A lányok, a lányok angyalok

„Új műsorhoz új férfi kell
Ezt ők sosem felejtik el”

Csárdáskirálynő

Szívszorító történettel találkoztam a minap. Azt hinné az ember, hogy a ragály tombolása, a fenyegető gazdasági válság és KariGeri után az ember már kérges szívűvé vált, nem érinti meg a szenvedés, hiszen több tragédiát már nem tud befogadni elméje épségének kockáztatása nélkül. Tévedtem. 

Arról tudósított ugyanis a 444 című soros-blog, hogy egy bizonyos Berencsi Eszter (lánykori nevén Berencsi Benjámin, a mai napig nem értem, miért nem a Bernadett keresztnevet vette föl, akkor gazdagabb lenne egy újabb alliterációval), aki egy transz „nő”, nem tudott vért adni, méghozzá azért, mert az, ami. A borzalmas szenvedés-Odüsszeia úgy kezdődött, hogy az illető mindenáron vért akart adni. (Gondolom ez valamiféle pótcselekvés a menstruáció lehetetlensége miatt.) Mint tragikus tónusban írják: „Náluk ez családi hagyomány, nagypapája például már a századik véradáson is túl van. A korábbiakkal ellentétben idén Eszter nem adhatott vért.” Kár, hogy hősünk csak ebben a véradás dologban követte az öreget. Persze ha a nagypapa is olyan lett volna mint unokája, akkor nem lett volna nagypapa, de még csak unokája sem lett volna. De ez most mellékes.

Az illető nem ismeretlen a szenvedéstörténetekre fogékony közönség előtt.

Ő volt az aki Hollókőn nem kapott bérbe népviseletet, mert mikor kiderült, hogy 44-es csizmára van szüksége, (ó azok piciny női topánok! Nem tudom, kapca kellett-e bele.) a bérbeadó gyanút fogott és mikor kiderült, hogy tulajdonképpen ő egy Benjámin, akkor nem adtak neki ruhát. Erről még az Index adott hírt egy nagy interjúban, melyben megismertük az akkori tragikus kalandját. Benjámin 2018-ban esett át a nemátalakító műtéten (mindközönségesen akkor herélték ki és vágták le a feleslegessé vált alkatrészt), és utána azonnal tündökölni kezdett a libsi médiában.

Az irományban egyébként az illetőt, megható kedvességgel „lánynak” illetve „diáklánynak” titulálják. Mert ő az. Ha fikusznak gondolná magát, akkor meg az lenne, és nyilván öntöznék is. (Metszeni már így is metszik.) Meghökkentő, hogy pont most, mikor egy vírus mutatja meg, hogy nem vagyunk urai a természetnek, még most is azt hiszik valakik, hogy de. Úgy van ahogyan akarjuk. Itt jegyezném meg, hogy megfigyelésem szerint, például madárnak vagy transzformátornak kevesen gondolják magukat és azok sem hosszú életűek. A valóság, a gravitáció és a villany egyaránt fasiszták. 

Zárójel. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: az ember nemét nem lehet átalakítani. Azt ugyanis – alapvetően – a genetikai állomány határozza meg, az X- és Y-kromoszómák. Akinek a kromoszómái között XY van az férfi; a biológia retardált, fasiszta tudománya szerint legalábbis. Csinálhatnak vele amit akarnak, levághatnak róla bármit, tetszőleges helyen akár új lukat is fúrhatnak bele – genetikailag akkor is férfi marad. És ez tökéletesen független attól, hogy ő, vagy bárki más mit gondol. Zárójel bezárva.

Akkor, a hollókői esetnél, azzal a fenyegető kijelentéssel zárult az interjú, hogy: „A népviseleti ruha készül, szóval jövőre nem egy bérelt, hanem a saját népviseleti ruhámban fotóznak le majd Hollókőn.” Ezt azonban egy olyan apróság, mint a világjárvány meggátolta, Hollókő fellélegezhetett.

Mostanra aztán a kegyetlen sors és a hálátlan közönség már-már elfeledték.

Kellett valami új hír, ami miatt ismét felé fordul a köz érdeklődése és empátiája. Így vonatra ült – a kijárási tilalom idején életét kockáztatva – Pestre utazott véradás céljából. Mint mondja: „… mert azt a tanácsot kapta, Budapesten kevesebb valószínűséggel utasítják el, mint vidéken.” Nyilván mert vidéken bunkók laknak, akik nélkülözik a lila lelki fodrokat és transzfóbok is – bármit jelentsen az. Bezzeg Pesten! – gondolta hősünk, de csalódnia kellett, Orbánbasi rendszerének szőrös mancsa ott is utánanyúlt és nem engedte, hogy vérét adja a hazáért. Ugye figyelünk, mily gondossággal kidolgozott a forgatókönyv. A „diáklány” jót akar tenni, de a gonosz fóbok nem engedik neki, tehát ők önmaguk ellenségei, olyan hülyék.

Itt aztán egy igazi haladó mondatokat olvashatunk. „A legutóbbi változtatás a véradásra vonatkozó protokollban 2018 június 1-én történt, ekkor a »kockázatos szexuális magatartás«kritériumai közül kivették az »MSM«kapcsolatot (így nevezik a férfiak közötti szexuális kapcsolatot). Az MSM kapcsolat a fenti dátum óta kizáró ok a véradásra.”  Tehát – csak hogy jól értsük – az MSM kapcsolatot, a fenti időpont óta, nem tekintik a kockázatos szexuális magatartásnak, ezért (?) kizáró ok lett a véradásnál. A két mondat feltűnően ellentmond egymásnak. Illetve, lehet csak én, a notórius vén fasiszta, nem értem a dolgot, mert az újságírás baloldali műfaj és nem tudom értelmezni a baloldali gondolkodás cizelláltságát. 

A cikkből természetesen nem maradhat ki a Háttér Társaság (naná, hogy nem marad ki, hiszen ők rendelték a cikket) sem.

Két legyet egy csapásra: érzékenyítés és propaganda.

A jeles társulat aztán szépen, okosan le is leplezi önmagát. Mint írják már 2018.szeptember 11-én levelet küldtek a buzik véradásának témájában az OVSZ (Országos Vérellátó Szolgálat) illetékesének, ám választ nem kaptak. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a cirkuszt azért kellett megrendezni, hogy felhívják a figyelmet eme súlyos problémára és ismét az érdeklődés homlokterébe kerüljenek. Amiben azonnal jó partnerre leltek feltűnési viszketegségben szenvedő hősükben, aki már alig várta az újabb csillogást. 

A következő lépés – az untig ismert táncrend szerint – az OVSZ beperelése lesz, és amennyiben sikerül egy érzékenyített bírót találni, akkor el is ítélik transzfóbiáért, ha nem, akkor még mindig ott van az EU bírósága.

Lesz még aztán valami jókora kártérítés is, mert hát business is business.

Hiszen mégsem lehet, hogy a buzik még nyomorogjanak is. Nem elég nekik a fasiszta diktatúra. A sikerdíjon aztán majd testvériesen megosztoznak, és mindenki megy a dolgára. 

Itt tartunk, a vészhelyzet cirka harmincadik napján. Erre mondják azt, hogy irigylem a problémáikat.