A lincselés integráló hatásáról

19

Aki meg mindent egyformán eltűr, azt ugyan általában nem illetjük külön elnevezéssel, de átvitt értelemben fanyarnak, nyomorultnak és tompának nevezzük.”

Arisztotelész: Eudémoszi Etika

Valamikor a kétezres években E.-ben jártam. Ez a község egy jókora körzeti általános iskolával rendelkezik, a környékbeli falvakból járnak ide gyerekek. A tanulók 90-100%-a cigány, amint a falvak lakossága is az egész járásban. Tudom, nem lehet „hivatalosan” megállapítani, ki cigány és ki nem, de ez esetben éppen elegendő a végzősök tablóin végigtekinteni. Az igazgatóval beszélgettünk éppen, mikor bejött az egyik szülő és közölte, hogy elviszi a gyerekét a közeli kisváros iskolájába. Az igazgató – némi szakmai sértettséggel – megkérdezte, hogy miért teszi ezt. „Nem fogom ide járatni a cigányok közé!” – mondta teljes magától értetődöttséggel a szülő, úgy mintha ennek az indoknak az  érvényessége nem igényelne további bizonyítást. A szóban forgó szülő, amúgy maga is szemmel láthatóan cigány volt, a jobb módúak közül. „Ezt csinálják.” – legyintett lemondóan az igazgató – „Amint kicsit jobban megy nekik.

Onnan jutott ez eszembe, hogy olvashattunk a minap – az ellenzék szerint árulóvá vált – Osztolykán Ágnestől származó gondolatokat, melyek lényege szerint gyermekeink egyfajta etnikai hígítószerként szolgálnának, elősegítve a cigány gyerekek szociokulturális fejlődését. Mintegy nevelési segédeszközként. Biztosan jobbak, mint a nádpálca. Hogy velük, a hígítókkal mi lesz a integráció során nos, az teljesen másodlagos. Mert Osztolykánnak – származása, előélete alapján akár érthető módon – csak a cigány gyerekek számítanak. Ám látni kell azt is, neki „joga” van csak és kizárólag a cigány gyerekek érdekeit figyelembe venni, úgy nekünk is jogunk van (vagy lenne) csak és kizárólag a nem cigány gyerekekét tekinteni.

Az integrált oktatás melletti érv úgy szól ugyanis, hogy a cigány gyerekeknek komoly előnyük származik az efféle nevelésből. Mármost a kérdés az, hogy a nem cigány gyerekeknek vajon miféle előnye származik belőle? A win-win helyzet, tudják, amiről a libsi jogvédők annyit beszélnek. Erről ugyanis nem szólt eddig a fáma.

Az integrált oktatás kimondott célja, hogy a „hátrányos helyzetű” gyerekeket felzárkóztassák. Logikailag ez azt jelenti, hogy van hová és a nem cigány gyerekek valamilyen módon jobb útravalóval rendelkeznek, mondhatni von haus aus és ezáltal komoly jótékony hatással vannak a velük együtt járó cigányokra. Senki nem beszél arról, hogy amennyiben létezik ilyes egymásra hatás, vajon a cigány gyerekek milyen hatással vannak a „felzárkóztatókra”? Semmi nem bizonyítja ugyanis, hogy a gyerekek közötti „hatás”, vagy kultúracsere egyoldalú. Ha a nem cigánygyerekek „” hatással vannak a cigányokra – amint mondják – akkor ki vizsgálta a cigány gyerekek logikailag nyilvánvalóan „rossz” hatásának következményeit?

A szülők szegregáció iránti vágya ugyanis pontosan erre a hatásra épül.

Ettől a negatív hatástól féltik a gyerekeiket és ezért próbálják olyan iskolába adni, ahol ez a visszahúzó jellegű integráció nem fenyegeti őket. Na, meg nem verik meg naponta az integrálandók és nem veszik el a holmiját.

A honi libsik egyébként meglehetősen sajátosan viselkednek ebben az antiszegregáció ügyben. Az un. „cigány iskolák” esetében, mikor maguk a szülők kérik az iskola fenntartását, akkor azt mondják, a szülők tudatlanok – természetesen erről is mi tehetünk – ezért „meg kell győzni őket”. A másik oldalon viszont perelnek és be akarják tiltani az adott iskolát. Láthatóan pontosan ennyire hisznek a meggyőzés sikerében. Így vagy úgy, de a végén minden esetben erőszakkal, bírói ítéletekkel és adminisztratív intézkedésekkel akarnak győzni, ami régi, szép baloldali hagyomány.

Boldog leszel ha belegebedsz is” – hangzik a baloldali társadalommérnökök hangja – „majd mi megtanítunk”.

Az élet azonban nem hajókirándulás, mindennek ára van, amit valakinek meg kell fizetnie. Erre vagyunk mi. És hogy mindez igazságosnak tűnjön, ki kellett találni az „elnyomó többségi társadalom” mítoszát. Az még – elméletileg legalábbis – elképzelhető, hogy mi nem cigány többségiek valahol, valamiképpen „elnyomtuk” a cigányokat és ezért lakolnunk kell. Mondjuk szerintem ez is hülyeség, de a gyerekeink mit vétettek? Vagy hetedíziglen kell bűnhődnie mindenkinek? Szép, felvilágosult gondolat.

Vannak azután az integrált nevelésnek – a fentieken túlmenő – anomáliái is. Úgyszintén a minapi hír, hogy egy pesterzsébeti iskolába berontott néhány krónikusan alulszocializált szülő és egy röpke neveléselméleti vita keretében megolaszliszkázták kicsit az egyik tanerőt. Tették mindezt a transzparencia jegyében a biztonsági kamera és egy csomó gyerek szeme láttára. Hadd integrálódjanak.

Vajon az akció láttán milyen gondolatok ébredtek a nebulók fejében? Akik a mindennapos erőszakos vitalezárások „kultúrájából” jöttek, azoknak nyilván nem okoz különösebb meglepetést a pedagógus elkalapálása, hiszen tapasztalataik szerint minden kérdést így kell eldönteni. Aki először üt, az nevet utoljára – ahogyan a halhatatlan Rejtő Jenő írja. Azok a gyerekek, akik nincsenek hozzászokva a nézeteltérések lincseléssel történő elintézéséhez bizonyára meglepődnek és meg is ijednek. De ha sokszor látják, majd hozzászoknak és  mondhatni ők is integrálódnak ezáltal.

Más kérdés, hogy ez mennyire kívánatos.

A szerencsétlen megvert és megalázott tanerők majd feljelentést tehetnek és ennek hatására – 3-5-10 év és pár tucat tárgyalás után – az elkövetők kapnak majd valami felfüggesztett ejnye-bejnyét. A pesterzsébeti tanerő esetében (kivételesen) a bíróság gyorsított eljárásban ítélte meg a levelező tagozatot, ami eddig is meglehetősen alacsony hatásfokkal működött, a lelkesen vitatkozó család mindegyike visszaeső testi-sértő…

Menetrendszerűen elhangzik majd ezeken a tárgyalásokon a többségi társadalom felelőssége, a nehéz gyermekkor és az összes hasonló, szokásos hülyeség. Az ítéletnek, mire megszületik, a nevelő hatása már pontosan nulla lesz. Addigra az integrálandók már – példás mintakövetéssel – saját szülői jogukon verik majd a pedagógusokat. Mi pedig elgondolkodhatunk a fenti Arisztotelész mondat igazságán.

Mivel az érvényes magyar törvények szerint a tettesek arca, neve, elmekórtani státusza nem nyilvános, így nem tudhatjuk a választ a kínzó kérdésre: a harcias szülők vajon, annak idején, integrált, vagy szegregált oktatásban vettek részt? Mert nagyon nem mindegy.

Facebook hozzászólások