Beárazás

15
 

 

 

„A „niggerkereskedőt” mindenki megvetette. Emberbőrbe bújt sátánnak tekintették, …”

Mark Twain: Önéletrajz

Boldogult úrfi koromban, mikor még a magyar mezőgazdaságot szerencséltettem, volt nekem egy juhászom, akinek a kutyája messze földön híres volt. A kutya – ránéztéből jellegtelen korcs – mindent tudott a birkaterelés rejtelmeiről, okos volt, készséges, tán még fejben számolni is tudott. Mármost ez az én juhászom sajnos erősen pálinka- és kártyafüggő volt, ezért a büdzséjében gyakran tátongtak rések. Ezeket részben a TSZ birkáinak ellopásával – ezt minden juhász csinálta – részben viszont a kutya eladásával tömte be. A kutya ugyanis minden alkalommal visszaszökött hozzá, ezért sokszor el lehetett adni. Ha a pórul járt vásárló jelentkezett érte, akkor azt megverte. Így éldegéltek, míg a kutya meg nem döglött.

Nem tehetek róla, de nekem ez a történet jutott eszembe, mikor az EU új migráns-elosztási ötletéről értesültem. Az Unió urai ugyanis úgy döntöttek, hogy félretéve az eddigi finomkodást, konkrét árat rendelnek a migránsokhoz. Szerintük egy darab migráns pontosan 250 ezer eurót ér. Ez onnan tudható, hogy ennyit kell fizetni bevándorlónként a renitens tagállamoknak, akik nem akarják befogadni a kvóta szerint nekik járókat.

Ez igen tetemes összeg, 77-78 millió forint, az átlagnyugdíjjal számolva mintegy 54 évi ellátás egy munkában megfáradt nyugdíjas számára. Már ha élne addig, hogy ennyi nyugdíjat felvegyen. Másképpen számolva, ez az összeg – hogy kedvére tegyek Szabó Timinek – több mint hárommillió pár olyan gumikesztyű vásárlást tenné lehetővé, melyet annyira hiányol az egészségügyből. Lélegeztetőgépre sajnos már nem tudtam átszámolni, de talán nem is baj.

És ami a legfontosabb, kb. 50 migránsból kijön a felcsúti stadion.

Véleményem szerint az egységes migráns-árazás rút általánosítás, az individuális értékek illiberális megcsúfolása. Ne mondja nekem senki, hogy egy szír kvantumfizikus és egy ISIS-hóhér vagy Boko Haram-os machete művész be nem fogadása ugyanannyit ér. Hiszen míg az előbbi esetében nyilván a híres magyar kvantumfizika fellendüléséről és az egy főre eső Nobel-díjak számának növekedéséről mondunk le, addig a másodiknál a felrobbantott és lefejezett honfitársaink számának növekedéséről.

Hogy melyik veszteség a nagyobb, azt döntse el mindenki maga, de én úgy vélem semmiképpen sem tekinthetjük egyformának. Nem vagyok piaci elemző, így nem tudom az árakat pontosan meghatározni, de úgy vélem, szükséges lehet az egységmigráns fogalmának bevezetése.

Az egységmigráns cirka 170 centi magas, barna bőrű, szír és január elsején született.
Két diplomája és két mobiltelefonja van, de míg a diplomáit otthon felejtette, a mobiltelefont, azt hozta magával.
Wi-fi függő.
Mozgása, tekintete élénk, kővel, kukával és bottal egyaránt jól harcol.
Életcélja, hogy a méltán híres szíriai mikroprocesszor gyártásban megszerzett tapasztalatait átadja a fejletlenebb európaiaknak; a szociális segélyt mélyen megveti.
Nagyszerű hajós és vízimentő. Példaképe David Hasselhoff és Erika Eleniak.
Esetleg Angela Merkel – mondjuk nem mindegy.
Kedvenc hobbija a ficki-ficki.

Na most, ez az egységmigráns lenne az alap 250 ezer euró és hozzá képest lehetne megállapítani a többiek árát is. További képességek az árat növelnék, a hiányok pedig csökkentenék. A kompetenciák felmérésére lehetne sportversenyeket rendezni, mint például százméteres menekülés képzelt határőr elől, vagy ezer méteres evezés lyukas gumicsónakban. (Ezek később olimpiai sportágak lehetnének, növelve a befogadó ország nemzeti önérzetét és sikereit.) Végül pedig az így megállapított árat lehetne ráverni a nem befogadó országra.

Ez nyilván sokkal igazságosabb és átláthatóbb lenne – tudja meg a nyavalyás ország, mit veszített.

A kiválogatást természetesen Törökországban kéne rendezni, egy megfelelően kialakított helyen, mely alkalmas a migránsok árának megállapítására és a közönség befogadására. Fontos lenne megvizsgálni a migráns egészségi állapotát, megnézni például a fogait, vagy hogy van-e aranyere, mert nyilván ez is sokat számítana.

Úgy képzelem el, hogy egy emelvényre felvinnék a migránst, ismertetnék a kompetenciáit, megvizsgálnák a fogait, egyebeit, bemondanák a kikiáltási árát és az EU-s országok pedig licitálnának, hogy mennyiért nem fogadják be. Majd az árat átutalnák annak az országnak, amelyik mégis befogadja, a migránst pedig odaadnák az embercsempésznek, aki célba juttatja. Közben szólna a szír népzene és lehetne kecske-piláfot enni.

Az autentikus hangulat  fokozása érekében az orosz és az amerikai légierő időnként bombázná a környéket.

Olyan országoknak, mint Magyarország, ez bomba üzlet lehetne. Felvenné a migráns árát a többiektől, az viszont mindig visszaszökne mondjuk Kölnbe, tehát egy vasunkba sem kerülne.  Csak a körmendi kézilabdás lányokat nem lenne szabad megmutatni neki, mert akkor lehet, mégis maradnának.

Bezárni ugyanis természetesen nem lehetne, elvégre mégsem vagyunk rabszolga kereskedők.

Vagy mégis?