Halvaszületésnap

80

„Szép a rút és rút a szép
Sicc, mocsokba, ködbe szét!”

Shakespeare: Macbeth

Nem tehetek róla, de nekem ez jutott eszembe, mikor megtudtam, hogy november 13-án ünnepli a harmincadik születésnapját az SZDSZ. Igaz úgy, hogy nem élte meg ezt a kort, hiszen ’88-ban alakult és 2014-ben halálozott el a Ráday utcában. Élt 26 évet.

Halálának közvetlen oka egy sokatmondóan Retkesnek nevezett ember volt, aki egy különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett tagrevízió segítségével végzett vele. A revízió ugyanis azt az eredményt hozta, hogy gyakorlatilag nincsenek tagok. Mikor ezt a beteg megtudta, belehalt az ijedtségbe. Attila, a Retkes pedig leoltotta villanyt és távozott. Ez volt a vég. Kegyes szívére jellemzően még halálában is ránk, hálátlanokra hagyott néhány milliárd forintnyi tartozást. Mert ilyen volt ő.

Pedig micsoda csapat volt, Istenem, micsoda csapat!

Szinte felsorolni sem lehet, hány nagyszerű honfiúval és honleánnyal ajándékoztak meg bennünket, akiknek emléke örökké él a szívünkben és a pénztárcánkban. Úgy vélem, a megemlékezés legsokatmondóbb módja, ha felidézzük ezen nagyszerű emberek közül néhányat, akikkel örökre teli van a nemzet szíve, vagy tetszőleges más testrésze. Ők voltak az SZDSZ fáklyavivői, míg az élt.

Kezdjük mindjárt a délceg Magyar Bálinttal. Ő Klebelsberg Kunó gróf negatív lenyomata az oktatási téridőben. A képzés démiurgosza ő. Elévülhetetlen kiválósága okán tart ott a magyar oktatás, ahol. Sokat tett például a cigány gyerekek felemelése érdekében az integrált oktatás bevezetésével, mellyel beemelte a közoktatásba azon autentikus cigány szokást, miszerint mind a gyerekek, mind pedig a szülők megverhetik a pedagógust. Nehogy elbízza magát. Az ő nevéhez fűződik a felsőoktatásban a bolognai rendszer. Ennek köszönhetjük, hogy szabadbölcsészek tömegei jelentek meg az egyetemeken, akik nem tudják, mit akarnak tanulni, de ez nem is baj, hiszen a tanáraik sem tudják, hogy mit akarnak nekik tanítani. Ezt nevezik esélyegyenlőségnek.

Bálint snájdig férfiú és nagy rajongója női nemnek, mint azt a nevezetes Mucuska-gate is bizonyította. Mucuska – a gyanú szerint – bájait nem csak Bálinttal, hanem más kormányzati tényezőkkel is nagyvonalúan megosztotta, és tette mindezt – újfent csak a gyanú szerint – a román titkosszolgálat biztatására. Nyilván kíváncsiak voltak a magyar oktatás sikereinek titkára, és valószínűleg szert is tettek rá hiszen Bálint mai követőitől tudjuk: Románia elszáguldott mellettünk. Csak aztán a gonosz Fidesz konkolyt hintett két szerető szív tiszta búzája közé, és mind Mucuskának, mind pedig Bálintnak mennie kellett. Szomorú szerelmes történet ez.

Aztán itt van mindannyiunk Gáborja, a Kuncze. Őt a rossz nyelvek szerint azért vették maguk közé, hogy legyen valaki, aki a körúton kívül is reformálja a magyar közállapotokat. Ebben nem lehet megállás egy ilyen kaliberű szervezetnél. Mi mindannyian hatalmasakat nevettünk tréfáin, mert vicces férfiú ő. Az érdeklődő Bárdy Magdának például azt a tréfás választ adta belügyminiszterként, hogy anno az ÁVH-nál nem alkalmaztak kínzásokat. Ami vele ott történt, az nyilván a túlfűtött fasiszta képzelet játéka csupán. Ezt feltehetően kiemelkedő képességű párttársa, az ifjú Bauer – a jó nevű ÁVH-s „körmös” Bauer fiacskája – mesélte neki, úgy is mint aki, von Hause aus, autentikus e kérdésben, hiszen a gyakorlat az elmélet tanítómestere. Körmös ügyvédi irodája védte aztán a Vajda nevezetű kollégáját, midőn Bárdy nem átallotta a kiváló férfiút kínzással vádolni. (Ez a Vajda egyébként fogorvosnak adta ki magát Ausztráliában. Ez érthető is, hiszen aki annyi fogat vert ki mint ő, az  szakembernek tekinthető fogászati kérdésekben.)

Beszélhetünk még az alapító és meghatározó Rajk Lászlóról is, akinek érdemei oly letéphetetlen magasban függenek, mint annak idején az apja. Ő művész, többek között a veszprémi ’56-os emlékmű tervezője, mely művében izgalmas bádogdarabok láthatóak rozsdás vaslábakon, mindenki okulására. Szerintem a papa – ha idejében fel nem akasztják – ezért lelövette volna.

És ne feledkezzünk meg a legnagyobb ajándékról mellyel az SZDSZ meglepett bennünket: a libsi közgazdászokról. Az SZDSZ-es közgazdászok a tudományok királynői, a politikai gazdaságtan évtizedes tanulmányozása során arra az alapvető következtetésre jutottak, hogy a privatizáció legkézenfekvőbb módja, ha mindent ellopnak.

Ennek értelmében jártak is el, sőt további nagyszerű meglátások is fűződnek nevükhöz.

Itt van rögtön Mihályi Péter közgazda, aki ama nagyszerű felfedezést tette, hogy a falvak feudális csökevények, nincs rájuk szükség. Tulajdonképpen politikai sebek a nemzet testén, melyekben civilizálatlan orbánista törzsek rejteznek. Hogy az ott élőket aztán helyben le kell mészárolni, vagy másképpen akarja megoldani a problémát, azt már nem fejtette ki.

Végezetül ejtsünk szót példaképpen egy honanyáról is. Nevezetesen minden sperhaknista és kasszafúró angyaláról, Horváth Ágnesről. Ha ő végig tudta volna vinni egészségügyi-páncélszekrény programját, a nevezett szakmák művelőinek eljött volna a mennyország. Mert kihez fordulhattak volna máshoz, mikor a demens beteg elfelejti a számkombinációt és a széfben ott van a székletmintája, melyet a héten technikai okokból már nem tud pótolni? Vagy bennmaradt a protézis és ma rántott hús lesz. A retrográd erők megakadályozták e kiváló terv megvalósulását, és a megvásárolt néhány száz széf a recycling-matadorok kezére került. Ágnesről utoljára Afrikából érkezett hír, ahol egy trash-realityt keretében alakította a csábos vízilovat. Azóta sajnos semmi hír. Ha azonban maradt ott, sőt, részt vesz a helyi egészségügyben, arról értesülni fogunk a népességszám hirtelen csökkenéséből.  

Hát, terjedelmi okokból csak ezeket a nagyszerű embereket emeltem ki a halvaszületésnap alkalmából. Lett volna még számtalan hasonló. Az SZDSZ nincs már velünk, de ne keseredjünk el, ők személy szerint és tanítványaik is velünk élnek, és készek, mi több, elszántak arra, hogy a tanulságokat semmibe véve átvegyék a kormányzás felelősségteljes munkáját. Ez esetben az Úr irgalmazzon nekünk, mert ők nem fognak.

Facebook hozzászólások