Oregonban szép az élet

88
  •  
  •  
  •  

„A tanulás gyökere keserű, de a gyümölcse édes”

Arisztotelész

A távoli, vadregényes Oregon államban igazán most lett szép az élet. A helyi demokrata kormányzat ugyanis egy sajátos rendeletet hozott: nem kell az írási, olvasási és matematikai jártasságot bizonyítani az iskola elvégzéséhez. Mint mondják, a direktíva célja az hogy „valóban tükrözze, mire van szüksége minden diáknak ahhoz, hogy boldoguljon a 21. században” – hát nem tudom, vajon miképpen tükröződik a 21. századi boldogulás a sík hülyeségben.

Mindenesetre Kate Brown – az állam demokrata kormányzója – úgy döntött, hogy ez a rendelet „a matematika és az olvasás alapvető készségeknek tekintése igazságtalan kihívást jelentett a nem jól vizsgázó diákok számára”, és hozzátette azt is: mindez Oregon állam „fekete, latin-amerikai, őslakos, ázsiai, csendes-óceáni szigeteki, törzsi és színes bőrű diákjainak” számára jelent majd könnyebbséget.

Így már érthető. Hiszen minek ilyenekkel zaklatni ezeket a csillogó szemű fiatalokat, megvannak ők ezek nélkül is.

Persze lehet ezt a másik oldalról is nézni. Például elmúlik a vizsgadrukk is. A fiatalok boldogan, felszabadultan néznek a feleltetni vágyó tanárokra, így azoknak sem kell vesződni a számonkéréssel – mindenkinek jobb lesz így. Csak egyetlen baj lesz, akkor mit fognak csinálni az órák alatt? Ha a kérdéses tárgyakból nem, illetve nem is lehet kérdéseket feltenni, akkor az egyetlen érvényes kérdés csak az lehet: „Hogy vagy?”. Mire a tanuló csengő hangon azt válaszolja: „Köszönöm, jól.” Lássuk be, ezzel nem telik el egy egész óra.

Zárójel. Azt olvasom, hogy ő egy nyíltan biszexuális nő, ugyanakkor van férje is, akivel együtt élnek, és a Mahonia Hallban (az oregoni kormányzói rezidencián – a szerk.) nevelik két gyermeküket is. Gyanítom, ő bizony egy kifejezetten megélhetési buzi, aki pusztán alkalmazkodásból vallja magát annak. Ezt is megértük, hogy valaki pusztán azért, hogy bevágódjon az LMBTQXY-szervezeteknél, homokosnak vallja magát. Nem tudom, van-e ennél lejjebb. Zárójel bezárva.

Aztán itt van egy kakukktojás is, az ázsiai tanulók esete. Ugye jól tudjuk, hogy ők kilógnak ebből a sorból, mert kifejezetten szorgalmasak, és még az is lehet, hogy tanultak a Covid-járvány alatt is. Velük majd kezdeni kell valamit, hiszen megbontanák a tanárok és diákok egységét, amelyben a tanulásnak helye nincs. Lesznek itt problémák, amelyeken talán az segíthet, hogy létre kéne hozni egy átnevelő tábort – abban az ázsiaiaknak úgyis rutinjuk van. Ott azután leszoktathatnák őket erről az impertinens magatartásról. A többieknél – ahogyan olvasom a felsorolást – nem számíthatunk számottevő ellenállásra.

A fekete diákok még érthető, mit fognak csinálni: nyilvánvalóan fosztogatni fognak, ez nyilvánvaló, hiszen erre predesztinálják őket a népszokások és a hagyományok. Közben az őslakosok bizonyára törzsi táncokkal szórakoztatják őket, sastollakkal ékesítve, hogy kipihenhessék magukat a fárasztó elfoglaltság közben. Ám hogy mit fognak tenni a „csendes-óceáni szigeteki” nebulók, azt el sem tudom képzelni, tán ladikázni fognak, de ez nem biztos. Ami a „latin-amerikaikat” illeti, ők nyilván kokaint fognak árulni, hogy kellően ellazultak legyenek a résztvevők. Ki is jön ebből egy jó kis pedagógiai program. Csak az a helyzet, hogy ezt ők von haus aus is tudják, és nem értem, mit kéne ezen nekik tanítani. Ez bizony egy komoly probléma. Hacsak nem hagynak ott csapot-papot és ők is beállnak valamelyik kompániába, hogy kiélhessék a természetüket, mert a tanár is ember, és ha már nem taníthat, legalább szórakozzon.

Természetesen az érintett kisebbségek lelkesen támogatják az irányelveket, sőt, még tovább is mennek: „méltányos” érettségi szabályok mellett érvelnek, ami nyilván a tudás teljes eltörlését jelenti. Akkor majd elégedettek lesznek és megnyugszanak: a gyerekeik sem lesznek okosabbak, mint ők maguk. És ebből az alaktalan masszából majd nem emelkedik ki senki, nem lesznek okosabbak és butábbak, mindenki fogyasztani és szaporodni fog majd és szórakozni jár; mondom, víg idők köszöntenek Oregon államra.

Ezt úgy nevezik, hogy lefelé tanítunk és nemsokára elérjük a minimumot. Nem kell a matematika, az olvasás, az írás, nem kell semmi, csak az önkifejezés. Hogy azután mi következik, azt nem tudom. Már csak Oregon állam kormányzójának aláírására lennék kíváncsi: 2 vagy 3 iksz?

Vezető kép: MTI/EPA/Michael Reynolds

Facebook hozzászólások

  •  
  •  
  •