A megoldásokról

7

„A remény jó reggeli, de rossz vacsora.”
Francis Bacon: Apothegms

Néhány nappal a sajnálatos szilveszteri események után megfigyelhető, hogy ébredezik a haladó erő.  Az első napokban baljós csend ült a libsi kiadványokon, blogokon, és facebook-oldalokon, már-már azt sugallva, hogy a haladást képes meghökkenteni valami, ami a valósághoz tartozik, mi több, akár el is gondolkodtatja. Megkönnyebbülve láthatjuk, erről szó sincs.

Az istenek hallgatásának vége, az Olimposz ismét komor villámokat szór ránk, ciszheterókra. A baloldali ötletgyárak termelése csúcsra futott ugyan, azonban az ötletek – finoman szólva – nem tűnnek túl eredetinek. Alább szemügyre vesszük őket, előtte azonban egy módszertani közbevetés: sem időm, sem pedig szellemi önvédelmem nem engedi, hogy az összes hülyeséget végigolvassam, ezért – teoretikus hajlamaimnak megfelelően – csak a megoldási javaslatok közös vonásait venném szemügyre, ha valamit kihagytam, elnézésüket kérem.

Az első és legfontosabb megállapítása a haladó értelmiségnek, hogy ne bízzuk el magunkat, mi is verjük a nőket. Itt a családon belüli erőszak németországi gyakoriságát említik, miszerint évente 8000 alkalommal történik ilyesmi. Azt nem fejtik ki bővebben, hogy ha a derék germánok is verik az asszonyt, az miért ad felmentést a bevándorlóknak hasonló tevékenységhez. Csak arra lehet gondolni, hogy talán keveslik az esetszámot, ezért importra szorulnak. Olyanokra, akik gyakrabban, ügyesebben és szívesen verik a nőket. Ez tökéletesen megvalósulni látszik.

Amúgy a dolog nem más, mint a bűntudat ébresztésének és fenntartásának meglehetősen ősi módszere.

Az önvédelmi reflexek kiölésének ez az eljárása a múlt század közepétől vezető helyen áll a libsi politikacsinálás eszközei között. A kísérlet lényege a politika morális kérdéssé változtatása. Az elvont morális elvek középpontba emelése amúgy, meglehetősen nyers hatalmi érdekeket szolgál, lehetővé téve, hogy az ostoba és amorális többség felett egy elit kisebbség gyakorolja a hatalmat a „magasabb rendű” erkölcs nevében. A lényeg, hogy szégyelljük magunkat és szégyenünkben meg sem forduljon a fejünkben, hogy másokat megítélhessünk. Nincs hozzá erkölcsi alapunk. Persze, hogy a gender-tanszéknek honnan van erkölcsi alapja, az egy másik kérdés.

A következő fontos – és kevéssé újszerű – megállapítás, a „ne általánosítsunk”. Van ugyanis – mondják – egy csendes mohamedán többség, aki nem ilyen, hanem békés, derék, jóindulatú és szorgalmas. Hogy ezt honnan tudják az rejtély. Természetesen tömegével rántják elő a szociológiai vizsgálatokat, melyekben megkérdezték a derék mohamedánokat, hogy egyetértenek-e a nők tömeges megerőszakolásával és – láss csodát – sokan azt válaszolják, nem. Naná, majd nem azt válaszolják. Egyenként biztosan nem mernek ilyet mondani, félve attól, hogy következményei lesznek, de falkába verődve láthatóan egészen más a helyzet. Láthatóan a kölni pályaudvaron nem volt idő kérdőíveket kitölteni.

Ab uno disce omnes” – írja Vergilius az Aeneis-ben – „Ítéld meg egyetlen / Egy tettből valamennyit”. De hát már szegény Vergilius sem volt kellően PC.

Az új megoldások egyike, hogy érzékenyítő tréningeken és felvilágosító előadásokon bírják rá a migránsokat a női nem tiszteletére. Ez a gondolat nyilván a parapszichológia területére vezet bennünket. Ugyanis ezen átnevelés csak a parapszichológia méltán rejtélyesnek tartott módszereivel képzelhető el. Hiszen gondoljunk bele az átlag európai nevelés helyzetébe. Hogyan kívánja az elvadult arabokat „nevelni”, mikor a saját hülye gyerekeit sem képes arra rávenni, hogy ne legyenek buzik, 40 évesen fejezzék be a bölcsészkart, hagyják abba a tarisznyarákok megmentéséért tartott idétlen tüntetéseket és menjenek el dolgozni.

A migránsképzést olyas alapfogalmak megértetésével kéne kezdeni, hogy például, amit a Korán ír a nőkről és arról, hogyan bánjunk velük, azt mi tarthatatlan hülyeségnek tartjuk.

Amint többnyire az egész Koránt is. Eltekintve ugyanis mindenféle szinkretista hülyeségtől, Allah nem azonos a keresztények Istenével. Még akkor sem ha a modernizálódó katolikus egyház is ilyeneket mond az ökumenizmus jegyében. Lehet, a mohamedán vallás ezt tanítja, de ez attól még nem igaz. Istennek nem lehet kétféle szava és amit az újszövetségi Biblia mond az homlokegyenest ellentmond a Korán tanításainak. Az pedig hogy két egymástól függetlenül mindenható Isten lenne egyszerre, az meglehetősen abszurd elképzelés. Az a tanerő, aki rámutat erre a nem csekély különbségre, nyilván számíthat rá, hogy fatvát hirdetnek ellene és a következő órát már rendőri védelemmel kell abszolválnia.

A javaslatok között szerepel a nyelvtanfolyamok meghirdetése is. Ez már csak azért is jó lenne, mert szegény migránsoknak nem kéne afféle szexuális bedekkert magukkal hordani cédulák formájában, mint amilyeneket állítólag találtak náluk a sajnálatos események kapcsán. Némi gyanakvásra ad azonban okot az a tény, hogy például a francia nyelvterületen élő mohamedánok többé-kevésbé tudnak franciául, de ez semmiben sem befolyásolja őket jó irányba. Mindenesetre talán tekinthetjük előnyösnek azt, ha valakit az anyanyelvén robbantanak fel, vagy erőszakolnak meg. Mégiscsak más. Legalább tudja, mi történik.

Nagyjából ezek lennének a forgalomba került haladó elképzelések. Én azonban más utat járnék.

Piréz kollégával konzultálva – mi reakciósok – egy eltérő megoldást javaslunk. Olyat, melyet a széleskörű történeti tapasztalat már sokszorosan igazolt. Javaslatunk szerint, a migránsok szállásai környékén, a hadtörténet során oly jól bevált tábori bordélyházak hálózatát kéne létrehozni. Ez az eljárás számos előnnyel jár. Mindenekelőtt csökkentené a migránsok késztetését a helyi lányok, asszonyok vegzálására. A levezetett feszültség a legjobb feszültség. Másrészről a javasolt intézkedés fellendíti a helyi szolgáltató ipart, különösebb szakképzettséget nem igénylő munkahelyeket teremt és adóival segít kigazdálkodni a migránsok eltartásának jelentős pénzügyi terheit.

A szolgáltatásokat természetesen a célközönség igényeihez alakítanánk. Lenne például hárem, lehetne kecskével is vagy az aktust végignézné egy a teve az ablakon.

Végezetül csak félve jegyzem meg, hogy talán mindezen költséges, kétséges és bonyolult eljárások mellőzhetőek lennének, ha nem lennének itt ezek az emberek. Ha mindezen gondokkal és problémákkal talán otthon néznének szembe, a saját költségükön.

Facebook hozzászólások