvánvalóan a természettudomány tárgykörébe tartozik. Márpedig a nevezett tudomány semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezik arra nézvést, hogy az emberi tevékenység befolyásolná a klíma lehűlését, vagy felmelegedését. Az oroszok több ezer méter mély lyukakat fúrtak a sarki jégbe, hogy az így vett jégmintákat elemezzék. E minták arról tanúskodnak, hogy a föld klímája az elmúlt százezer évek alatt folyamatosan változott, olyannyira, hogy 10-11 fok különbség mutatkozott a lehűlések és a felmelegedések csúcsai között, az ember ekkor még az evolúció, vagy Isten álmaiban létezett csupán, tehát semmiképpen sem tudta teleköpködni a légkört mindenféle gázokkal.

Ami a széndioxidot illeti, valóban mutatkozott összefüggés a felmelegedés és a gázkoncentráció között, csakhogy fordítva. Először volt a felmelegedés és utána nőtt a széndioxid mennyisége. Ennek bizonyítéka ként – e blogon szokatlan módon – álljon itt a nevezetes grafikon, amely valóban a tudomány álláspontját láttatja.

aristografikon

Ahogyan már az lenni szokott, a jeles tudomány képviselő két pártra szakadtak, vannak a „hívők” és a „szkeptikusok”. Mármost azt nem lehet tudni, hogy egy vitában kinek van igaza, azt viszont pontosan lehet tudni, hogy ki a főnök. A történet jelen állása szerint a „hívők” győztek. Ők ülnek a tudományos tanácsadó testületekben, ők mondják meg, hogy mi a „tudomány” álláspontja ebben az ügyben (is).

Amint szokásos, a tények ebben nem nagyon zavarnak senkit. Feyerabend röhögése felhallatszik a sírból.

Hogy ez miért van így arra talán azt válaszolhatjuk, hogy nincs ugyan világvége, de igény az van rá. Az emberek szeretnek rettegni, valami olyantól, ami kellően távol van és nem is nagyon tudják, hogy micsoda. Sokkal rosszabb a szomszédtól félni, mert az itt van mindjárt mellettünk.

Ebben a helyzetben a prófétákra is fokozott igény mutatkozik. Napjainkban prófétának lenni jó, mert nagy tisztelet és akadémia rang jár vele, nem is beszélve a honoráriumról. Nem úgy van mint régen, mikor a prófétát mindenféle inzultus érte, senki nem hitt neki és vagy agyonverték a végén, vagy a sivatagban lett remete.

Nem. A modern próféta jól öltözött, jól táplált alak, a TV-ben nyilatkozik és mindenki hisz neki.

Azután pedig ott vannak a politikusok. Mivel semmiféle problémát nem tudnak megoldani egyébként, ezért a világot akarják megmenteni. Végre beszélhetnek valamiről, amivel kapcsolatban semmit sem kell csinálni, csak végeérhetetlen konferenciákon részt venni és beszélni, beszélni, beszélni. Történelmi pillanatról, az „emberiség” sorsáról és más fennkölt marhaságokról. Így hát egymásra találtak a tudósok, a politikusok és a széndioxid. Kívánjunk robbantásmentes sok sikert nekik.