Juhász Peti fütyülője vs. retikülre magyar!

„És a vendéglőkben, mer bementem egy rumra, így szólék uralkodóilag.
– Hej kocsmáros! Az egész birodalom asz én vendégem!
A révkapitány térdrehulla.
– Éljen a király!
És mindenkinek esz volt a véleménye. És akkor emelém poharamat:
– Mától kezdve pertuban vagyok a lakossággal! Szervusz nép! – és ők üvölték „szervusz király!”
És ittunk és összeölelkeztünk.”

Rejtő Jenő: Piszkos Fred a kapitány

Híre ment, hogy március 15-én ismét harcba hív Juhász Peti legendás fütyülője. Az ok – mi más – most is Orbánbasi nemtelen magatartása. Orbán ugyanis olyannyira fennhéjázó és rátarti, hogy – Peti szerint – nem hallgatja meg az ő népének panaszait. Egyáltalán, semmilyen módon nem kvaterkázik a lakossággal. Ez pedig több mint elviselhetetlen. Ez botrány.

Közzétett videó-nyilatkozata szerint ezért ő és követői nem tudnak mást tenni, mint előrántani régi fütyülőjüket és fújni csak fújni… Ezzel egyébként tökéletesen szimmetrikus helyzetet idéznek elő, hiszen Orbánbasi nem hallgatja meg a népet, a nép viszont, a fütyüléstől, nem hallja Orbánbasit. Ezzel nagy mértékben lehet fokozni az oly elengedhetetlen kölcsönös megértést és párbeszédet, mely minden demokrácia alapját képezi.

Peti imádja a fütyülőjét, ám az utóbbi időben bizonyos kétségeket ébresztő hírek kaptak lábra azzal kapcsolatban, hogy csak a sajátját szereti, másokét nem annyira. Történt, hogy pártja, az Együtt képviselői, Szigetvári Viktor, a párt alelnöke, Hajdú Nóra és Vargha Nóra – akiknek fütyülőjére nem is akarok gondolni – közpolitikailag, látogatást tettek a vadregényes Dunakeszin. Ez zavarta a helyi MSZP-t és ezért ők, mikor a nevezett Vargha Nóra emelkedett szólásra, hangos fütyüléssel adtak hangot tiltakozásuknak, a saját fütyülőjük igénybevételével. Ez az eljárás felháborította hősünket és tiltakozó közleményt publikált, rámutatva a hangos sípolás tarthatatlan és elfogadhatatlan voltára egy rendezvényen.

Quod licet Jovi, non licet bovi.

Én mindenesetre mélyen elgondolkodtam a felszólításon és a tiltakozás okán. Na, nem azon, hogy Peti fütyülni akar, azt már megszoktuk tőle, hanem ezen a nép meghallgatása dolgon. Sajnos reménytelenül porban járó és földhözragadt elme vagyok, így engem leginkább a dolog mondhatni technikai részletei izgatnak. Hogy mégis, hogyan kéne az Orbánbasi és a nép közötti az oly hőn óhajtott párbeszédet kivitelezni?

Mert, bár a gondolat izgatóan szép, de lássuk be mutatkoznak azért nehézségek. Mindjárt a legnagyobb, hogy Orbán egyedül van, míg a nép sokan. Továbbá – az előzőből következően – a népnek sokféle véleménye is van, ha az a nép magyar, akkor pontosan annyi darab, ahányan vannak.

Például már csak az is nagyon nehéz lenne, hogy olyan helyet találjanak, ahol a sok nép összegyülekezhet és a hátul állók is látnak. Talán nagyság szerint lehetne csoportosítani őket, hogy a kisebb nép áll előre, a langaléták hátra, pont fordítva, mint a tornasorban?

Továbbmenve, mármost ezt a sokaságot nehéz lenne egyszerre meghallgatni, tekintettel a kialakuló hangzavarra, ha viszont csak egyesével beszélhetnek, akkor azonnal felvetődne a kérdést, hogy ki kezdje? És mikor lesz ennek az egésznek vége?

Talán úgy lehetne, hogy a nép, mondjuk interneten, elmondaná a kérdéseit Petinek, aki továbbítaná azokat Orbánbasihoz. Neki ez nem lehetne probléma, mert ahogyan Chuck Norris elszámolt már a végtelenig (kétszer), úgy Peti is kinyomtatta már az internetet, ami nem sokkal kisebb feladat, lássuk be. És ha Portik kedvéért megtette, miért ne tenné meg a nép, az ő népe érdekében?

Ez új államberendezkedést vonna maga után.

Lenne ugye Orbánbasi mint olyan, lenne nép, szintén mint olyan, és lenne Peti, a titkos tanácsos. Mindent elmondana és Orbánbasi pedig intézkedne, ahogyan kell. Nem, ez nem jó, titkos az a Portiknál van, akkor legyen rendes, nyilvános, vagy mit tudom én, milyen tanácsos. Ezt mondjuk abszolutizmusnak hívják. Csak azért nem nevezem felvilágosultnak, mert Peti is benne van. Ezen még gondolkodni kell.

Sokkal közelebbi probléma, hogy mi fog történni 15-én. Persze olyan nagyon különleges dologra nem kell gondolni, hiszen láttunk már ilyet, tudjuk hogyan működik. Felvonulnak a fütyülősök vezérükkel egyetemben (őszintén remélem, hogy Ungváry Krisztián is ott lesz), velük szemben pedig a sötétség hadai, esernyőkkel, zászlókkal és – óh, minő borzalom! – retikülökkel.

Az események kimenetele szempontjából két forgatókönyvet képzelek el.

A)

A márciusi ifjak, a Momentum Mozgalom (szent ég még alliterál is!) valamelyik kocsmában megfogalmazzák a nép és a szabadság panaszait 12 pontban, ezután ők is kivonulnak a múzeumkertbe, hermelines palástjukat az összes libsi újságíró viszi utánuk. A kertben aztán felolvassák a követeléseiket. Már ha a sípolástól bárki hallja. Mert azt nem tudom, hogyan lehet elhallgattatni a fütyülőket, ha már kimegy az ember a síppal, akkor fújja, ha kell, ha nem.

Orbánbasi ekkor gyáván elmenekül. Az egybegyűltek Isten-császárrá koronázzák Fekete-Győr Andrást, aki megígéri, hogy bevezeti a demokráciát. Csak később Bécsben el ne felejtsék Simicskó hadügyminisztert felakasztani, mert akkor hiába volt az egész.

B)

A Momentum Mozgalom nem ér rá, vidéken vannak, ahol az előadás után a fellelkesült libsi újságírók kifogják hintójukból a lovakat és maguk húzzák azt a szállásukig. Az indexesek Fekete-Győr cipőjéből isszák a pezsgőt.

Ez persze csak afféle életkép, nincs köze a pesti eseményekhez, ahol viszont hullanak a szemüvegek és patakokban folyik a vér. A síposok kivonulnak és fütyülnek, mert nem az utcakő a proletariátus fegyvere, hanem a fütyülő. Az ellenoldal pedig, a kádári kisemberek fasiszta csőcseléke – a kialakult harcászati eljárásoknak megfelelően – retiküllel támad. Juhász Petit talpig vasban Kufstein várába szállítják és másnap kora hajnalban, a vár fokán, dobpergés közepette végre felpofozzák. Győz a fasizmus.

—

Hogy valójában mi történik majd, az természetesen még a jövő méhében rejlő titok. De nem is ez a lényeg. Ami biztos, hogy ismét sikerül majd méltón megünnepelnünk az egyetlen olyan nemzeti ünnepünket, melynek ünnep jellegével nagyjából mindenki egyetért és amelyre ezért oly roppantul büszkék vagyunk.

Nagyszerűen fogunk szórakozni.