A tudományról

76

„Nemes lelkű ifjak gyakran naivnak látszanak és az igazságtalanoktól könnyen rászedhetőnek, hiszen nincs meg bennük a gonoszok lelkivilágának a hasonmása.”

Platón: Az állam

Azt tartja a történeti anekdota, melynek eredete Suetonius nevéhez fűződik, hogy Julius Caesar, mikor megpillantotta Gadesben (a mai Cádiz) Nagy Sándor szobrát, feljajdult, mert ő még semmit sem csinált addig, míg Sándor már meghódította a világot. Valóban bosszantó érzés lehetett egy későbbi világhódító számára. Ám az a természetes és gyakori, hogy világhódításra és más dicső tettekre csak az élet egy későbbi szakaszában nyílik lehetőség, mert a tehetségen túl többnyire a tapasztalatok által szerzett tudásra is szükség van.

Olvasom, ezzel szemben, a napisajtóban a nagy hírt: a jeles belga Mons Egyetem tiszteletbeli doktori fokozatot kíván adni Greta Thunberg 16 esztendős klímalázadónak. Na, ehhez mit szólna Caesar. Bizonyára már a könnyek is kevesek volnának a kétségbeesése kifejezésére.

Tudják, Gréta az, aki nem megy iskolába a globális felmelegedés miatt.

Na nem azért, mert meleg van, hanem azért, hogy tiltakozzon.

A hírből aztán kiderül, hogy valójában tényleg nem kell iskolába menni, ha amúgy is doktori fokozatot lehet nyerni. Tiszta hülyeség az iskolába járással terhelni szegény lázadókat, már az óvodában ki lehetne professzorrá nevezni őket. Thunberg kisasszony pedig nyilván katedrát is kap a tudomány valamely fellegvárában – a tisztességben megőszült többi professzor nagy örömére.  

Ő maga, amúgy a szerénység szobra, mint nyilatkozta: „… a legtöbb ember nem teljesen tájékozott az éghajlati válságról és annak következményeiről”. Míg hát ugye ő nem tájékozatlan, mi több, mindent tud erről „válságról”.

És itt most álljunk meg egy pillanatra.

Az utóbbi időben divatba jött „klímakutatás” valójában légkörfizika, amelyhez bizonyos csillagászati kérdések is kapcsolódnak. A probléma – finoman szólva – összetett, a fizikán és csillagászaton túl kémiai és biológiai vonatkozásai is vannak. Na most, én nem tudok nyilatkozni a svéd középfokú oktatás színvonaláról, de – kiindulva a hazai tizenévesek hasonló tudományokban nyújtott teljesítményéből – azt hiszem joggal jelenthetjük ki, hogy Grétának halvány fogalma sincs az említett tudományok legalapvetőbb tételeiről és törvényszerűségeiről. Így aztán az egésszel kapcsolatos véleménye is tökéletesen érdektelen. (Lenne.) De, mint látjuk, nem az.

Zárójel. Visszagondolva saját tizen-, huszonéves koromra – minden bizonnyal jobb, hogy nem bíztak rám semmi fontosat. Véleményem ugyan volt akkoriban mindenről, sőt – amilyen hülye voltam – hangoztattam is azt, ám véleményeim, nagy finoman fogalmazva, kissé elhamarkodottak voltak. Magyarán: oltári baromságokat mondtam lépten-nyomon, melyeket a rendszertelenül olvasott könyvekből szedtem össze, többnyire úgy, hogy még azokat is félreérttetem. Nem véletlenül alakult ki, hogy szinte minden normális társadalom épített az idősek tanácsaira. Nem mintha az életkor önmagában érdem lenne, hanem mert rengeteg dolog van, amit csak az élettapasztalat értet meg az emberrel. Aztán, vagy hisznek neki vagy nem. (Inkább az utóbbi.) Zárójel bezárva.

Mára azonban a nyugati világ az örök ifjúság mámorába veszett. Nem véletlen ez. Az általánosan elterjedt önző-hedonista életmód ugyanis csak ifjan élvezhető igazán. Nyolcvan felé, járókerettel, a szex, a drogok és a rokkendroll már kevésbé állnak az érdeklődés homlokterében.

De hát a fiatalság a divat, és a divat ellen küzdeni nem érdemes.

Amúgy nem új jelenség ez. Már Platón azt írja, kora ifjúsággal kapcsolatos szokásainak jellemzésére, az Állam című művében, hogy: „… a fiatalok az öregekhez mérik magukat, és szóban és tettben vetélkedni akarnak velük; az öregek meg közösködni akarnak a fiatalokkal, nem győznek szellemeskedni és hízelegni nekik, mindenáron utánozva őket…”  Tehát már akkor és ott, a gazdag Athénben is fiatalok akartak maradni; jó, mondjuk azt tudjuk – ha mástól nem magától Lukács Györgytől – hogy Platón minősített fasiszta volt.

A fiatalság imádata aztán elhozza a kort, mikor – minden tapasztalat ellenére – elhinni látszunk, hogy akár tizenhat évesek véleményére is hallgatni kell. Gréta meg is jelent már a címlapokon, nyilatkozott az ENSZ-ben, sőt Nobel-békedíjra is jelölték. Az mondjuk nem biztos, hogy érdemes rá, hiszen egyetlen háborút sem robbantott még ki, márpedig az utóbbi évek díjazottjai ezt rendre megtették. Ha mégis megkapja, az eklatáns bizonyítéka lesz annak, hogy mily egyszerű is a béke megteremtése, ha még egy 16 éves iskolakerülő is képes rá. Ebből a szempontból teljesen érthetetlen, hogy miért vannak mégis mindenfelé háborúk.

Persze nem akarom én szidni ezt a szerencsétlent. Azt teszi és mondja, amit a szájába rágtak azok, akik felültek a klímakommunizmus vonatára. Egész stáb készíti fel a fellépéseire, és gondolom, nem csak a hajviseletével kapcsolatban adnak neki tanácsokat.

Ő meg elhiszi, megy és mondja.

A média pedig felkapja, mint a kétfejű borjút és óriási felületet biztosít neki. Aztán majd kimegy a divatból, és új megváltókat találnak, akinek viselt dolgaival teleírhatják és eladhatják a lapjaikat. Business as usual – ahogyan a művelt szingaléz mondja. Aztán őket is elfelejtik, és mi ott állunk majd a rohadt nagy melegben, izzadva, megváltatlanul. Mert Megváltóból egynél több az bizony sok.

Facebook hozzászólások