Az ügy

176

„A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”

János 8:7

Vagy azoknak, akiknek a fenti idézet – többnyire ideológiai okokból – nem tetszik, adhatunk egy cinikusabb változatot is az 1600-as években élt La Rochefoucauld hercegtől, ami így szól: „A tiszta lelkiismeret a rossz emlékezőtehetség eredménye.” Ezzel én, a magam részéről be is fejezném a események morális értékelését, holott még sokáig lehetne idézgetni az ide illő, banális közhelyeket. Csak felesleges.

Nagy napra virradtunk. Egy ország tette félre mindennapi gondjait, bajait, hogy egy idősödő férfiú szexuális szokásaival, illetve azok kalandos következményeivel foglalkozzék. Tették mindezt – tisztelet a kivételnek – a mindannyiunkban rejlő kukkoló elragadtatásával és a kukkolás vágyával teljesen ellentétes morális felsőbbrendűséggel. Mert leselkedni és erkölcsileg ítélkezni egyaránt roppant kellemes – másokkal kapcsolatban. Persze mindenki a maga módján és a maga érdekei szerint tekint a történtekre, így mód nyílik a közélet legfelkapottabb elemére: az anyázásra, mely napjainkra egyfajta politikai perpetuum mobile lett.

Összefoglalva, amit unalomig tudunk: Szájer képviselő úr akiről régen rebesgették, hogy szerelmi szokásait tekintve sohasem volt bántóan heteronormatív , részt vett egy összejövetelen, ahol rajta kívül még számos más buzi is jelen volt. A hírek szerint 25-en voltak, ami figyelemre méltó módon páratlan szám. Valaki unatkozott. Az összejövetelen aztán rajtaütött a rendőrség, a hivatalos verzió szerint a szomszédok jelentették fel őket, mert zajongtak. Sohasem tudtam, hogy közben üvöltözni is szoktak, de hát ahány ház, annyi szokás. A belga rendőrség – mivel a riasztás nem a Molenbeek negyedből jött, oda ugyanis tank nélkül nem mernek kimenni – ki is szállt és az ott szokásos módon rárúgta az ajtót a mulatozókra, feltúrta holmijukat és jegyzőkönyvet vett fel. Eközben pedig a képviselő úr állítólag az ereszcsatornán keresztül próbált egy kitörési kísérletet végrehajtani, de nem sikerült.

Zárójel. A parti szervezői elkövettek egy súlyos hibát, mikor nem vettek be a csapatba legalább néhány négert. Az ő feltűnő jelenlétük elriasztotta volna a rend őreit az eset részletes tanulmányozásától, hiszen – mint tudjuk – nekik csorbíthatatlan jogaik vannak. Az ereszcsatorna átvizsgálásáig pedig biztosan nem jutnak el. Zárójel bezárva.

Rebesgetik, hogy valamiféle titkosszolgálati beavatkozás történt és Szájert „kelepcébe csalták”. Lehet. Ezt bizonyára sohasem fogjuk teljes bizonyossággal megtudni, hiszen ezek a szolgálatok – amint az a nevükből is kitűnik – titokban végzik a tevékenységüket. Véleményem szerint egyébként bármilyen kezek keverik is, a szar azért szar marad. Ha a képviselő úr aznap este és más estéken is otthon, családja körében nézi a tv-sorozatot, akkor titkosszolgálat legyen a talpán, amelyik fogást talál rajta. Az ügy persze mint minden olyan eset, melyben szerepet játszik a szexualitás , tele van irracionális, a józan észnek ellentmondó elemekkel. Mert a régi igazság szerint, mikor ugyebár feláll, akkor az ész megáll – ahogyan azt a némileg illetlen, ám tapasztalatilag bőségesen igazolható mondás tartja.

Az internet népe, az ilyenkor szokásos módon teljesen megvadult. Mindenkinek volt/van véleménye, erkölcsi ítélete, összeesküvés-elmélete az üggyel kapcsolatban. Megszólaltak aztán azok is, akiknek nagyon nem kéne. Itt van rögtön Pettinghoff Wittinghoff Tamás, aki az „Otthon felejtettem azt a rohadt Viagrát” munkacímű dokumentarista alkotásával keltett feltűnést, melyben alkalmatlan eszközzel barátkozási kísérletet hajt végre egy kisebbségi hölggyel. Most pedig az erkölcsi Mount Everest magasából azt írja: „Az anya nő, az apa férfi. Ez került a Szájer fabrikálta alap micsodába.” Innen hívnám fel szíves figyelmét, hogy a kétszer kettő négy igazsága nem függ a személytől, aki éppen állítja.

Ki nem maradhatott a féldecik Paganinije Fletó sem, aki olyan szentbeszédet tartott a tettek és a szavak ellentmondásáról, hogy bármely amerikai tv-prédikátor megnyalná utána a bankszámláját. Megosztotta velünk nézeteit maga Czeglédy Csaba is, aki a notórius adócsalók magas erkölcsi talapzatáról tette közzé fontos meglátásait. A függetlenobjektív libsi sajtó munkatársai pedig kényelmesen hátradőltek, hiszen – úgy látták – hetekre előre meg lehet írni a cikkeket, anélkül, hogy gondolkodni kéne. Szájer főbűne a szemükben mindig is az volt, hogy az Alkotmány módosítását az ő tabletjén követték el, méghozzá – ó, irgalom anyja, ne hagyj el! – a vonaton. Mert ugye szerintük Alkotmányt módosítani csak a csillagok szféráján túl, az angyalok hárfamuzsikája mellett lehet. De ha nem is az angyalok, legalább a Pa-dö-dő zenélhetne közben valamit. Hiszen az angyalok is nem nélküliek.

Csakhogy némi homok került a gépezetbe. Szájer lemondott, kilépett, a pártja pedig elhatárolódott. Ez a számukra teljesen szokatlan szokatlan eljárás – ha hibázik valaki, vállalja a következményeket – láthatóan meglepte őket és most némi tanácstalanság tapasztalható. Már az ügy kezdetén is volt némi ellentmondás, hiszen a képviselő úr szexuális irányultsága amúgy a mainstream libsizmus szerint egyenesen üdvözlendő, mi több, követendő. Ennek feloldására, egy elegáns logikai en passant lépéssel, a „bort iszik, vizet prédikál” kétségtelenül helytelen gyakorlatával vádolták az egész pártot. Ez a kilépéssel, lemondással, visszavonulással, elhatárolódással, bocsánatkéréssel immár tarthatatlanná vált, a magánbűnből nem lehet közerkölcsöt csinálni. Persze erre is akad megoldás.

Tudom én, hogy jósolni nehéz, különösen a jövőre vonatkozóan, azonban megelőlegezném a néhány nap, hét elteltével következő ellenzéki médiavéleményeket. Ezek szerint Szájer majd a Fidesz homofóbiájának áldozatává nemesül, akinek az Alaptörvényben tiltják meg, hogy házasságot kössön és gyerekeket fogadjon örökbe. Ezért lett frusztrált és ezért járt ilyen házibulikba. Erőltetett, de roppant szórakoztató lesz majd.

A nemzet, az ország, a nép pedig visszatérhet mindennapi elfoglaltságaihoz, és elmondhatjuk: ezen is túl vagyunk.

Facebook hozzászólások