A hős

31

„Amit a véletlentől kapunk, azt majd mindig a magunk érdemének tudjuk.”

François La Rochefoucauld

Örömmel jelenthetem a nyájas olvasónak, hogy az ellenzéki összefogás sajátos, magyar módszerét semmi sem fenyegeti, halad tovább a maga útján; a haza üdvére, nyilván. Nálunk ugyanis az ellenzék úgy fog össze, hogy szét.

Ennek keretében Bősz Anett – akit nem hívhatunk majd anyukának, ha az lesz egyáltalán valaha – kilépett a Párbeszéd nevezetű virtuális párt országgyűlési frakciójából. Ezt a húzást a vérig sértett Szabó Timi frakcióvezető asszony – Kabul szépe – e szavakkal honorálta: „Azt gondolom, hogy Fodor Gábor egy politikai élősködő, aki mindig többet akart kifacsarni partnereiből, mint amit politikai teljesítménye indokolt volna.

Ezzel a minősítéssel magam is tökéletesen egyetértek, ama kis megjegyzéssel, hogy ez Szabó Timire és egész „pártjára” pontosan ugyan úgy érvényes.

Zárójel. Azért tettem idézőjelek közé a párt szót, mert nézetem szerint egy valódi pártnak ismérve – többek között – hogy tagsága és szavazói is vannak. Szabó Timiék esetében ezek szabad szemmel nem kivehetőek. A jelen helyzetben a Párbeszéd nevezetű gittegyletnek juttatott frakciópénz nem más, mint Kari Geri munkabére az MSZP választási kampányában folytatott áldásos tevékenységéért. Ahogy a számokat elnézem, kissé mintha túl lenne fizetve. Zárójel bezárva.

Ezzel a kiválással Anett aztán komoly, pénzügyi kárt okozott a fenti alakulatnak, mert nálunk az a módi, hogy a virtuális politikát nagyon is materiális pénzzel honorálják, esetünkben mintegy 135 millió forint összegben. Ennek a pénznek reményében pedig már a szocik is kölcsönözték magát Burány Sándort, akinek eszmei értéke pedig ennél nyilván jóval nagyobb.

Anett, mint komoly honnő (elnézést a hülye szóért, de nem akarom megbántani a honanyával, még kilép nekem valahonnan) tettét komoly morális, politikai érvekkel támasztotta alá, ám sajnos nekem és gondolom még sokan másoknak is, az a sanda gyanúm, hogy a háttérben bizonyos anyagi, elszámolási nézeteltérések húzódnak meg. Ez a tapintatosnak szánt körülírás annyit jelent, hogy ígértek nekik valamennyi pénzt, de – ahogyan az a pénzügyi ígéretekkel szocialista körökben lenni szokott – most nem akarják odaadni. A honi ellenzéki politikában a nézeteltérés, értékkülönbségek, eltérő stratégiák, valamint a haza üdve, mind-mind ugyan annak az egy dolognak, a pénz körül folytatott vitáknak ájtatos köntösbe öltöztetésére szolgál.

Persze esetünkben az is lehet, hogy csak Timi frakcióvezető asszony ragaszkodott hozzá, hogy anyukának szólítsák.

A helyzet tehát tragikusnak látszott, de ahol nagy a szükség ott közel a segítség, Mellár Független Tamás bejelentette, hogy feladja legendás szabadságát és beül Anett helyére a frakcióba. Legfeljebb ezentúl majd Mellár Anett néven politizál. Illetve csak virtuálisan ül be, mert mint mondja, olyan megállapodást kötött, miszerint ő azt csinál, amit akar, a frakciótól teljesen függetlenül. Az nem zavarja, hogy így lépésének pőre anyagi érdekei szembeötlővé válnak, hiszen mit keres valaki egy frakcióban, ha előre kiköti, hogy amúgy semmi köze hozzájuk, totálisan nem érdekli, hogy mit mondanak, akarnak, vagy csinálnak.

Olyan lesz ő ott, mint migránsnál a szír útlevél – ott van, de valahogy nem az igazi.

Mellár egy fordított Houdini. Míg a jeles szabadulóművész mindenhonnan kivágta magát, addig ő mindenbe belegabalyodik. Nem régen még arra a kérdésre, hogy beülne-e valamilyen frakcióba, statáriális tömörséggel azt nyilatkozta, hogy „Semmiképp.” Változnak az idők.

Persze mondta ő azt 2015-ben, hogy „A németek a menekültáradat minden gondjával együtt is felismerték, hogy egy elöregedő társadalomban fiatal munkaerő nélkül semmilyen nyugdíjrendszer nem tartható fenn hosszabb távon. Magyarország is javíthatta volna az egyre tragikusabb korfáját és az elnéptelenedő kistelepüléseken, az üresen maradt házakba életet lehetett volna lehelni.” Majd 2017-ben a Heti Válasznak: „Keményebben ellenzem a bevándorlást, mint a Fidesz” Összevissza beszél, de azt meg kell hagyni a kellő határozottsággal és roppant gyakran teszi.

Ilyen az, mikor a hülyeség szorgalommal párosul.

Egyébként, nézzék el nekem, vén fasisztának, de lelki szemeim előtt megjelenik az a kép mikor egy cigányok lakta faluba betelepítenek pár száz mohamedánt. Élet lehelődne az ürese maradt házakba az biztos. De még milyen. A tragikus korfából például mindenképpen baseball-ütőt faragnának. Szerintem csak lelátókat kellene építeni és belépőt szedni. Az egekbe lendülne a turizmus.

A független „képviselő”, amúgy contradictio in adiecto; kibékíthetetlen ellentmondás.

A magyar pártrendszerben a választókat a parlamentben képviselni csak erős érdekérvényesítő képességgel lehet. Ezzel jellemzően – a dolog logikája szerint – csak a minél népesebb képviselőcsoportok rendelkeznek.

Ha jól értem Tamás zavaros nyilatkozatait, akkor úgy véli képviselhetőnek választóit, hogy ellenőrizni kívánja az MNB-től a KSH-ig az állami szervek adatait. Nehezen tudom beleélni magam olyanok gondolkodásába, akik rá szavaznak, de tartok tőle, hogy a szavazókat ez érdekli a legkevésbé. Majd hallgathatják független véleményét a KSH módszertanáról. Biztosan épületes lesz számukra.

Független Tamás dicséretére legyen mondva, azért észreveszi azt, ami kiveri szemét. „Jól tudom, hogy döntésemmel a saját helyzetemet nehezítem, mert új támadási felületet nyitok.” De nem törődik a csőcselék véleményével, hiszen sokkal fontosabb „az ellenzék perspektivikus együttműködésének” elősegítése. Hogy milyen perspektívája van Szabó Timi, Mellár, Burány, Tordai és Kocsis-Cake Olivio együttműködésének, Orbánbasi rendszerének aláaknázásában, azt döntse el mindenki maga. Az azonban biztos, hogy nehéz lesz nekik egységfrontot alkotni a Kossuth-téri kemény maggal. Tamáséknak ugyanis túl sok foguk van.

Facebook hozzászólások