Csak kötelező ne legyen

11

„Most lassu méreg, lassu halál emészt,
S mint egy kevély bikk, mellyet az északi
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,”

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I.

Talán még emlékszik a nyájas olvasó, annak idején, mikor még Kovács László tényező volt, azt találta mondani a buzifelvonulás alkalmából, hogy „Nekem mindegy, csak kötelező ne legyen”. Támadt is hatalmas vinnyogás, miszerint Laci bácsi – aki egyébként a „kanos technikus” eposzi jelzőt is kiérdemelte nőügyei okán – homofób. Aztán viszonylag gyorsan elült a zaj, hiszen, bár kissé későn, de észrevették, hogy ő amúgy a jó oldalon áll. Aki pedig a jó oldalon áll, annak néhány rasszista vagy homofób megjegyzésén nem kell fennakadni, hiszen nyilván véletlenül tette őket.

A haladó oldal szavazói ugyanis meglehetősen sajátosan képesek nyilatkozni érzékeny kérdésekben. „Én kétféle embert utálok igazán, a rasszistákat és a cigányokat!” – mondta a fülem hallatára egy baloldali szavazó a kocsmában és büszkén nézett körül. Bizonyára mindenki egyetértett vele, mert nem verték meg. E sajátos és némiképpen önellentmondó álláspont jellemző a többi talpas baloldalira is. Tapasztalataim szerint legalábbis. De nem erről akartam beszélni.

Ez az akkoriban sokak által viccesnek tűnő kijelentés mára súlyos és fenyegető árnyalatot kapott. Történt ugyanis, hogy a Die Welt című népszerű német újság cikket közölt „A gyerekeknek análszexet kell játszani az iskolában” címmel. Ebben beszámol arról, hogy Észak-Rajna-Wesztfália tartományban szükségét érzik a gyerekek szexuális felvilágosításának kiterjesztését a homoszexualitás, a szadomazochizmus és egyéb aberrációk irányába. Mindezt természetesen együttműködve a helyi LMBTQXYZ2 közösségekkel, akik akár iskolai előadásokat is hajlandóak tartani az említett ocsmányságok témájában.

Közkívánatra talán azt is megmutatják a csillogószemű ifjúságnak, hogy hogyan kell csinálni. Mindent a nevelésért.

Mindennek alapvető célja, hogy felszámolják az „iskolai homofóbiát”, hiszen – mint írják – még mindig megvető jelző az iskolákban a „köcsög” kifejezés. Nyilván el kéne érni, hogy dicséret legyen. Vagy ne használják, használjanak valami mást helyette. Javaslom például Szolzsenyicin tanulmányozását e tekintetben. Az ő elbeszélése szerint a Gulágon a köcsög helyett a sokkal biologikusabb „kecske” elnevezést használták ugyanarra az egyénre. Bár lehet ez meg még iszlamofóbnak is tűnne. Nincs jó megoldás na. Ha az emberek egyszer undorodnak valamitől akkor tök mindegy, hogy az illető dolgot miképpen nevezik, az aktuális nevet hallva fognak undorodni és ezen megannyi új név kieszelése sem segít.

Mindenesetre a hatóság szerint az eljárás a „demokráciaépítéshez” is hozzájárul. Hogy a szexuális aberrációk mennyiben „demokratikusak”, azt pontosan nem lehet tudni, ugyanis a demokrácia az mindössze egy államirányítási eljárás, melynek lényege, hogy az állam irányítóit választások útján jelölik ki. Miután a buzik és más perverzek is rendelkeznek szavazati joggal, mi több választhatóak is, esetükben a demokrácia teljesnek és tovább nem fejleszthetőnek tekinthető.

A reformpedagógia eredményeként a gyerekek különböző szexuális segédeszközök felhasználásával „eljátszhatják” a különböző perverz nemi aktusokat. Mindezt pedig a „Sokszínűség Iskolája” fedőnév alatt folytatják. Ez kétségtelenül minőségi változás a bújócskához, vagy a számháborúhoz képest és roppant izgalmas szülő-gyerek interakciókra ad alkalmat. „Pistike/Juliska (nehogy szexista legyek) miért kaptál csak kettest análszexből? Mondtam, hogy többet kell gyakorolni!” „Anya ki kell cserélni a guminőmet, mert defektes!” És hasonlók.

Azt külön roppant kíváncsian várom, hogy az ilyesféle kiképzést kapott kis migránsok szülei mikor mennek be az iskolába, mit visznek magukkal és mit csinálnak azzal ott. Mert a kereszteket könnyedén leszedik a falakról, hogy ne sértsék a migránsok vallási meggyőződését, de vajon – ugyanezen okból – a buzikat is elrugdalják az iskola környékéről? Mindig is izgatott a kérdés, hogy a mohamedánok által eltángált buzi vajon iszlamofóbbá válik-e? És ha igen akkor kiátkozzák a liberális egyházból?

A fenti innovatív, audiovizuális buziképzést, roppant találóan, meleg-leszbikus felvilágosodásnak nevezi az Észak-Rajna-Wesztfália oktatási hatósága és – mint a legtöbb hétköznapi, ám túl hosszú kifejezésnek – rövidítése is van: SchLAu-nak nevezik. Ezt a kifejezést most ízlelgessük egy kissé. A szóösszetétel magyarul hagy némi kétséget, miszerint nem teljesen egyértelmű, hogy a buzik világosodnak éppen fel, vagy a társadalom velük kapcsolatban.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az Észak-Rajna-Wesztfália oktatási irányítói kártékonyak, perverzek és nemhogy gyerekek de még gombák közelébe sem lennének engedhetőek, mert azokban is képesek lennének kárt tenni. Kivéve természetesen a lábgombát. Nem ez a szörnyű azonban, hanem az, hogy a demokrácia nagyobb dicsőségére megválasztották/választják őket a szerencsétlen gyerekek szülei.

Az idézett cikk szerint is sokan tiltakoznak és „túlzásnak” tekintik a fenti buziképzést a tizenéves gyerekek számára. Én, személy szerint, annyira túlzásnak tartom, hogy ígérem, lapáttal verem agyon azt aki a gyerekeimhez, unokáimhoz efféle „pedagógiai” szándékkal közeledik. Emlékezzünk! 20-30 évvel ezelőtt arról volt csak szó, hogy buzinak lenni nem bűn. Most pedig ott tartunk, hogy összeházasodhatnak és gyerekeket fogadhatnak örökbe. Még mondja valaki, hogy nincs „fejlődés”.

A kanos technikus egykori szavai vicces hülyeségből sötét, prófétai jóslattá kezdenek válni.

Facebook hozzászólások