A lüdiai király története

136
 

 

 

„A politika titka? Tegyen jó szerződést Oroszországgal.”

Otto von Bismarck

Szolón – a legnagyobb görög bölcs – egy napon ellátogatott Lüdiába, ahol fogadta maga Kroiszosz is, a lídek (lüdiaiak) királya. Megmutatta a palotája kincseit és megkérdezte: „Vajon ki a legboldogabb ember a földön?” Szolón azt válaszolta, hogy senki nem lehet boldog, amíg még él. Úgy esett, hogy a király, Kroiszosz – Hérakleitosz szerint – hadat üzent a perzsáknak. Ám nem sikerült a dolog és rövid ostrom után Szardeiszt bevették a perzsák. Állítólag egy mardus származású, Hüroiádész nevezetű vitéz volt az, aki elgurult sisakja után mászott, így fedezte fel a bejáratot a várba, majd több perzsa is követte és a vár végül elesett. Állítólag volt Kroiszosznak egy néma fia, aki megszólalt apja védelmében: „Ember, ne öld meg Kroiszoszt!” Utána már egész életében beszélt. Már készítették a máglyát, hogy Kroiszoszt megégessék rajta, amikor vihar kerekedett és elfojtotta a tüzet. Ekkor Kroiszosz elmesélte, amit Szolón hozott fel neki, hogy élő ember nem lehet boldog, mert még bármi történhet vele, amint történt is, hiszen elveszítette a háborút. Hozzátette azt is – megbánva tettét –, hogy: „Mert senki sem lehet oly esztelen, hogy a háborút válassza a béke helyett; hisz ebben a fiúk temetik el az apákat, míg abban az apák a fiaikat. Az istennek volt talán tetsző, hogy így történjék a dolog.”

Elnézem ezt a sok szerencsétlen embert, akiket megtépett az élet, akik mások hibájából, de most fejvesztve menekülnek, és azt sem tudják, hová. Minden felborult, és ha vissza is mennek, ki tudja, megvan-e még akár csak a ház is, vagy egyáltalán az egész környék. A hidak, folyók, a patakok mind-mind idegenül néznek rájuk – nem lesz hová nézni. Persze rá lehet ismerni a helyekre és a hangulatokra, de már semmi sem lesz olyan, amilyen volt. Némileg idegen lesz minden és már örökké ott kísért a múlt. Akik egyszer eljöttek, sohasem tudnak már ugyanúgy visszamenni. Örökké emlékeztetni fogja őket: hátha ismét előfordul, megint megtörténik.

Azoknak a legkellemetlenebb, akik valamilyen kisebbséghez tartoznak, és ilyenek nagyon sokan vannak Ukrajnában. Szinte az egész ország kisebbségekből áll, hiszen magát Ukrajnát vagy 200 kilométerrel nyugatabbra rakta Sztálin atyuska, és aki ott rekedt, az rettenetesen szenvedett. Nem volt elég nekik az orosz a háború alatt, még a banderistáktól is szenvedniük kellett, akik ellen még ’49-ben is hadosztály szintű hadműveletek folytak, és senki el nem tudja képzelni, milyen kegyetlenkedéseket folytattak ellenük. Ezek voltak aztán azok is, akik a Donbasz lakosai közül vagy 15–20 ezret kiirtottak. Itt és most. Nem régen, hanem 2014-ben.

Aztán ott vannak a kárpátaljai magyarok is. Nem hiszem, hogy az amúgy is fogyatkozó magyarok sokáig maradhatnának, hiszen annyi sérelem érte őket hogy csodálkozni sincs miért, ha menekülnek. Zelenszkij most persze megígér mindent, ám figyelni kell a tanácsadóira is, akik nem győznek fenyegetni bennünket. Akárhogyan lesz is ez, a helyzet nem tartható tovább, és hiába küszködnek, előbb-utóbb elfogynak onnan. És már csak a régi templomok maradnak meg, amíg azokat is el nem hordják építőanyagnak. Azután majd a történészek oktatják csak, hogy élt itt egy nép, amely ezer év történetét hordozta a vállán, de nem bírta a súlyt és végül ledobta magáról; elköltözött. Az EU majd talán sajnálkozik.Vagy ott vannak a szerencsétlen ruszinok is, akiknek még saját haza sem adatott meg. Ezer évig – amíg lehetett – kitartottak mellettünk, de aztán lassan ők is megadják magukat és elukránosodnak.

Zárójel. A teljesen hülye Maki szerint még a meglévő paksi reaktort is le kéne állítani néhány év után. A Paks 2-ről már nem is beszélve. Arról persze nem beszél, hogy mi lenne a 92 ezer forintról – Paks 1 leállítása esetén – a 359 ezer forintra emelkedő rezsi költségekkel. Fizessenek a magyarok! Hiszen ez maga a szent „PIAC” – hogy miképpen fizetnék ki, az más lapra tartozik. Majd megoldják valahogyan, hiszen nekik, nekünk nincs hová vándorolni. Zárójel bezárva.

És ezek mind a Párizs-környéki békék utolsó felvonásai. Nincs mese, most bomlanak fel végképpen – Ukrajna volt az utolsó közülük. Kezdődött Németországgal és végigsétált az egész Kelet-Európán, mindenhol pokoli felfordulást okozva. Putyin most elunta az egészet, renoncot akar csinálni és nincs menekvés: így kell lennie. Elveszi Ukrajnából, amiről úgy gondolja, hogy jár neki és ezt semmi sem akadályozhatja meg. Hogy mi marad ebből a már amúgy is bukott államból, azt már a hadiszerencse mondja majd meg, meg az orosz szándékok. Zelenszkij is hiába kiabál, mehetne vissza táncoskomikusnak – hiszen annak való. Nem érti meg, hogy itten tektonikus mozgások vannak és azoknak csak az ideje napolható el, az elkövetkezése nem.

Amíg élünk, bármi történhet velünk, erre kell felkészülni. Szolón bölcs ember volt és teljesen igaza is volt: ha már meghaltunk, akkor lehet örülni, addig bármi érhet minket. Még a történelem is megérinthet bennünket, ami – mit tagadjuk – nem esik jól.