És még meg is sértődik

62

Utoljára talán Nagy Károly halála rázta meg annyira a nyugatot, mint ez a mostani hír: Judith Sargentini visszavonul az európai politizálástól és 2019-ben nem indul az EU választásokon. A hír megrázó erővel ért minden haladó européert. Ennek kapcsán a legrosszabbaktól tarthatunk, úgymint: éhínség, járvány, aszály, fasizmus. Most, hogy megtudtuk, e pótolhatatlan, nagyszerű asszony elhagy bennünket, mielőtt hamut szórunk a fejünkre és megszaggatjuk ruháinkat, időszerű áttekinteni, mit is veszítünk.

A jeles államasszony 1974-ben látta meg a napvilágot a vadregényes tájairól híres Hollandiában. Érdekes ország volt az akkoriban, alig 44 évvel ezelőtt. Például akár hetekig mászkálhattál ott anélkül, hogy egy négert vagy arabot láttál volna. A házak tárva nyitva, a kapuk előtt az obligát tejeskanna, tetején a pénzzel. Tudom, mert magam is ekkor jártam ott először. (Nem! Nem és nem! A két eseménynek semmi köze egymáshoz!) Mint írja szülei már gyermekként kivitték azokra a pacifista-baloldali tüntetésekre, melyek nukleáris eszközök Hollandiába telepítse ellen szóltak.

Zárójel. Ezek roppant izgi tüntetések voltak anno, a hihetetlen európai szolidaritás, az egymásért vállalt áldozatok első zsengéi. Lényegük az volt, hogy az USA védje ugyan meg őket az orosz fenyegetéstől, ám a nukleáris fegyvereket – melyek orosz nukleáris csapást válthattak ki – lehetőleg egy másik országba tárolják. Bombázzák csak őket. A leghülyébbek – gyanítom a baloldali Sargentinik ide tartoztak – egyáltalán nem aggódtak a Szovjetunió miatt, ők azt hirdették, a KGB-vel egybehangzóan, hogy a Szovjetunió a béke letéteményese, egy kontinensnyi békegalamb tulajdonképpen, csak az USA ármánykodik. Zárójel bezárva.

Hősnőnk azután csinos holland amazonná cseperedett. Ez egy közismert típus, kerek arc – szakmai körökben tányérképűnek nevezik – sűrű, göndörödő vörösesszőke haj és rubensi idomok jellemzik. Kora ifjúsága óta elkötelezte magát a politika mellett a baloldali zöldek aktivistájaként. (A baloldali zöldeket, vélhetően, az különbözteti meg a jobboldaliaktól, hogy az előbbiek a KGB-re, míg az utóbbiak a Gestapóra bíznák a környezetvédelmi intézkedések szigorú betartatását.) Hollandia roppant környezettudatos ország, ami azonban nem zavarja őket abban, hogy egész Európát elárasszák ízetlen paradicsommal, melyt iszonyatos energiabefektetéssel termelnek üvegházakban.

De az természetesen más.

21 évesen már a holland Nemzeti Hallgatói Unió titkára, bármi legyen is ez a szervezet, hallgatni azonban semmiképpen sem hallgatott, hiszen az amszterdami önkormányzatban a Baloldali Zöldek vezetője lett. Minden bizonnyal gyermektelen, mint a hasonló delnők mind. A gyerek feltehetően zavarta volna a baloldali zöldségben.

2009-ben pedig eljutott a neki megfelelő helyre és beválasztották az európai parlamentbe. E dicső, összeurópai sóhivatalban aztán, karrierje csúcsaként, megbízták a végveszélyben lévő magyar alkotmányosság és jogbiztonság kivizsgálásával. Hogy miért pont őt, azt – jóindulattal szemlélve a dolgokat – nem tudjuk, bár vannak bizonyos jelek, melyek arra utalnak, hogy kiválasztása hasonló elvek és személyek által történt, mint nevezetes elődje Tavares tovaris esetében.

Gondolom komoly szerepet játszott kinevezésében a magyar nyelv, kultúra, történelem, gazdaság, jogszokások és néplélek elmélyült ismerete.

Ha véletlenül, ne adj’ isten, mégis lettek volna hiányosságok a fenti tárgyakban, akkor rendelkezésére állt a tanácsadók serege, a Tasz-tól a Népszaváig, Gyurcsány tigrisétől, Niedermüller Pétertől a fékezhetetlen agyvelejű Ujhelyi Istvánig. Csupa kiválóság.

Jelentése elkészült, könnyen lehet, hogy meg is szavazzák, különösen most, mikor a jogi szakértők döntése szerint, a „jelenlévők” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a tartózkodással szavazók nincsenek ott.

Legfeljebb úgy látszik, de ők európaiak és nem dőlnek be az ilyen fasiszta trükköknek.

A szavazás előtti napon pedig – derült égből a villámcsapás – Judith bejelentette, hogy kész vége. Belefáradt, elege lett a reménytelen harcból, visszavonul. Hogy mit fog csinálni ezután, azt nem árulta el. Azonban – miután életrajza szerint semmiféle képesítése nincs – a lehetőségek végtelenje áll előtte. Illetve az EU honlapján található életrajza szerint: „1999-1999 : újkori történelem, Amszterdami Egyetem (specializáció: a totalitárius rendszerek és Európa demokratizálása) (1999); mesterfokozat (1999)” Képzeljük el ezt a szellemóriást, aki egyetlen esztendő alatt elvégez egy egyetemet, és ennek során mindent megtud a totalitárius rendszerekről és Európa demokratizálásáról.

Ha ezt a képzettséget tekintjük, akkor nyilván a közeljövőben demokratizálni fogja Európát, mindenki örömére.

Mi azonban magunkra maradunk. Elveszítjük a nyugati világ utolsó bajnokát, aki nevünket ismertté tette, aki szeretettel nevelt bennünket a tisztességes viselkedésre és az EU parlamenti választási szabályok ismeretére. De szellemét a tűz nem égeté meg, jönnek majd új sargentinik, akik – tartok tőle – tán még olyanabbak lesznek.

Sokan, sokféle reményt fűznek a 2019-es EU parlamenti választásokhoz, én nem tartozom közéjük. A gazdagság, a gyors elbutulás és az agymosás elveszíti a nyugatot. Hogy ez azután spengleri törvényszerűség, vagy az egyszeri és esetleges hülyeség következménye, az tulajdonképpen mindegy. Valamikor a jövőben egy bölcs kádi – Allah növessze hosszúra a szakállát – talán eldönti ezt a kérdést. A sargentinik pedig burkiniben ülnek majd a hideg, esőverte óceánban és azt hajtogatják: tulajdonképpen jó ez nekik.

Facebook hozzászólások