„A kommunizmus önkéntes áldozatai”

83

„Egy örökké változó, felfoghatatlan világban a tömegek eljutottak odáig, hogy mindent elhisznek és semmit sem hisznek el; azt gondolják, hogy minden lehetséges, és azt is, hogy semmi sem igaz

Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei

Voltak a magyar rendszerváltozásnak hősei és árulói szép számmal. Ma már tudjuk, amit a ’80-as években esetleg csak sejtettünk, hogy közöttük ott rejtőztek a küldött emberek is, akiknek munkája sokban felelős a rendszerváltozás sikertelenségéért. Az egyik ezek közül most, érdekes kijelentései okán, ismét az érdeklődés homlokterébe került, mert az igazi áruló akkor is kárt tesz, ha nincs rá közvetlenül szüksége a gazdájának. Herényi Károly, az MDF likvidátora, hívta fel magára újfent a figyelmet. 

Herényi, másokkal együtt, a Dávid Ibolya – és az egész párt – egyik rossz szelleme volt. (Ibolyával kegyetlen volt a sors. Úgy lett volna igazságos, hogy jó szellemei is legyenek, de neki csak rosszak voltak.) Miután elvégezte legfőbb feladatát – 2002-ben megakadályozta, hogy a Fidesz folytassa a kormányzást és megnyitotta az utat a Pojáca előtt – változatos karriert futott be. Egészen 2010-ig kihúzta a parlamentben, majd pedig a libsi média „antikommunista” megmondóembere lett napjainkig. 

Zárójel. A legérdekesebb próbálkozása az volt, mikor Lamperth Mónikával karöltve potencianövelőt árultak, méghozzá MLM-rendszerben. Az MLM-rendszer az, mikor valami annyira szar, hogy te nem mered árulni, ezért megpróbálod mással eladatni. Ez az akciója egyébként, ebben a formában, azonnal reklámot is tartalmazott, hiszen ránéztéből is könnyű belátni, hogy Mónikához például nagy szükség lehet efféle medicinára. Az ügyben aztán vizsgálódott a Gazdasági Versenyhivatal is, mondván, a szer nem hat úgy, ahogyan azt ígérik. Tán maga Mónika tett panaszt, hogy még azzal sem… Zárójel bezárva.

Hősünk most – hova máshova – a Klubrádióba szédült be, ahol azt találta mondani a kommunizmus áldozatairól, hogy azok maguk felelősek a sorsukért. „Nem lehet egyenlőségjelet tenni a holokauszt és a kommunizmus áldozatai közé. Az, hogy a kommunizmus áldozatává vált valaki, az részben az ő döntése volt. Antikommunista volt, egyéb nézeteket vallott, tehát erről ő dönthetett. Ha akart, kommunista is lehetett.” – mondotta szó szerint a jeles államférfiú.

Hogy ez mekkora ocsmány hülyeség, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a függetlenobjektív adó el is tüntette a műsort a honlapjáról. 

Az okfejtés lényege: a két – egy tőről fakadó és egymástól alig megkülönböztethető – ordas eszme, a kommunizmus és a nácizmus nem egyformán csúf dolog. Méghozzá azért, mert – mint mondják – a nácik „genetikai” alapon gyilkoltak (lásd: „biopolitika” TGM-nél), addig a kommunisták nem. És ezért azután kikérik maguknak az efféle összemosást, hiszen ők „jobbak”. És nem csak jobbak, hanem – ellentétben a nácikkal – ők, állítják, „jót akartak”. (Sohasem fogom megérteni, hogy két tömeggyilkos közül miért jobb az, amelyik ráadásul hazudik is.) Nem mintha az áldozatok számára nem lett volna tök mindegy. A párhuzam azóta csípi a kommunisták szemét, mióta kiderültek, nyilvánvalóvá váltak a két tömeggyilkosság azonosságai. Az egész tán Hannah Arendtre megy vissza és az általa használt „totalitarizmus” fogalomra, melyet mind a kommunizmusra, mind pedig a nácizmusra alkalmaz. 

Az az érvelés, mely szerint a két szörnyszülöttet megkülönbözteti egymástól a kijelölt, elpusztítandó ellenségképe, az valami olyan otromba mentegetése a kommunizmusnak, amire csak nagyon buta, vagy nagyon aljas valaki képes. Először is, a kommunistáknak is megvoltak a maguk született ellenségei, a nemesség, az arisztokrácia személyében. Nagyapám nem azért került Recskre, mert „erről ő dönthetett”, hanem azért mert annak született, aminek.

Még szerencse, hogy nem kérdezték tőle, akar-e kommunista lenni, mert akkor ki is végezték volna.

A nácik pedig nem csak a zsidókat üldözték. Üldözték a szocdemeket, a katolikus egyházat, a nonfiguratív művészetet és – hogy valami jót is mondjak róluk – a kommunistákat is. 

Másfelől – ha már az ellenségképen keresztül vizsgáljuk a dolgot – a kommunisták, jellemző módon, csak megkönnyítették a dolgot a maguk számára. Ellenség az volt, akire rámutattak. Nem kellett vizsgálgatni a keresztleveleket, a származást, elég volt ha csak jó lakása volt valakinek és már mehetett is az akasztófára, vagy a gulágra.

Azt is találta mondani a növelt potenciájú Károly, „…hogy a kommunizmus áldozatává vált valaki, az részben az ő döntése volt.” Ezt nevezik, ma divatos szakkifejezéssel, áldozathibáztatásnak. Egyébként, ha már itt tartunk, az is elmondható, hogy kommunistává, vagy a kommunisták ügynökévé valóban a saját döntéséből lesz valaki. Az kétségtelen, hogy a hozzá hasonló áruló gazembereket szerették a kommunisták, hiszen magukra ismertek bennük. Amint láthatóan ő is magára ismer bennük. 

Végül, de nem utolsósorban egy kérdés marad, vajon miért „kell” a két rezsimet megkülönböztetni egymástól? És miért pont most?

Nos, a magyarok „antiszemitizmusának” újbóli felmelegítése a libsi megmondóemberek számára egyfajta szellemi hazatérés. Vissza a kezdetekhez, mondhatnánk. A kormány és Izrael jó kapcsolata, hosszú időre kihúzta a dolog méregfogát, ám most, úgy érzik, újra eljött az idő. A baloldal, ha egyszer kitalált valamit, azt nem szívesen engedi el. Munka van benne. Számukra a magyarok antiszemitázása nem más, mint az akol kényelmes, bár némileg büdös melege.

Az antiszemitizmusról szóló mese lényege: mi, magyarok pusztítottuk el a zsidókat. Tehát már eredetünk szerint bűnös nép vagyunk, akiknek innentől a világ végéig szégyellnie kell magát. Az viszont nagyon kényelmetlen, ha – viszonzás képen – a kommunisták bűneire emlékeztetik őket és felhívják, hogy ezek miatt, innentől a világ végéig, szégyelljék magukat. Ha már eredetmeséről van szó. Azért van szükség a kommunista bűnök relativizálására, hogy ez így ne legyen döntetlen, hogy megmaradjon a „mi azért jobbak voltunk/vagyunk” legendája.

Egy kicsit nyertek csak és azonnal kezdik újra az egészet. És ugyanúgy magukat „konzervatívnak”, „jobboldalinak” nevező árulók segítségét veszik igénybe, akiknek a potenciáját még kémiai úton növelik is. Nincs új a nap alatt.

Facebook hozzászólások