Csak kötelező ne legyen II.

24

„Nemde így éldegél napról napra, így kedvez az épp fölbukkanó vágynak: hol vedel és fuvoláztat magának, hol meg kenyéren és vízen aszalódik, olykor lustálkodik és fütyül mindenre; olykor meg mintha filozófiával múlatná idejét, gyakran politizál, a gyűlésben fölpattan, beszél és cselekszik, ahogy épp szeszélye diktálja; hol éppen a katonákért lelkesedik és melléjük áll, hol meg a pénzemberekért, akkor ezekhez csapódik; életében nincs semmi rend, semmi szükségszerűség, ám mert az ilyen életet édesnek, szabadnak és üdvösnek érzi, mindenáron ezt gyakorolja.”

Platón: Az állam

Egy kedves olvasó – emlékezve korábbi, hasonló című bejegyzésemre – hívta fel a figyelmemet arra, hogy a haladás erői, nem fékezve magukat, egy korosztállyal lejjebb szeretnének menni a németországi buzi-propaganda terén, már az óvodásokat veszik célba.

A német médiában főhírként tálalták, hogy a helyi zöldek meghívták a fent látható Olivia Jones művésznévre hallgató bányarémet a Magdeburgi Landtag-ba, hogy olvasson fel kicsiknek szóló könyvéből. A híradás beszámol arról, hogy ezt a könyvet Sachsen Anhalt-ban, az Igazságügyi és Egyenlőségjogi minisztérium egy brosúra keretében óvodáknak és óvódásoknak ajánlja Olivia Jones és más szerzők LGBTQ könyveit 3-5 éves kortól. És természetesen arról is beszámol, hogy a gaz fasiszta AfD-s képviselők nem átallottak tiltakozni.

A minisztérium által kiadott ajánlóbrossurában számtalan nagyszerű írás található. Talán külön kiemelhetnénk a „Maxime-nak testvére lesz” címűt. Ez arról szól, hogy az aranyos kis Maxime-nak pillanatnyilag két anyja van és ennek ellenére – vagy éppen ezért, ki tudja – most testvére lesz. Minden bizonnyal egy erősen feminista tojó gólya fogja hozni, aki egyébként boldog házasságban él egy ugyancsak tojó keselyűvel és mesterségesen termékenyített strucctojásokat költenek ki. Maxime két anyja közül az egyik egy dagadt szőke, a másik néger – legalábbis a képillusztráció szerint. Szép pár. Minderről a beharangozó azt ígéri, háromévesek számára érthető nyelven mesélik el. Ami lenyűgöző teljesítmény, tekintettel arra, hogy nekem például semmilyen nyelven nem lehetne úgy elmagyarázni, hogy megértsem.

Na most, a helyzet az, hogy amint a fenti képen látható lényt beengedik egy óvodába, akkor azonnal különböző katasztrofális következményekkel kell számolni. Mindenek előtt a gyerekek megállnak a növésben. A nagy nehézségek árán elért szobatisztaságnak annyi. A szerencsétleneket a legkülönbözőbb helyekről kell majd előkeresni, ahová rémületükben elrejtőztek. Persze lesz azért közöttük olyan, aki néhány nap múlva, kezelés nélkül, magától megszólal. Bár nem biztos, lesznek akiknek sokáig fog tartani a gyászmunka.

Ami az egészben talán a legmeglepőbb az a nyugati zöldpártok furcsa, önellentmondó ideológiája.

Az még többé-kevésbé érthető, hogy vonzódnak a baloldali gondolkodáshoz. Végső soron céljaik (az emberek átnevelése, a központilag meghatározott fejlesztési irányok, radikális, ökológiai indoklású piackorlátozások, a tudományba vetett vallásos hit) mind erős és főleg erőszakos államot igényelnek. Pontosan olyat, mint amilyet a klasszikus baloldal is nagyon vonzónak talál. Csak azért nem javasolják – a proletariátus ellenségeinek mintájára – a természet ellenségeinek internálását és tömeges megsemmisítését, mert az internálótáborok létesítése környezetkárosítással jár.

Az emberek ugyanis nem hajlandóak maguktól változtatni szokásaikon, és ezt titokban ők is tudják. Majd ha tíz évet kap az, aki megzavarja a mezei pockok párzását, na akkor majd megtanulják.

Ezzel homlokegyenesen szembe áll a szabados szexuális viselkedés iránti mély szimpátia.

A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az erős állam, amely vaskézzel megvédi a növények, állatok, a „természet” jogait, előbb-utóbb a hálószobák mélyére is behatol és erkölcsi parancsokat is hoz. Ez természetes, hiszen az egésznek a hátterében az a mély hit áll, hogy az emberek hülyék, önsorsrontóak, csak ők, a haladók, a felvilágosultak tudják, mi a helyes. Miért ne tudnák ugyanígy, hogy mi helyes és mi helytelen az ágyban?

Normális, végiggondolt módon az erőszakos környezetvédelem, a fogyasztási szokások kényszerű átalakításának szándéka és a libertarizmus nem illenek egymáshoz, mi több, kizárják egymást.

Ugyan ilyen ellentmondó például a migrációval kapcsolatos álláspontjuk is. Ahelyett, hogy örülnének a túlfogyasztó európaiak fogyásának, milliószámra akarnak importálni további fogyasztókat. A migránsok otthoni, ázsiai, vagy afrikai ökológiai lábnyoma nagyjából akkora, mint a kecskéjé, amiket őriztek. Ha ide jönnek, akkor kapnak lakást, lesz autójuk, hűtőszekrényük, négy feleségük, tizenhat gyerekük és lábnyomuk akkorára nő, hogy a jeti is elsápad az irigységtől.

A klasszikussal szólva: akkor ezt most így hogy?

Végezetül, visszatérve az eredeti témánkhoz, a fent idézett Platón, 2500 évvel ezelőtt úgy vélte, a szabados demokrácia a türannia előszobája. „Ugyanaz a kór, amely befészkelődött az oligarchiába és elveszejtette azt, a nagy szabadság révén még dúsabban és vadabbul megterem a demokráciában is, és leigázza azt. És valóban, a szertelenség mindig nagy, ellenkező végletű változást robbant ki az évszakokban, növényekben, az élő testben és nem utolsósorban az alkotmányokban is.” – írja.

Olivia Jones nem ember, hanem tünet, nem mutogatni kéne, hanem kezelni. És az óvodai buzulás propagálása is tünet. A bukás előszele. Németországban, nem is oly rég, láttunk már példát erre. Mekkora baj lett belőle.