Mi történhetett?

74

„Vén tolvaj vagy, Kifosztovics pátriárka… A trónról lekapartad az aranyozást. A grovai Szent Szűz templomából te loptad el az aranykelyheket és az ezüstgyertyatartókat. Elloptad a gyertyákat is. Egyáltalában elloptál mindent, amit el lehetett mozdítani a helyéről,..”

Heltai Jenő: Kiskirályok

Most, hogy a haladó sajtót elárasztotta a  Gruevszki-ügy nekem azonnal Heltai regénye jutott eszembe. Illetve ez így nem pontos. Először Szerb Antalt gyanúsítottam Kifosztovics pátriárka heroikus alakjának megformálásával, kerestem is a VII. Olivér című örökbecsű művében, amelyet ez alkalomból újra el is olvastam és roppantul jól szórakoztam rajta. Csak hát a pátriárka az nem volt benne. Aztán az aggkori elhülyülés szabályai szerint hirtelen – minden különösebb összefüggés nélkül – eszembe jutott Heltai. Délután hát őt olvastam el és újfent jól szórakoztam, valamikor régen, romantikus kora ifjúságom során olvastam először és hetekig röhögtem rajta. Amit azóta hallottam a balkáni eseményekről, semmiben nem cáfolták, mi több, megerősítették Heltai látleletét.

Történt, hogy a távoli Macedónia leváltott és – az ottani szokásoknak megfelelően el is ítélt – elnöke egyszerre csak Magyarországon termett és politikai menedékjogot kért. Érkezésének módját némiképpen ellentmondásos hírek alapján vagyunk kénytelenek meghatározni. Példaképpen álljon itt néhány hír a függetlenobjektív, az álhíreket nem ismerő baloldali sajtóból:

Zoran Zaev macedón miniszterelnök szerint lehetséges, hogy hivatali elődje, Nikola Gruevszki nem önként távozott az országból, hanem elrabolták.”
„Gruevszki november 11-én 19.10-kor belépett Albániából Montenegróba a személyijével Bozaj átkelőnél. Itt két magyar diplomata a podgoricai (montenegrói főváros) követségről már várta.”
„Vélhetően az a határátlépés illegális volt, és gyalog történt, vagy a Preszpa-tó mellett vagy Debar macedón város közelében léphette át a határt. Ami biztos, az az, hogy az albán hatóságok nem regisztrálták, hogy Gruevszki belépett.” (Ez ugyanabban a cikkben szerepel.)
„..a macedónok nem nyilatkoznak, az ottani média pedig összevissza ír mindent. Az is megjelent ott, hogy Gruevszki még Albániában van, de az is, hogy női ruhában verte át a hatóságokat.”

Összefoglalva hát, amit ezekből minden kétséget kizáróan kihámozhatunk:  

Gruevszki női ruhában, magyar követségi autóval, gyalog kelt át a határon és egyúttal valami tavon is. A mellékelt kép pedig a tavon átkelő tengeralattjáró panorámaablakában készült róla. Mindeközben feltehetően el is rabolták. Kalandos út lehetett. Ezután a Garancsi Air elhíresült repülőjével jött Budapestre. Gondolom stílszerűen Orbán Flóra álnéven. Ebből egyenesen következik, hogy itt pedig nővé operáltatja magát és a későbbiekben a Mojszejev-együttesben fog szólistaként fellépni Gruevszkaja néven. Ja, és mindezen botrányos eseményről Orbán tehet.

Ennyit a tényekről.

Az ellenzék a fenti megingathatatlan tények alapján – mint cápák a vért a vízben – azonnal megérezte a lehetőséget. Hiszen Orbánbasi maga is járt Macedóniában! Mi több, találkozott is Gruevszkivel. Csak a hülye nem látja itt az önkényuralkodó tolvajok koalícióját. Végre ismét találtak valamit ami, például a CEU-hoz hasonlóan, szinte hisztérikusan izgatja a közvéleményt. A nép ezzel kel és fekszik. Nyilatkozott maga a pojáca is, (majd pont ő nem) mondván: „A macedón exminiszterelnök egy bűnöző, aki meglopta a saját hazáját. Orbán is az. Gruevszkit börtönbüntetésre ítélte a népe.” Igaz, ő is lelkesen ölelkezett Gruevszkivel anno, de az más.

Zárójel. Feri számára tanulságként elmondanám, hogy az angol nyelvű macedón sajtóból az olvasható ki, hogy Gruevszki kizárólag tanúvallomások alapján ítélték el, úgy ahogyan őt – mutatis mutandis – tanúvallomások alapján, például a Sukoró-ügyben nem. Zárójel bezárva.

A Balkán egy érdekes hely. Már jó régen is az volt Bismarck például már az 1870-es években attól tartott, hogy a jövő nagy háborúja „valamilyen átkozott balkáni ostobaság miatt” fog kirobbanni. Szerinte egyébként ez nagy hiba, mert egy pomerániai muskétás csontjainak épsége többet ér, mint az egész félsziget. A Balkán azóta is lőporos hordó, hiszen Európa – ahol egyébként a liberális demokráciák garantálják az örök békét – utolsó rendes, virtigli népirtásos háborúja itt zajlott, nem is oly régen.

Túl az állandó háborúskodáson a politikai élet is igen érdekes.

Ritka az a politikus, aki nem börtönben, kivégzőosztag előtt vagy lincselés alanyaként végezte politikai pályáját. Az ottani népek jogérzekéhez ugyanis visszavonhatatlanul hozzátartozik a bosszú jogintézménye. Érdekes emberek emelkedtek időről időre a hatalomba. Disznókereskedő, öszvérhajcsár, mint a dicső emlékezetű I. Zogu albán király és más izgalmas, roppant szellemi képességeket igénylő foglalkozások művelői lettek királyok, fejedelmek, bégek, pasák és elnökök. „The right man in the right place” – ahogyan a művelt szingaléz mondja. Közös tulajdonságuk volt azonban, hogy hasonlítottak a fent leírt Kifosztovics pátriárkára és társaira Heltai regényéből.

Ahogyan most látszik Gruevszki-ügy hátterét az adja, hogy mindenféle kis- és nagyhatalmak – Bismarck intelmei ellenére – jócskán beleavatkoznak Macedónia belügyeibe, többnyire puszta szórakozásból, hogy bosszantsák a másikat. A görögök például a tőlük megszokott realitásérzékkel Nagy Sándor miatt tiltakoznak, mert az övék, és utálják, ha másutt repülőteret neveznek el róla. Gondolom Alexandriát is a legszívesebben betiltanák. Állítólag tartanak attól, hogy a macedón lándzsások ismét leigázzák Görögországot. Mi sem valószínűbb ennél. Ezeknek és a hely szellemének hatására az ügyek pedig tökéletesen áttekinthetetlenek, hiszen minden helyi résztvevő notóriusan hazudozik, lop és megpróbálja lecsukatni a másikat.

Mindeközben az albánok pedig szorgalmasan túlszaporodnak mindenkit a térségben és nemsokára Macedónia is a Nagy-Albánia része lesz.

Egyedül a magyar ellenzék tud itt pontosan eligazodni, ahogyan minden más, hasonló sorskérdésben  is egyébként. Sok-sok szórakozásra lesz még alkalmunk ez ügyben azt ígérhetem.

Facebook hozzászólások