Aristót tulajdonképpen Apámtól örököltem. Na meg persze az úri középosztálytól, amelynek talán a tagja lehetett volna, ha marad a Magyar Királyság. De persze abba ugyanúgy nem illett volna bele, mint a hatvanas évek kádári konszolidációjába, és persze ahogy nem illett bele a szocialista mezőgazdaságba sem. Aristóval egy újabb pótolhatatlan alak ment el a rossz emlékezetű […]
A temetés a P.-i temető új parcellájában volt. A temetési menet az őszi fák alatt vonult a párát gomolygó kipufogójú halottaskocsi mögött a sírgödörig. Mintha különös lobogó, lebegő szürkés zászló után vonult volna a menet. Sokan voltak, csupa fekete ruhába öltözött ember, sötét átmeneti kabátok, kalapok, kendők vonultak a surrogó lehullott leveleken. Az elmúlást nem […]
Tél volt. 1990 tele, hideg és bizonytalan. Már másfél hónapja szabadok voltunk, Szűrös októberben kiáltotta ki a köztársaságot és most már decembert írtunk. Zúzmarás köd ült az Sz. körüli dombokon, ráfagyva a kopasz fák ágaira csillogó jégkristály-virágokat varázsolva rájuk. Vékony hótakaró fedte az utakat és szántóföldeket, alóla kivillant a barnás szántásbarázdák sora. Az erdőben csönd […]
’89 izgatott őszén, midőn L. éppen kilépett az MDF-ből, Sz.-be is – mint Párizsba az ősz – beszökött a rendszerváltozás, vagy legalábbis annak előérzete. Ennek első, szembeötlő következménye a kocsmák forgalmának megnövekedése volt. A kiszámíthatatlan változások homályos előérzete egybe terelte az embereket, hogy híreket és véleményt cseréljenek, erre pedig tradicionálisan a kocsma látszott a legmegfelelőbbnek. […]