A kölni női erényről

„…s ezért a hölgynek ügyesen
csupasz testére fűz övet,
s ölén meghúzza némileg.
Ki annak csatját oldaná,
s nem rontaná, szakítaná,
azt szeretni megengedi.”

Marie de France: Guigemar

Amint az várható volt, némileg elszabadult a multikulturalitás Németországban szilveszter éjjelén. A csoportosan és – feltehetőleg – szervezetten elkövetett multikulturális mulatság egyik érdekes, ha nem a legérdekesebb, vonása az volt, hogy a rendőrség és más hivatalos szervek csak napokkal később és a közösségi oldalakon terjengő felháborodás hatására tett említést az eseményekről. Nyilván azért, mert véleményük szerint az efféle hírek erősítik az amúgy is meglévő kirekesztő, xenofób és iszlamofób tendenciákat. Hiszen az emberek még azt hiszik, hogy a migránsok által elkövetett randalírozást a migránsok követték el. Pedig, mint azt Köln város nagyeszű polgármesternője is kifejtette, semmi nem utal arra, hogy ők voltak. Legalábbis neki semmi nem utal erre. Biztos nem volt ott.

Ja – és ami a legfontosabb – ne általánosítsunk. És valóban. Ha ezer megvadult állatból ezer mohamedán migráns volt, ez még nem jelenti azt, hogy „a migránsok” erőszakoskodtak. Annál is kevésbé, mert „a migráns” egy fogalom, és mint ilyen, kizárólag a fejünkben létezik.

Fogalmak pedig nem fogdossák a nők fenekét.

Kivéve talán a fenékfogdosás fogalmát, amely képes a női fenék fogalmát fogdosni a fejünkben. De ez a gondolatmenet messzire vezetne és elmekórtani következményei lehetnek. A helyzet az, hogy az emberi gondolkodás és kommunikáció fogalmi jellegű. Nem nevezhetjük meg a garázda mohamedánokat egyesével, mert ez, ezrek esetében, igen körülményessé tenné a beszélgetést. Kénytelenek vagyunk hát a multikulturális performance szereplőiről általánosságban, mint mohamedán migránsokról beszélni. A nyelv nem kellően liberális egyenlőre, de talán majd a távoli jövőben…

A hír és a hátterében történt események önmagukban kerek egészet képeznek és bennük, mint cseppben a tenger, tökéletesen tükröződik a migránskérdés balliberális kezelési módjának minden nagyszerűsége. Az emberben azért marad néhány fájó hiány. Mit jelenthet a gender-tanszékek és feminista mozgalmak ékes hallgatása? Ők, akik a női fenék, mint szexuális tárgy – itt nyilván nem a sajátjukra gondoltak – a puszta gondolatát is ki szokták kérni maguknak, mint ocsmány szexista, ciszheteró görénységet, most mély hallgatásba burkolódznak. Például tüntethetnének fedetlen kebellel – ahogyan szoktak – esténként Kölnben. Biztosan nagy sikerük lenne. De nem. Semmi. Paprika Kingának sikerült valami szánalmasat kierőltetni magából, de semmi komoly, az a lényege, hogy a migránsoknak semmi köze a migránsok által elkövetett erőszakoskodásokhoz, mindenért a rendőrség felelős. Ezúton is gratulálok neki az éles szemű meglátásokhoz.

Egyszóval nagy a csend. Kizárólag az említett kölni polgármester asszony tartotta fontosnak, hogy fokozott önvédelemre hívja fel a teuton lányokat és asszonyokat, valamint ama lényeges önvédelmi információt is megosztotta velük, hogy mindig tartsanak „karnyújtásnyi” távolságot, ha jót akarnak. Nem pontosította, hogy mennyi is ez a karnyújtásnyi távolság, de gondolom minél nagyobb annál jobb, így – csak kérdezem – mi lenne, ha ez pontosan megfelelne a Köln-Szíria távolságnak?

Akkor – vélhetően – jóval kevesebb atrocitásra számíthatnánk.

Nekem azonban – szokás szerint – van egy megoldási javaslatom, ami a derék Bürgermeisterin-nek nem jutott eszébe. Nem tehetek róla, de valami folytonosan arra késztet, hogy a haladó emberiség problémáinak megoldásán törjem a fejemet, és az sem tántorít el ettől, hogy sohasem fogadják meg a tanácsaimat.

Tehát. Újra fel kéne fedeznünk a középkor nagyszerű találmányát: az erényövet, melyet a fent idézett 12. századi költőnő, Marie de France is megénekelt. Ha az eszközt felszereljük a lányokra, asszonyokra, akkor csak azok lesznek képesek velük kapcsolatban ciszheteróskodni, akik, a tulajdonos szabad elhatározása alapján, rendelkeznek kulccsal, vagy – korszerű digitális zár esetében – pin-kóddal. (Minő áthallásokban gazdag elnevezés! Ugyan ilyen érdekfeszítő változáson menne át a „kulcsátadás” és a „kulcsrakész” fogalma is.) Így a felhatalmazottakon kívül mindenki esélytelen. Esetünkben az is szerencsének tekinthető, hogy a migráns populáció kizárólag agysebészekből és kvantum-fizikusokból áll, lakatos nincs közöttük, ezért csekély esélyük van a biztonsági berendezés meghekkelésére. Tartani lehet persze az álkulcs-piac fellendülésétől, de ez rendőri eszközökkel kezelhetőnek látszik.

A másik jónak tűnő megoldás, hogy a nőket valami sötét anyagból készült lepelbe burkoljuk, tetőtől talpig és bezárjuk a lakásba, hogy ne menjenek ki az utcára. Ha mégis kimennének akkor pedig három férfi-rokon kísérné őket kivont jatagánnal.

Tudom, hogy ez nem túl eredeti gondolat, de állítólag bevált.

Összefoglalva: mindenképpen nekünk kell alkalmazkodni, mert kegyetlen elnyomók vagyunk és nem várhatjuk el, hogy elnyomottjaink – a szolgaság elviselésének kínjain túl – még betartsák a szabályainkat is. Ha ezen változtatni szeretnénk, akkor a legjobb az lenne, ha mind kivándorolnánk és akkor az ottaniaknak lenne kötelező alkalmazkodni hozzánk.