Kikre van igazán szükségünk?

„Hogy őszinték legyünk, a fiatal újságíró még soha életében nem látott munkanélkülit. Azaz, lehet, hogy látott, csak nem vette észre. A kávéházban ült egész délután, de annyit homályosan sejtett, hogy itt nem azokról a munkanélküliekről van szó, akikkel találkozik.”

Karinthy Frigyes: Az újságíró és a munkanélküliek

Nagyszerű kezdeményezéssel jelentkezett az „Átlátszó” című kiadvány. Vidéki, bedolgozós munkatársakat keresnek, azt írják, hogy jó honoráriumot „…fogunk tudni fizetni a cikkekért azoknak a kollégáknak, akik ma már inkább benzinkutasként vagy ügyfélkapcsolati munkatársként dolgoznak, mintsem hogy újságírói státuszban, kormánypropagandistaként építsenek pártsajtót és kampányvilágot.”

Igen, jól sejti a nyájas olvasó a mondat – szerző szándékai szerint – magyarul van. Csak nem nagyon látszik. Külön újságírói és Péchy Blanka díjat kell adni a szerzőnek a „tudni fizetni” szintagmáért, valamint a kampányvilág építésének rokokó képzavaráért. Itt akár abba is hagyhatnánk a dolgot, hiszen látható, hogy bűnt követ el az, aki az „Átlátszó” tevékenységét az írás, vagy akár csak a magyar nyelv kontextusában említi, ám most nem nyelvészkedni akarunk.

Koncentráljunk az idézett cikk tartalmára. Sok érdekeset rejt az.

Itt van rögtön az sejtelmes beismerés, melyet oly régen vártunk szívrepesve: „… a független lapok és portálok szerkesztőségei is alapvetően az udvari oligarchák médiumaiból kénytelenek tájékozódni: a körúton túli Magyarországról kis túlzással az lesz hír, ami felkerül a Vajna és Mészáros („Heinrich Pecina”) által felvásárolt megyei sajtó lapjaira.” Mármost nyilvánvaló, hogy az „udvari oligarchák médiumai” csak rosszul, hamisan tájékoztathatnak.

Tehát a haladó lapoknak fogalma sincs, mi történik a körúton túli Magyarországon. Ez bizony szomorú.

Én évek óta ugyanezt mondom, és lám, most a küldetését betöltő vátesz undorítóan boldog mosolyával dőlhetek hátra. Igazam volt. Ez a tarthatatlan helyzet, remélhetőleg változni fog, csak az a baj, hogy e pillanatban is, a hálózat létrejötte előtt, meglehetősen sokat írnak arról, amiről – saját bevallásuk szerint – nem tudnak semmit. De akkor miről írnak? Hát ugye arról, amiről nincsenek ismereteink, arról többnyire csak hülyeségeket lehet, amint az látszik is.

Az „Átlátszó” – illetve a mögötte álló tudjukki – azért ígér nagy, ízesen cubákos csontot a vidéki őrkutyáknak (belpesti értelmiségiek számára: watchdogs), mert az őrkutya bizony elkószál, ha nem etetik. Beáll palotapincsinek vagy vakvezetőnek, esetleg inni kezd, és kivert kutya lesz belőle. Talán még az is elképzelhető, hogy megvész, és nem őriz, hanem megmutatja az utat a rablóknak. Sőt. Akár maga is elvisz valamit.

Mert hát, ugye egy dolog a maffiaállam, a demokrácia és a fasizmus, más dolog viszont a honorárium.

Senkitől sem várható el, hogy a visszásságokat, a fárasztó benzinárusítás és ügyfélszolgálás után, puszta elkötelezettségből tárja fel. Még mit nem.

Mindez azért van így, mert – mint írják – a Népszabadság „bedarálásával” megszűnt az utolsó vidéki tudósítói hálózat. Hogy pontosan mit is értenek bedarálás alatt, azt tudjuk: a Népszabit megvásárolták. Sohasem értettem, hogy miképpen lehetne megvásárolni valamit, ami nem eladó. A jeles orgánumot ugyanis a MSZP egyszerűen eladta, nyilván azért, mert meg akart szabadulni tőle.

Megszabadulni pedig attól szokott az ember, ami a terhére van.

Vajh miért volt az MSZP terhére a Népszabadság? Nos, ezt nem tudom, nekem vagy ötven évig a terhemre volt, és ez idő alatt végig úgy tűnt, hogy az MSZMP-nek illetve későbbi utódjának, az MSZP-nek pedig ugyanakkor kifejezetten a kedvére való.

Talán ez esetben is érvényesült ama keserű igazság, hogy ami örömet okoz, az nagyon sokszor pénzbe kerül. Minél nagyobb az élvezet annál többe.

Az élet igazságtalan.

Ha egyszer a projekt teljes gőzzel beindul, akkor a haladás vakító fénye világít be a vidéki sötétségbe.  Fény derül a magyar luxusjövedelmeket élvező ukrán nyugdíjasokra és más visszásságokra. És különösen fény derül Orbánbasi ama szörnyű szokására, hogy szavazatszerzési vágytól hajtva gyűlöletet szít az idegenek ellen, amit a haladás sohasem tenne.

Végül, a következő, figyelemre méltó gondolatmenet pedig az, hogy vidéken azok a jó, haladó újságírók, akik benzinkutasként, vagy ügyfélszolgálati menedzserként dolgoznak, tehát nem írnak újságot.

Csak azt nem értem, hogy eme ítéletet miért használják kirekesztő módon a vidékiekre. Szerintem Pesten is így van.