Az Antifák

115
 

 

 

„Társadalmi alapjuk mélyreható különbségei ellenére, a sztálinizmus és a fasizmus szimmetrikus jelenségek. Több vonatkozásban nyugtalanító módon hasonlítanak egymásra”.

Lev Davidovics Trockij

Újsághír: „A BRFK munkatársai február 11-én elfogták annak a fiatalokból álló társaságnak négy tagját, akik az előző napokban látszólag előzmény nélkül támadtak emberekre Budapesten”. A férfit, aki munkába ment, mikor nyolcan rátámadtak, összevissza verték, majd mint akik jól végezték dolgukat, hősiesen elszaladtak. Gondolom valahonnan úgy vélték, hogy fasiszta, erre amúgy semmi nem utalt. Természetesen talpig álarcban voltak, ahogyan az már ezekben a körökben szokásos.

A történet előzménye, hogy szombaton volt az 1945-ös kitörés valahányadik évfordulója, amikor a megemlékezők és az antifák össze szoktak verekedni. Ez az ünnepi verekedés most elmaradt, mert a rendőrök távol tartották egymástól őket. Ennek lett volna ez a verés az előjátéka, úgy vélték ez majd tanulságos lesz a fasiszták számára. Hogy miért kellett egy jámbor embert megverni az rejtély, de hát ki tud eligazodni ezeken, most szerencsétlen gondolkodhat azon, hogy ezt miért kapta. Mint egy falka sakál vetették rá magukat, az egész nem tartott tovább egy-két percnél. Vajon elgondolkodtak-e azon, hogy kit vertek meg annyira? Vagy csak találomra választottak ki valakit, akit aztán jól elintéztek, hátha a többiek is okulnak belőle.

Az áldozat elmesélte, hogy először a postára ment és ott egy nő megkérdezte tőle, megy-e a Kitörés Túrára. A szerencsétlen trafikos azt válaszolta, hogy nem megy, mert dolgozik. Aztán már csak az első ütést érezte a fején. Mint mondta: „A postán befizettem a csekkjeimet, és pár perc múlva, miután kijöttem, öt-hat lépés után már éreztem a tarkómon az ütést”.

Ám az antifák – miután szétszóródtak a városban – másokat is megvertek. Ellátták a baját egy rockzenésznek is, akit annyira helyben hagytak, hogy ránézni is rossz. A tetejében a barátnőjét meg is szúrták. Sőt több emberen is megpróbáltak „bosszút állni”. A „Mérce” című nyíltan kommunista újság értesülése szerint „egy német újságírót ismeretlen neonácik bántalmaztak a Normafa környékén”. Ja, természetesen bántalmazták. Persze nem úgy mint a szerencsétlen zenészt; hanem csak úgy bemondásra nyomorgatták az „újságírót”. A „Mérce” szerint elragadó látványt nyújtottak a vörös zászlók. Hát ha nekik tetszett. Egyébként – a rendőrségen kívül – a Betyársereg ügyelt arra hogy ne essenek egymásnak a felek. Ők azt nyilatkozták, hogy „a hadüzenetet deklarálták, innentől kezdve másként lesznek a dolgok”. Ugyancsak a tudósításból tudjuk:„Négy óra után egy csoport antifasiszta és egy neonáci csapat feszült egymásnak tudósítóink szerint a Halászbástyánál, a szélsőjobboldaliak különböző tárgyakat hajigáltak az ellentüntetők felé”. Sérülésről nem tudni – írja a helyszínről a „Mérce”. Még szerencse, hogy nem csináltak csatateret a városból, ahogyan másutt már sokszor megtették.

Zárójel. Emlékezetem szerint valami gróf volt, aki azt mondta egy náci fáklyás felvonuláson, hogy „Szép, szép ez a horogkeresztes zászló, csak nekem túl vörös”. Mert összenőtt ami összetartozik. Zárójel bezárva.

Minden évben megrendezik ezeket az „megemlékezéseket” és minden évben összetűzések kísérik őket, a „nácik” és az „antifák” között. Pedig mi sem lenne egyszerűbb mint két ellenkező álláspont egymás elleni tüntetésének békés volta. Aki meg akar elékezni az egyikről vagy a másikról, annak nem kéne verekedéssel végződnie. De ezek nem nyugszanak.

Ne hagyjuk.

Vezető kép: Budapest, 2009. augusztus 30. Üvegcserepek és falfestés Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő megrongált Turul-márkaboltjánál. Ismeretlen tettes, vagy tettesek az éjszaka folyamán a bolt bejáratát és kirakatait kockakővel betörték, néhány tárgyat elvittek. Az épület lábazatára festékszóróval az „antifa” feliratot rajzolták, a bolt közelébe pedig sarlót és kalapácsot festettek. MTI Fotó: Beliczay László