Mártírok

„Eljő az irígység
Letépni babéraimat… de hiába!
Nem fogja elérni;
Magasan függendnek azok,
Mint Zöld Marci.”

Petőfi: A helység kalapácsa

Boldogult úrfi koromban bejárta a szocialista sajtót egy bizonyos Angela Davis nevű néger nő esete, akit akkoriban eposzi jelzővel, „fekete amerikai filozófusnő” címmel illettek. Ennek indoka az volt, hogy maga Herbert Marcuse vette a szárnyai alá – a szabad szerelem marxista prófétája – és képezte ki filozófusnővé nyilván. A képzés szexuális részével nyilván összefüggően, később leszbikus lett. (Marcuse ugyanis feltűnően ronda volt.) Tagja volt az amerikai kommunista pártnak is, ami nagyban növelte népszerűségét erre mifelénk.

Angela azután valami fegyveres ügybe keveredett, nem is kicsibe, öt halottja volt a dolognak, és ezért tizenhat hónapot börtönben töltött. A szocialista sajtó egy emberként sivalkodott, még tüntik is voltak, melyeken kötelező volt részt venni. Aztán valahogyan kiengedték és ezzel kezdődött számára a hanyatlás. Hiába tüntették ki még Lenin-díjjal is, népszerűsége rohamosan csökkent, lassan elfelejtette a hálátlan tömeg.

Pedig értük vett részt öt ember meggyilkolásában. Kell ennél nagyobb áldozat? És mégis…

Mindenesetre én felfigyeltem hanyatló népszerűségére, megsajnáltam és egy kocsmai összejövetelen meghirdettem a „Csukjátok vissza Angela Davist!” mozgalmat. Gondoltam, ez újra az érdeklődés homlokterébe emeli a kitűnő filozófusnőt. (Onnan tudtam, hogy kitűnő, mert mondták róla.) Transzparenst is eszkábáltunk és a menza előtt tüntettünk, ameddig bírtuk szomjasan. Később, midőn kirúgtak az ország összes felsőoktatási intézményéből, ezt az intermezzót is a szememre hányták. Azzal védekeztem, hogy én csak jót akartam.

Ez a régi, vidám eset azért jutott eszembe, mert híre ment, hogy a hétfő esti vendégszerepléséért Gulyás Márton aktivistát a rendőrség 72 órára őrizetbe vette, hirtelen felindulásból elkövetett festékes palack dobálásért.

Definíció. Nem tudom pontosan mi az az „aktivista”, de gondolom a passzivista ellentéte. A passzivista csak ül és hülyén néz, míg az aktivista szintén hülyén néz, ám szaladgál is közben. De ez nem biztos. Definíció vége.

Ezzel a mi Marcink életének és karrierjének csúcsára jutott.

Megkapta amire mindig vágyott, igazi belpesti, haladó, szoft-mártír lett belőle. Ez egy nagyszerű dolog. Egyrészt ugye nincs a valódi mártíromsággal járó macera, olajban főzés, kereszt, oroszlánok, etcetera, van viszont a mártíromsággal járó tisztelet, imádat, mi több – libsi honfitársaink legnagyobb elismerésének kifejezése – tünci. Akiért tünciznek, az már biztosan valaki.

„Kedden 17 óra 30 percre tüntetést szerveztek a Budapesti Nyomozó Ügyészség épülete előtt, Gulyás fogvatartása elleni tiltakozásul, illetve előzetes letartóztatása ellen.”

Adta hírül a haladó sajtó, majd arról is megemlékezett, hogy a tüntetés kissé mellé ment, mert rossz helyen kezdték, és Marcit nem a tünti helyszínén, hanem egy másik várbörtönben tartották fogva az Orbán-pribékek. Talpig vasban természetesen, ahogyan az dukál egy forradalmárnak. A tüntető csapat erre átvonult a Gyorskocsi utcai műintézményhez és immár autentikus helyszínen adott hangot elégedetlenségének.

Mert ugyebár nagyon nem mindegy, hogy hol vagyok felháborodva.

Itt azután „Marci a mi Táncsicsunk!” jelmondattal üdvözölték. Ez, amúgy tökéletesen leírta a helyzetet, ugyanis Táncsics is addig volt érdekes bárkinek, amíg be volt csukva. Utána már, mint tök tehetségtelen újságíró és az utópista szocializmus holdkóros híve, nem érdekelt senkit.

Őszintén remélem, a mi Marcinkra nem ez a sors vár. Ahogyan én ismerem, mindent meg fog tenni ezután is, hogy az események sűrűjében maradjon. Mivel féltő szeretettel figyeljük az eseményeket és sorsának alakulását, és azért is, hogy ne essünk a passzivizmus bűnébe, néhány lehetséges eljárást vázolnánk, amivel Marci ismertsége és népszerűsége a csúcson tartható.

• Húsvét lévén, szabadulásakor a 444 megírhatja, hogy Marcit tulajdonképpen meggyilkolták a pribékek, csak harmadnapra (72 óra) feltámadt, majd megtöretett teste és lelke felszállt a mennyekbe, Soros Györgyhöz, és azóta az ő jobbján ítél elevenek és holtak felett. Orbán retteghet.
• Meg kell írnia természetesen rabsága szörnyű történetét. Az összes szenvedést, melyeken keresztülment, az ízetlen kelkáposztafőzeléktől a rabtrappig. Ezt azután az OSI támogatásával kiadják díszes bőrkötésben, a szerző képével ékesítve, amint éppen rabtrappol. Ínyencek megvehetik Marci bilincsének egy valódi darabját is hozzá.
• A mű alapján aztán Schilling Árpád botrányrendező előadást kreálhat, tánc és dalbetétekkel. Úgy képzelem, az előadás kulcs-jelenetében, midőn feltárul a mezítelen igazság, trendi módon, Alföldi Róbert csókolózhatna a rabtársakkal. Esetleg a foglárokkal is az univerzális szeretet jegyében.
• A gender-tanszéken publikáció jelenik meg arról, hogy Marci egy igazi transzforradalmár. És ünnepélyesen külön WC-t nyitnak neki, ahová csak ő… Esetleg diplomadolgozat is születhet „Gulyás Márton társadalmi neme – avagy forradalom az alsógatyában” címmel.

Ha ezeket a megfelelő időzítéssel előadják, akkor Marcit meghívják a G-média összes felületére, esetleg a szekta-tv is műsorra tűzi majd.

Így babérjai halhatatlanokká válnak és a történelem megőrzi a nevét.

De ami ennél is fontosabb, forradalomügyi miniszter lehet a Botka-Gyurcsány-Dopeman kormányban. Ha azonban nem jó irányt vesznek a dolgok és mégis a feledés fátyla kezdene ráborulni, még mindig meghirdethetjük a „Csukjátok vissza Gulyás Marcit” mozgalmat. Az majd segít.