Klubrádió, Klubrádió, Klubrádió…

110
 

 

 

„Egy régi típusú demokrata ma nem sajtószabadságot, hanem a sajtótól való szabadságot követelne…”

Oswald Spengler: A Nyugat alkonya

Vége mindennek. A Klubrádiót beszántották, sóval behintették és csak romok mindenütt, amerre a szem ellát. Erős bástya dőlt le, Donáth Anna már jogállamisági eljárást vizionál, és sorra szólalnak meg az ellenzéki megmondóemberek; elkeserítő, lelombozó, kilátástalan minden. (Mondjuk azt nem tudom, hogy miképpen lesz jogállamisági eljárás a független bíróság határozatából, de majd eldöntik Verácskával.) Végezetül a nemzet anyósa, Lendvai Ildikó is megszólalt, és nem kevés problémát, mi több, kérdéseket felsorolva végtelen sikoly hangzik az égig: mi lesz veled Klubrádió? 

Van annak valami sármja, valami vajszínű árnyalata, hogy pontosan egy volt cenzor – a legutóbbi, akiről tudunk – siratja el a Klubrádiót. Hiszen ki más mondana imát, ki álmodozna a rádió visszatértéről mint az utolsó cenzor, aki nem fél belesírni a világfájdalmát az internetbe és semmitől nem riad meg, semmitől nem fél – az elbaltázott rendszerváltozás minden fájdalma benne van ebben.

Hibát követtünk el – kár tagadni.

Lendvainak az a legfontosabb kérdése, hogy Orbánnak ki szólt előre? Hiszen az nem lehet, hogy „… nagy hazai és nemzetközi botrányt kiváltó ügyről Orbánnak senki nem szól előre”. Pedig de. Már csak azért is, mert senki sem lehetett felkészülve a független bíróság ítéletére, továbbá egy rádió – legyen bár mégoly fontos is – nem állhat a miniszterelnök érdeklődésének homlokterében, van neki elég baja. Azután eljut a végső kérdéshez: miért csinálták? 

Zárójel. Nem akarok most foglalkozni azokkal a gondolatfutamokkal, melyek a német megszállás esetével, a zsidók rádióhallgatási szokásaival és egyebekkel foglalkoznak. Nyilván a cenzor asszony nem tudott lejönni – jó kommunista módjára – a „minden a Horthy rendszer bűne” ügyről. Megjegyzem a német megszállás és az utána következők nem Horthy hibái voltak, de ezt most hagyjuk. Érdekességként azért megemlíteném, hogy 1956-ot csak egyetlen mondatban említi, nyilván nem volt fontos számára. Zárójel bezárva.

Nos a válasz több rétegű. Van ugye a „kormány pánikba esett”, és ezzel magyarázható minden. Ez már volt nem egyszer, hanem sokszor. Valahányszor az ellenzék megelőzte a kormánypártokat, illetve úgy tűnt, mintha megelőzte volna, minden alkalommal előjött a „kormány pánikba esett” szlogen. Számtalanszor estek már pánikba a kormánypártok, legutóbb 2018-ban, mikor is Kari Geri felszólította Ádert, hogy ne merészelje a Fidesznek adni a kormányalakítási megbízást.

Aztán lám, mi lett belőle. 

„A másik rosszabb: egy újabb általános offenzíva első lépéséről, főpróbájáról van szó.” Itt arról elmélkedik a múmia, hogy egy még súlyosabb, még nagyobb lépésről van szó: az ellenzék teljes „ledózerolásról”. Természetesen, ha a sajtóban megszűnik az ellenzék, akkor a valóságban is megszűnik, hiszen valójában nincs semmi, ha a sajtóban nincs. Ki adna tippeket, ki gondolkodna helyettük és legfőképpen ki mozgósítaná a hálózatot, amire már oly sok példát láttunk. Legutóbb például Biden elnök és Klubrádió esetében. Van abban valami varázslatos, hogy Biden – aki nem tudná megtalálni Európát a térképen – kapásból tudja a Klubrádió lelőhelyét. 

Érdekes, hogy a Népszabadságot nem tudja elengedni. Minden alkalommal visszatér hozzá – mert nyilván sok sara van az újság sorsában nekik is. Hiszen mi sem lett volna egyszerűbb, mint megmenteni a lapot, elég lett volna egy vörös oligarcha beavatkozása, csak ehhez nem fűlött a foguk, nyilván tudtak a Népszabadság által felhalmozott veszteségről. Sajátos az is, hogy az Indexet a kormányoldalhoz sorolják. Nem túl szerencsés egy olyan lapot, mely a legolvasottabbak közé tartozik, simán átsorolni a kormánypártiak közé.

Végezetül pedig a „valamit tudnak”. Rejtélyes sötét dolgok állhatnak a háttérben, a szerző nem tudja pontosan, de valami félelmetes, fenyegető a Fideszt roppantul hátrányosan érintő ügy lehet. Talán a gazdaság? Esetleg az egészségügy? Ki tudja, egy a lényeg: valami baljóslatú árnyék lappang a háttérben. „Többet tudnak, mint mi.”

Ejt néhány szót természetesen a Klubrádió műsorvezetőiről is; azt képtelen elhallgatni, hogy senkit sem ért semmiféle hátrány, a dolog megy tovább, csak ezúttal az interneten. Csakhogy ők nem azon a csatornán szeretnék hallgatni! Diktatúra van és kész. „Nem könnyű kiigazodni: most akkor sivalkodjunk, vagy ne?” Nehéz dilemma bizony. Mert ha úgy igaz, hogy mindenről a kormány dönt, mi több, maga a miniszterelnök, akkor bizony nem érdemes sivalkodni. Hiszen dönthet úgy is, hogy nem éri meg a nagy felfordulás, üsse kő, legyen Klubrádió, akkor kifejezetten káros a hisztéria. Aztán ha másképpen van, és a pályázatokat objektíven, más pályázatokkal összevetve értékelik, akkor meg fölösleges a sivalkodás, győzzön jobbik.