Ami a mosoly mögött lapul

„Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát!”

Máté 10,30-31

Az egyik barátom hosszú évek óta a távoli, gazdag, liberális Németországban él. Le is telepedett ott, egy szép, konszolidált német kisvárosban, házat épített, a gyerekei ott járnak iskolába. Ő mesélte, hogy a 12 éves fia, a tervek szerint, idén tavasszal osztálykirándulásra indult volna Európa kulturális fővárosába, Párizsba. A kifinomult ízlés, a gourmandok és művészek városában azonban – mint azt állítólag meg kell szoknunk – éppenséggel ismét merényeltek egyet. A Franciaországban élő mohamedánoknál ez már afféle népszokássá válik, mint nálunk a busójárás. Csak nem kereplőt használnak.

A szülők aggódni kezdtek a gyerekek testi épségéért, ezért az iskola körlevélben értesítette őket, hogy nyilatkozzanak: vállalják a kirándulást vagy sem. Ha vállalják akkor azt a saját szülői felelősségükre teszik, az iskola nem tudja garantálni, hogy nem történik valami. Továbbá azt is közölték, hogy a kirándulásra befizetett 160 eurót elbukják azok, akik nem engedik el a csemetéiket. A 20 fős osztályból 11-en így is lemondták az utat. Ott egye a fene a pénzt, fő a biztonság.

Elgondolkodtató dolog ez. Mert ugye nálunk érthető, hogy rettegnek a mohamedán terroristáktól az emberek, hiszen – mint azt a haladó sajtóból tudjuk – a gonosz Orbánbasi ijesztgeti és hergeli őket, plakátokkal, lakájmédiával, egyebekkel. Így azután félnek a migránsoktól is, pedig – amint azt  szintén a libsi sajtótól tudjuk – még sohasem láttak élő migránst. Hál’ Istennek – tehetjük hozzá, mert xenofóbok vagyunk.

Zárójel. Sohasem értettem, miért kell ahhoz élő migránst tanulmányozni, hogy félhessünk tőle? Lépfene baktériumot, vagy aszteroidát, sőt Vadai Ágnest sem láttunk élőben soha, mégis joggal tartunk tőlük. Zárójel bezárva

Na, de vajon ki hergeli és ijesztgeti őket a fejlett, nagyon liberális Németországban?

Merkel? Aligha valószínű. Mint tudjuk a Bundesmutti nem olyan, sőt, ő – a migránsok szerint – valóságos angyal, aki pontosan tudja: nincs mit tartani a mohamedánoktól, jó emberek azok. Meg is hívott pár milliót közülük. Ő bizonyosan nem ijesztgeti a derék német polgárokat.

A német média szintén nem riogat a migránsokkal. Ellenkezőleg. Minden erővel igyekszik meggyőzni a derék bürgereket, hogy nincs mitől tartaniuk, hiszen a migránsok szelídek, dolgosak és magasan képzettek, olyanok akikre Európának és azon belül Németországnak elengedhetetlen szüksége van. Már csak azért is, hogy ne legyenek beltenyésztettek, ahogyan azt valamelyik elmebeteg állította.

Ha mindez így van akkor felmerül a kérdés, hogy mégis ki?

Mert ugye azt tudjuk, a haladás álláspontja szerint az emberek maguktól szeretik, mit szeretik, imádják a migránsokat, csak az a hergelés… csak az ne lenne.

Elképzelhető persze, hogy a gaz Orbánbasi már a németeket is hergeli. Ez azonban azon káros mellékkövetkeztetéssel jár, hogy kiderül, Orbánbasi európai tényezővé vált, akinek miazmás leheletétől már az egyszerű, hétköznapi, népi német is megfertőződött. Ez pedig elkerülendő, hiszen a patás egyik eposzi jelzője a libsi sajtó hasábjain pontosan az, hogy provinciális. Nem európai. Még nálunk is csak a bunkók számára képes mondani valamit, az okos haladók itt sem hisznek neki.

Márpedig ha senki sem hergeli őket és mégis félnek a migránsoktól, akkor az a szörnyű következtetés adódik, hogy a németek maguktól is xeno-, iszlamo- és még ki tudja milyen fóbok. Ez pedig jóvátehetetlen kárt okoz a hazai haladók világképében, mert annak talpköve ama gondolat, hogy csak és kizárólag a magyarok ilyenek.

Hogy miért pont e kicsiny turáni nép ily megátalkodott, arról nincs minden igényt kielégítő magyarázat. Haladó feltételezések szerint az ok egyrészt bizonyára „genetikai” – mint azt a kiváló Kertész Ákos megjegyezte – másrészt pedig itt van ez a hergelés. Szerepet játszhat ezeken kívül, a dolgok ilyetén alakulásában a bőgatya és a fütyülős barackpálinka is, hiszen a végtelen bölcsességű Landeszmann rabbitól tudjuk: kizárólag ezekkel sikerült nekünk magyaroknak hozzájárulnunk az emberiség kultúrkincseihez.

Oly szépen mondta ezt, hogy idéznem kell: „(…) ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.” Miután a kijelentését némiképpen idő előttinek, ezért nem helyénvalónak  találták, a derék rabbi emigrált Kanadába. Nem tudom él-e, hal-e, de ha él bizonyára jókat beszélgetnek a magyarokról az ugyanoda „menekült” Kertésszel. Gondolom nagy az egyetértés.

A németek jó része, tehát fél, félti a gyerekeit is, és ez bújik meg a „willkommenskultur” jól idomított mosolyai mögött. Ám a felismerés, miszerint Európa migránsok sújtotta országai egyre élhetetlenebbek lesznek, még csak részleges.

Úgy vélik, hogy Franciaországban például így mennek a dolgok.

Az, hogy Németország városaiban is bármikor elgázolhatják, megmerényelhetik őket, még nem vált bizonyossággá a fejükben. „Az más.” – mondják, hiszen ha elfogadnák, akkor a saját országukban sem mernék elengedni a gyerekeiket. Olyan országban pedig, ahol félnek kimenni az utcára az emberek, nem lehet élni. Tenni kéne tehát valamit, ám ehhez – egyelőre – nem fülik a foguk. A történelem azonban arra tanít bennünket, hogy bizonyos esetekben a németek hajlamosak a radikális megoldásokra.

Amint azt többször, többen megjósoltuk, szép lassan halad Európa valamiféle kataklizma felé, mikor a felgyülemlő félelem dühé, a düh pedig spontán tettekké válik, a mosolyból pedig vicsorgás lesz, és akkor pedig a keresztények Istene irgalmazzon nekünk, mert a mohamedánoké nem fog.