Beszélgetések Piroska néni kísértetével

34

Elmondása szerint az asszony egyszer a szeme láttára ronda vén szipirtyóvá változott, majd hirtelen ismét felöltötte normál külsejét. A család azt is elpanaszolta, hogy izzó vörös szempárok lebegnek közvetlenül a második emeleti hálószoba ablaküvegén.

Idézet egy kísértet történetből

Szereplők:

Feri

Piroska néni kísértete (PK)

DK-sok kara (DKK)

Olvasom, hogy Piroska néni eltűnt. Legalábbis nem tudni, hol van. Nos, én tudok egy magyarázatot. Szerintem Feri és Klári tüntették el a vénasszonyt, befalazva őt egy szűk üregbe, hogy elmélkedjék mindazon, amit Apró Antal követett el. Csak időnként kiszabadul és kísért, és abból baj lesz.

Feri: Most nincs itt a Klári, elment Brüsszelbe, úgyhogy ideje egy kevés inspirációt magamhoz kell venni. (Lemegy a pincébe és ott tesz-vesz, előkészíti a piaadagját, kb. a negyedik löket után megjelenik Piroska néni kísértete.)

PK: Húúú…húúú (Láncait csörgeti és elúszik balról jobbra, mint afféle szellem.)

Feri: Hát itt tetszik lenni. Pedig nem is ittam annyit… Úgy látszik, ez már a delírium tramini… Na nem baj, több is veszett Mohácsnál, meg Őszödön.

PK: Húúú…húúú

Feri: Nem unja még? Én legalább részeg vagyok, nem kicsit, nagyon.

PK: Te is furcsán beszélnél, ha egy ilyen kis kamrába befalaztak volna. És oldalt egy kicsit tör is és nem tudom megvakarni. Bezzeg, mikor a bankban voltam… sokan tódultak oda, hogy megvakarják!

DKK: Bizony, sokan járultak Piroska nénihez, és nem kicsi ajándékokkal.

PK: Feri, Feri, te is ott sertepertéltél és mindenféle hízelgésekkel lágyítottad a szívemet. Például emlékszem, hogy megígérted, nem hagysz ki a motimos ügyből. Jól jött volna egypár milliárd nekem is. Csak hát Klárikám kedvéért… Aztán a végén lecsaltak a pincébe, hogy megmutassanak egy újonnan felfedezett kis kamrát – bizonyára ravaszok voltak ezek a gazdag zsidók –, és akkor a Feri váratlanul rám böfögött, én meg az alkohol szagától elájultam. Ebben a kis, szűk lukban tértem magamhoz, és azóta itt kísértek. Húúú…Húúú.

Feri: Gondolja meg Piroska mama, mi hasznát tudtuk volna venni? Csak gondoljon arra, mennyi baj lett volna magával? El kellett volna küldeni magát valami intézetbe és közben tudni, hogy hülye, micsoda szégyen! Jobb így magának is. Különben is. Tudok én emelkedett is lenni. Látnia kellett volna, mikor kivittem Marcit anyám sírjához!

DKK: Ó, a Feri elérzékenyül. Feri, Feri, istenünk a Feri. Ezt tudta mondani: „Marcit egyszer kivittem nagyanyja, Katus sírjához. Nem pontosan értette, miért sír édesapja. Pedig ismeri a nagyi nevét, fényképeit, pár történetet. Nekem most már inkább Marciról szól a világ.” Mily megható!

Feri: Ugye, milyen emelkedett? Sírni lenne kedvem! Én aztán tudok sírni, például volt az a szerencsétlenség, akkor is ríttam, mint a zálogos marha, az aztán nagy alakítás volt! Ez is mutatja, hogy mekkora miniszterelnök lehettem volna! Csak aztán jött az Orbán és áskálódott ellenem, úgyhogy le kellett mondanom… Pedig én helyre tudtam volna rakni ezt a kurva országot! (Zokog)

DKK: Bizony, ő helyre tette volna ezt a kurva országot!

PK: A bankban nem kellett szólni és máris százak ugrottak a szolgálatomra. És – amilyen csinos nő vagyok – egyébként is álltak a szolgálatomra… (Elpirul, amennyire egy szellem el tud.) De ennek már vége. (Rémülten) Ugye nem csúnyultam meg? Húúú – húúú… (Felháborodottan)

Feri: Te már nem leszel csúfabb.

PK: Pedig még te is kísértésbe estél, ne is tagadd!

Feri: Esett beléd a rosseb. Hogy néztem volna ki egy satrafa mellett, mikor én egy igazi férfi szépség vagyok. A Vadainak is hogy bejöttem. (Ijedten körülnéz) Ja, a Klára nincs itt… Mondjuk a Vadai sem sokkal különb. (Iszik kettőt.) Ez az én sorsom, mindig ilyen dagadt csajok jutnak nekem. (Iszik még kettőt.)

DKK: Feri szenved ezektől a degesz luvnyáktól. Szegény árva Feri!

Ja és ugyanott, kastély saját kísértettel, jó pénzért eladó.