A népbarátság gyengéd bája

107

„Ha érdekből választottunk valakit, addig fog tetszeni, ameddig érdekünk fűződik hozzá.”

Lucius Annaeus Seneca

Örömmel látom, hogy Jakab Péter nem feledte el a gyermekkori ízeket. Van annak valami csöndes bája, hogy felnőtt korból visszatekintve ismét érzi azokat a zamatokat, melyek kora gyermekkorát áthatották, és nem is csinál titkot belőlük. Kicsap néhány kiflit, parizert és Piros Aranyat: lássák, ezt eszi ő. Mit eszi, kajálja, falja, zabálja. Mindent a népért és semmit a nép ellenében, az étrend is ezt fejezi ki, egyszerű, tartalmas, tápláló, mint a nép sajátja is. Bizony a nép is ezt eszi, mert megszokta és mert nem tud mást elképzelni. Ja, és mindezt zsírpapírban, ahogy kell.

Természetesen nem volt előzmények nélküli a történet. Fletó is 2500 Ft-ból főzött és valamiért Jakab nem tud meglenni nélküle, valahogyan utánozni kell a mestert. Még arra is gondolt, hogy ő csak egy szerény reggelivel készüljön, nem ám, mint a táncoskomikus komplett menüvel. Sütőtökkel, húsos csonttal és sárgarépával.

Hogy van az, hogy egyből Kádár ugrik be?

Amint szürcsöli a krumplilevest és a népére gondol meg-megállva, hogy vajon miért is ilyen furcsa szokásoknak hódol a nép? És még Kádárnak el is hiszem, hogy szerette a krumplilevest, amint akasztatni is szeretett. Tyúkokat is tartott az udvarában, hogy friss tojáshoz jusson. Elképzelem, amint a véderő kiszedi a tojásokat és jelenti, hogy melyik tyúk mulasztotta el a tojást, azt azután statáriálisan kivégzik.

De Fletónak nem hiszem el. És nem hiszem el az egész moslékkoalíciónak sem. Majd a bolgár trampli széles háta mögé elrejtőzve kibontakoznak, kormányoznak, és lesz sírás-rívás és fogaknak csikorgatása.

Persze Jakab arról is elhíresült, hogy mindenáron kézbesíteni akart a miniszterelnöknek néhány kiló krumplit. Ebben az volt a furcsa, hogy ő ezt mint retúrkrumplit kezelte, visszautasítva azt, mint amit a borsodiak nem fogadnak el. Holott a szavazást egy fideszes nyerte, jelesül Koncz Zsófia – mármost ez arra utal, hogy az ő szavazói meg elfogadták az a bizonyos krumplit. Ezzel pedig hátrányosan különböztette a szavazókat, hiszen nem csinált titkot belőle: nem helyesli az efféle magatartást. Arról nem is beszélve, hogy Koncz Zsófinak tulajdonított egy olyan dolgot, amit nem követett el, hiszen éppen az egyik jobbikos tűzte a cédulát a krumplira, még videó is készült róla.

Zárójel. Mikszáthnak van egy írása, melyben a pénzügyminiszter reggelijét írja le, ott szerepel a szalonna üveg alatt, mint a demokratáknak szánt élelmiszer. Bizony, bizony, a demokratáknak. Mert ott is kell valami, valami gyengéd báj, ami elhiteti a néppel, hogy itt olyan urak esznek, akiknek a nemzettel egy az utuk és még szalonnával is táplálják magukat, bizonyítandó: semmi sem drága. Közben pedig szórakozottan gondolnak a népre, milyen fránya szokásaik is vannak – de hát értük mindent. Zárójel bezárva.

Ott áll ő és csak azért is parizert eszik. Ha a hülyeséget fokozni lehet, akkor ő fokozza. Szerinte a kórházakban például csakis parizer nélküli kenyeret adnak, na jó, mondjuk margarinnal. „A kormánypárti firkászok szerint ez azt mutatja, hogy proli vagyok.” Sajnos rossz hírem van: a „proli” kihalt, kiveszett. Az aktatáskában ebédet vivő, május elsején felvonuló proletariátus legalább a ’90-es évek óta nem létezik, helyette vannak mindenféle egyéni vállalkozók – akiket lehetetlen utolérni – és munkavállalók, akik gyakran cserélgetik a munkahelyüket és nem kötődnek semmilyen vállalathoz.

Nos, nem az a probléma, hogy nemlétező proli, hanem hogy nem akar az lenni. Az egy-két milliós fizetését szeretné megtartani, és ez – lássuk be – nem megy Gyurcsány nélkül, úgy látja, szinte semmi nem megy nélküle. Pontosan tudja, hogy a Momentum meg az egyéb törpepártok keresztbe lesznek lenyelve és még csak a szeme sem rebben. Ebben ő nem akar részt venni. Jakab tehát ott áll a Piros Arany, a kifli és a parizer aranyháromszögében, és nem tudja, mit csináljon. Vajon mit tenne a táncoskomikus? Hogyan vezetné le a három (vagy több) millió szegény embert a parizerből? Aztán egy egyszerű megoldást választ: a nép barátja lesz. „Úgyhogy kedves kaviárzabáló elkényeztettetett fideszes úrigyerekek, kicsit több szerénységet, ha már a kormányotok a magyarok többségétől épp ezt várja el a húsospultnál.”

Visszaköszön a „kalácsot a népnek” minden nyomorúságával és kisszerűségével.

Valami penetráns, a „nép” szeretetét a génjeiben hordozó magatartásról van szó, ami egyszerre elkeserítő és nevetséges. Minden mindegy már! Csak azt az előkelő helyet a listán, ha kérhetném, le van szarva Potocskáné, meg mindenki, csak azt az egyet kérem!

Aztán lehet, hogy Fletó megtréfálja és nem ad neki helyet a listán. Ha Jakab lesüllyed 1-2%-ra és már nem éri meg előkelő helyet adni, akkor kizárt, hogy Fletó befutó helyre jelöli. Akkor majd eljön az a pillanat, mikor el lehet gondolkodni, mit is válasszak. A nép barátjából a nép ellensége lesz és eljön az átkozódások pillanata is. A „proli” majd a hálátlan népet emlegeti – már alig várom.