Eugenika, vagy amit akartok

„…de az emberek nem csak a gyermeknemzés végett egyesülnek, hanem az élet céljainak elérése tekintetéből lépnek házasságra”

Arisztotelész : Nikomakhoszi Etika

Mint mindenkinek, aki egy gondos kéz által kimért életidejének egy részét irkálással tölti, nekem is vannak üres, inspiráció nélküli napjaim. Ilyenkor – őszintén szólva – nem jut az ember eszébe semmi olyan amit érdemes lenne témává emelni. Azok a dolgok pedig, melyekkel szinte állandóan foglalkozom, nemigazán tartanak számot nagyobb érdeklődésre. Régen halott emberek gondolataival szöszmötölni nem túl népszerű dolog és nem is azért teszi az ember. Mostanában azonban nagyon ritkák az ilyen idők. Európa mai urainak szavai és tettei befurakodnak a mindennapjainkba és kihívóan várják, hogy szót ejtsünk róluk. Mit mondjak? A hülyeség házhoz jön.

A minap is az egyik kedves olvasó hívta fel a figyelmemet erre a cikkre, amely Wolfgang Schäuble (CDU) német pénzügyminiszter sajátos gondolatait közli az európai népesség genetikai jövőjével kapcsolatban. Azt találta ugyanis mondani a jeles státuszférfiú, hogy Európának nagy szüksége van bevándorlókra, mert különben kipusztít bennünket a belterjességből fakadó degeneráció. E gondolat minden bizonnyal akkor fészkelte be magát a fejébe, mikor végigtekintett az EU-t vezető politikusokon, köztük saját magán is.

És – ebből a szemszögből nézve – a degenerációban tagadhatatlanul van is valami.

A Die Zeit című lapnak adott interjúban kifejti továbbá – mintegy a hülyeség Mount Everestjére hágva – hogy nagy szükség van mohamedán bevándorlókra, már csak azért is, mert hozzájárulnak a nyitottsághoz és a sokszínűséghez. Megítélésem szerint egyébként, ha el kell viselnünk mohamedánok szomszédságát, akkor nem nyitottak leszünk, hanem dühösek. Példaként pedig a harmadik generációs törököket hozza fel, különösen a nőket, mert azok „hatalmas innovációs potenciállal” rendelkeznek. Ez az innovativitás bizonyára igaz, hiszen nélkülük a németek sohasem ismerték volna meg a kebabot és a mai napig csak bockwurstot ennének. Már ezért megérte. Ezen túlmenően én semmiféle sajátosan török innovációról nem tudok – hacsak nem vesszük ide a janicsárokat is – de bizonyára csak tájékozatlan vagyok és Schäuble jobban tudja, ha akarja félkézzel fel tud sorolni nagyszerű tudományos eredményeket, melyekkel a migránsok ajándékoztak meg bennünket. Például feltalálhatják a lézer-jatagánt vagy a sugárhajtású tevét. Hol tartanánk nélkülük. Buták lennénk és degeneráltak.

A pénzügyminiszter gondolatai természetesen nem előkép nélküliek. Valaha, egészen a második világháború utáni időkig, népszerű akadémiai tudomány volt az eugenika. Világszerte tudós társaságok és intézetek foglalkoztak az emberi nem genetikai javításának problémáival. Elsősorban a szcientizmussal nagy barátságot ápoló baloldali, szociáldemokraták lettek hívei. A baloldal számára minden módszer jó, amivel a maguk lázálmai szerint lehet alakítani a „társadalmat”.

Amúgy jó racionálisan természetesen.

Első lépésként neki is álltak a genetikai rendellenességekkel születettek sterilizálásának, szerte a világon. Komoly filozófiai előzmények is közrejátszottak ebben, hiszen a modern libsizmus szellemi ükapja Kant, a racionális észhasználat képességét tette meg az „ember” fogalom alapjának, aki tehát nem bírt ezzel, azt nem is tekintette embernek.

Végül a harmadik birodalom vette komolyan a programot és ők – közgazdasági-praktikus megfontolások alapján – ki is irtották a genetikailag „nem tiszta” polgárokat. Ezzel azután kompromittálták is az eugenikát. Bár az még a háború után is fennmaradt, például a szabadság hazájában, az USA 33 államában, még az 50-es években is törvény írta elő az őrültek, gyengeelméjűek és epilepsziások eugenikus sterilizálását. Ugyancsak a harmadik birodalom kísérletezett – mert ezek a németek hajlamosak mindent komolyan venni – az embertenyésztés nehéz munkájával is az un. „Lebensborn” hálózat létesítésével, ahol az SS genetikailag hibátlan, árja tagjait hozták össze hasonló kvalitású hölgyekkel, jó minőségű végtermék előállítása céljából.

Mentségükre legyen mondva, a mohamedánok még nekik sem jutottak eszükbe.

A beltenyésztés amúgy Európában viszonylag ritka, már csak azért is, mert a keresztény vallás is tiltja. Főleg istenhátamögötti völgyekben dívott, ahol a méteres hó, a lavinák és a Jeti az év nagyobb részében lehetetlenné tette a szomszéd falu felkeresését vérfrissítés céljából, így maradt a szomszéd unokahúg. Az kényelmesebb volt. Még az arisztokrata famíliákban sem volt genetikailag egyértelmű a rokonok közötti kapcsolat, mert a férj lehet hogy rokon volt, de a nyalka kocsis bizonyára nem. Ha a grófnő vére frissülni vágyott akkor nem lehetett akadály.

Morális szempontból többek között a harmadik birodalom német tradíciói miatt sem teljesen érthető, egy efféle haladó tenyésztési program felvázolása. Nem is beszélve a kivitelezésről.

Schäuble barátunk vérfrissítési koncepciójában, nyilvánvalóan csak afféle előjáték, petting volt a kölni sajnálatos esemény, ahol a német hölgyek mintegy ízelítőt kaptak a jövőből. A jövőből, amelyben kötelesek lesznek sok kis Ali és Mohamed világrahozatalára, Schäuble szerint a beltenyésztéses degeneráció elleni harc jegyében.

Ez azonban maximum a jövő, a jelenben pedig – sajnálatos módon – Schäuble és a hozzá hasonlók még degeneráltak maradnak. Nagyon.