Miről ismerszik meg a művész

53
 

 

 

 O tempora, o mores!
(Ó, idők, ó erkölcsök!)

Cicero

A divat, az öltözködés és a művészet immár belopta magát a politikába is. Olvasom, hogy Lakatos Márk, az ismert közbuzi, kritikával illette Dúró Dóra honanyát, mely kritika során többek között „oszlopalkatúnak” nevezte és ruházkodási stílusát pedig „butik stílusúnak”. Azt érteni vélem, hogy a honanya nem tetszik neki, hiszen a buziknak, fő szabály szerint, nem tetszenek a nők. Talán Dobrev Klára lehet a kivétel, mert rajta nem látszik. Úgyszintén fő szabálynak tekintették, hogy nem lehet valakit a testalkata miatt kritizálni, mert az nem illendő – eddig legalábbis. Engem viszont most Lakatos felmentett ez alól, hiszen ha ő megengedheti magának, akkor én is. Annál is inkább, hiszen ő „művész”, „influencer” „stylist” és még mit tudom én, miképpen nevezik el magukat szakmák szerint a buzik.

Így tehát nyugodtan és előzetesen kijelenthetem, hogy Márk egy rendkívül undorító kövér buzi, aki a legjobb lenne, ha elásná magát, ahelyett, hogy mutogatja. Nagy teher ő az amúgy is támadás alatt álló közízlés számára. Ám jelen fogalmazásunk tárgya nem a művész(nő?) külsejével, hanem a „művészetével” kíván foglalkozni, mert az is közutálatra ad okot. Lássuk hát. 

Zárójel. Sohasem értettem, hogy a buzik miért utaznak a szépségiparba, mely azért mégiscsak elsősorban a hölgyeknek szól. Honnan a fenéből gondolja azt magáról egy buzi, hogy tudja: milyen is egy szép nő? A női szépség nem kizárólag esztétikai kategória. Sokkal több annál, ezért is használjuk rá a vonzó kifejezést. Mármost a nevezetteket nem vonzzák, az biztos, így aztán csak találgathatják, hogy mi vonzó és mi nem. A leggyakrabban természetesen nem is találják el, elég csak hősünk munkásságát tekinteni. Zárójel bezárva. 

Az első érdekes ábrázolás a szemüveg rögzítésével kapcsolatos.

Amint a képen láthatjuk, a művész sajátosan rögzíti a fejéhez a szemüveget. A lánc vastagsága alapján nyilván egy nagyobb óceánjáró horgonyláncával van dolgunk, és érdekes még, hogy a rögzítőt nem a fején átveteve viseli, hanem lazán lógatja elöl, így ha az okuláré leesik, akkor a láncot is magával rántja; mondhatnók a lánc öncélú. De hát a műfaj nem a praktikumról szól. A kompozíción Márk tán egy felkantározott lóra emlékeztetne, ha a ló – vele ellentétben – nem lenne egy szép állat és nem lenne igen ritka a lila ló.

A második képen a nagy divatdiktátort saját alkotásában láthatjuk.

A lánc ezúttal aranyszínűre festett műanyagból van és még a faluvégi, más Lakatosok ízlésvilágát is meghaladóan vastag. Figyelemre méltóak még a gyűrűk és a mindent verő piros topán. Ezekhez kiegészítőként egy deformált focilabdához hasonló vazelintartó jár. Csak azt nem értem, miért áll olyan pózban a művész, mint aki éppen – természetesen véletlenül – berottyantott a piros trapéznadrágba. Jó, jó tudom egy igencsak és nem teljesen természetes módon igénybe vett testrészről van szó, ez talán indokolhatja.

A következő kompozíción egy visszafogott ruhakölteményt láthatunk, melyet minden bizonnyal a 150 éves török megszállás ihletett.

Ennek jegyében visel két félholdat a kabáthajtókán, és ugyanennek okán az egészhez, kiegészítőnek, egy szögekkel kivert, láncos buzogányt talált megfelelőnek. Érdekes ötlet még a ledlámpákkal szegélyezett szemüveg, mely lehetővé teszi a feudalizmus éjszakájában végzett tevékenységet is. A viselt csőnadrághoz pedig magától értetődően tartozik a piros lakktopán. Nem tudom a törökök hordtak-e effélét; talán az eunuchok a háremben. De ebben nem lehetek biztos.

Azután itt van még egy gyöngyszem.

Ezen a jeles ivarművész egy szügyig kivágott fehér mellényt visel, melyhez szerinte a hosszú fekete rokolya illik a legjobban. A fehér zakóhoz hasonlót utoljára egy 400 fős cigány lakodalomban láttam a vőlegényen; neki is ugyanilyen jól állt. Figyelemre méltó az ötvösmunkával ékített nyakörv, melynek részletei nem vehetőek ki pontosan. Így első látásra leginkább egy rokokó vaskeresztre emlékeztet. Mindezt nagyon feldobja az ujjatlan biciklis-kesztyű, amely arra utal, hogy a művész minden bizonnyal egy velocipederaszta. 

Túl a fentieken, a jeles alkotó tömegével tett közzé képeket magáról, ahol a testi valóját teszi közszemlére. Ezek azonban csak nagyon erős idegzetű, jó gyomrú érdeklődőknek ajánlottak. Nem várhatja tőlem a nyájas olvasó, hogy foglalkozzam velük – nekem is vannak korlátaim.

A fentiek megtekintése, mi több, átélése után óhatatlanul elgondolkodik az ember az idők és az erkölcsök változásán. Nem oly régen ezeket a képeket még nem lehetett volna közzétenni általános, össznépi felháborodás nélkül. Lakatos és a hasonszőrűek aberrált ízlése, viselkedése szigorúan magánügy lett volna. Ma már tűrnünk kell, mert a buziknak áll a világ. A jelmondat úgy szól, hogy mindenki azt szeret, akit/amit akar, ám ez fordítva már nem igaz, nem azt nem szeretjük, akit/amit akarunk. Sajnálatos módon köteleznek bennünket, hogy elrejtsük undorodásunkat, mert undorodni tilos. 

Akkor legalább röhögjünk rajtuk.