A hülyeség házhoz jön V. – A mi kis falunk

25
 

 

 

„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.”

Albert Einstein

Olvasom a mértékadó médiában, hogy egy bizonyos Ska Keller nevű hölgy, aki nem mellékesen az EU-Parlament zöld frakciójának vezetője, úgy gondolja, hogy megtalálta a migránsok gyorsabb, frappánsabb betelepítésének módszerét. Meglátása szerint a mohamedánok nem szeretnek olyan helyre költözni, ahol nem élnek még hitsorosaik, mert hát egységben az erő. Így aztán például kelet-Európa szinte teljesen kimarad a migránsok nyújtotta jótéteményekből. Még csak egy nyamvadt terrortámadás sem volt emberemlékezet óta. Mi lesz a modernizációval? Hogy fogunk így felzárkózni?

Nos, a nevezett hölgy szerint az lenne a megoldás, hogy komplett falvakat telepítenének le a kelet-európai országokban, létrehozva így a vonzó környezetet a migránsok számára. Minderről a kiváló európai honanya a „Neue Osnabrücker Zeitung” című kiadványban nyilatkozott. Talán a történelem egyszer ezt majd a „Nagy Osnabrücki Hülyeség” néven fogja emlegetni, az utókor  – ha lesz – okulására és annak bizonyítására, hogy az ostobaság bármekkorára képes növekedni, ha nem figyelünk oda.

A kínos erőlködést és a sikertelenség okozta frusztrációt elnézve, kezd kialakulni és megerősödni bennem az az érzés, hogy a nyugati politikusokat a „Nektek se legyen jobb!” logikája vezeti, mikor mindenáron migránsokat akarnak Kelet-Európába is, miután saját országaikat már sikeresen elárasztották velük.

Továbbá szerepet játszhat az is, hogy ne lehessen összehasonlítani a migrációval sújtott és nem sújtott országokat.

Mert ugye egyre feltűnőbb, hogy ahol nem élnek mohamedánok ott nincsenek terrorcselekmények se, ez pedig megerősíteni látszik ama körömszakadtáig tagadott tételt, miszerint összefüggés van a robbantgatások és migránsok jelenléte között.

Mindenesetre, mivel javíthatatlanul porbanjáró gondolkodású vagyok, megpróbáltam elképzelni, miképpen is lehetne valódi szír falut létesíteni Magyarországon, mondjuk nagyobb tömegű afgán bevonásával. Igaz, Ska Keller Litvániát szemelte ki mintaországnak, de én csak a magyar viszonyokat ismerem. Megjegyzem az éles elméjű hölgy bizonyára nem számolt a litván időjárási viszonyokkal, melyek eltérőek a szíriaihoz képest. Szíriában a hűtőszekrényben sincs olyan hideg, mint Litvániában télen. Azt pedig már csak félve jegyzem meg, hogy a tömeges migránsbetelepítésnek némileg ellentmondani látszik ama vidám litván népszokás, mellyel minden évben széleskörűen megünneplik a Waffen SS „Litván légiójának” megalakulását és tevékenységét. Az adott történeti körülmények és összefüggések figyelembevételével, ez nem tűnik az idegenek odaadó befogadására utaló hajlamnak. De vissza a magyar lehetőségekhez.

A falu ideális helye bizonyára a Duna–Tisza közén lenne, itt ugyanis rendelkezésre áll az otthonos körülmények megteremtéséhez szükséges nagy mennyiségű homok. A homok, amúgy, azért is praktikus, mert könnyű elásni benne az ellenséget. Hogy ez a homok minőségében megfelel-e az otthon megszokottnak, azt nem tudom, de hát olyan kalappal köszönünk, amilyen van. A területet valamilyen tüzérségi lőtér közelébe, vagy bele, kell kijelölni, hogy a megszokott ágyúdörgés is hallható legyen. Ugyanezen okból célszerű időnként kézifegyverekkel is lövöldözni. Sajnos a konszolidált üzletmenethez szükséges mennyiségű kecske tartása komoly ökológiai veszélyeket hordoz, ezzel azonban szembe kell nézni, a humanitárius munka soha sem könnyű. Amennyiben a falu lakosságát a szokásos afganisztáni szírekkel töltik fel, gondoskodni kell megfelelő máktermő területről, valamint a nyers ópium késlekedés nélküli elszállításáról is. A szükséges kunyhók felépítéséhez minden anyag a rendelkezésre áll, legyekből pedig gyorsan önellátóvá válnak. Sokat gondolkodtam, de talán a falu neve Tevéd lehetne.

Idáig jutottam a gondolatkísérlettel, mikor belém nyilallt a felismerés a koncepció alapjaiban hiányos. A letelepített mohamedánok egy idő után halálra unnák magukat. Feltétlenül szükséges egy másik falu is, egy másik törzsből, lehetőleg a mohamedán hit valamely másik szektájából is, hogy szabadidejükben hódolhassanak a törzsi háború régi, veretes szokásának.

Elvégre az elsőbbség kérdését mégsem dönthetik el számháborúval vagy bújócskával.

Innen ered azután a következő prognosztizálható probléma, a létesítendő falvak viszonya az őslakosság településeivel. Belőlünk, magyarokból sajnos már kivesztek a régi hátranyilazós, kalandozós hajlamok, melyek méltó társaivá avathatnának bennünket az újonnan jövőknek. Már a falunapi bálon sem verekednek úgy, mint régen. Ez pedig problémákat, mi több, hátrányokat okozhat a kecskelegelők és a mákföldek határainak kijelölésekor. Talán gyepükkel lehetne körülvenni a területet, ahol a betyársereg portyázhatna.

Tudom én, hogy tulajdonképpen olcsó dolog az EU Parlament képviselőinek szellemi színvonalán élcelődni. Nyilvánvalóan már jelölésükkor is fontos szempont, hogy hülyék legyenek, mert különben disszonancia támadna a testületben.

A parlamentbe belépve az ember elbotlik a szellemi színvonalban.

El is lehetnének így maguknak ott a távoli Belgisztánban, beleértve azt is, hogy időnként felrobbantják őket. Utánpótlásban nincs hiány. Ne feledkezzünk azonban meg a hülyeség által keltett lavinaeffektusról. Emlékezzünk arra, hogy ami 10-20 éve extrém ostobaságnak és abszurditásnak látszott, mint a leszbikus lelkésznő, vagy a milliós bevándorlás, az mára elfogadott, mindennapi esetnek számít, lassan pedig kötelező lesz. Ilyesmi dolgok az EU parlament eszement ötletei is. Aztán egy napon arra ébredünk, hogy a szomszéd falu amúgy Csányi által birtokolt földjein fellahok legeltetik a kecskéiket. Az integráltabbja matyóhímzéses burnuszban természetesen.