Putyin világbajnoksága

29

„Többet megtudsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.”

Platón

Nem vagyok túlzottan nagy focirajongó, de hát a VB az mégiscsak más, azt nézi ember. Mondjuk nem sok örömöm volt eddig benne, a spanyol–portugál meccsen kívül mindenütt a bunker-foci dominált. Ez úgy működik, hogy a gyengébb csapat betolja a csapatbuszt a kapuba, lövészárkot ás a tizenhatosra, aztán gyertek. Így kihúzza nagyobb verés nélkül, sőt akár némi szerencsével nyerhet is, ám a néző számára ez dögunalom. Régebben erre azt mondták az izzadó kommentátorok, hogy „nagy taktikai csata” folyik. Mikor ezt meghallotta az ember akkor kikapcsolta a készüléket.

Amúgy is, mióta megjelentek a felfoghatatlan pénzek a foci környékén, az egész elveszítette a sport-jellegét, sokkal inkább a gladiátor-játékokra emlékeztet. Engem egyébként sem hajszol izgalomba, hogy az angol, a francia, vagy a belga négerek, törökök, esetleg arabok győznek. Már régóta várom, hogy mikor terítik le az imaszőnyegeket az ötösre és borulnak le Mekka felé. Esetleg a bírói sípszó helyett a müezzin kiáltására indul majd a meccs.

Maguk a pályán futkosó milliomosok is meglehetősen taszítólag néznek ki a tetoválásaikkal és sajátságos hajviseletük miatt. A brazil csoda, Neymar például egy tányérnyi ízléses spagettit visel a fején. Nem tudom sajt van-e rajta. De hagyjuk a morgolódást, biztosan van akinek ez így tetszik.

Van ugyanis a Vb-nek kifejezetten pozitív vonatkozása is.

Emlékszünk még arra, hogy előzőleg igencsak kritikus hangok hallatszottak a haladás oldaláról az orosz rendezésű világbajnoksággal kapcsolatban? Putyin világbajnokságának nevezték, és mivel Putyin maga a sátán, még az is felmerült, hogy bojkottálják a rendezvényt, tekintettel a Krím és Kelet-Ukrajna helyzetére. Végül ettől eltekintettek, mivel a leghangosabb USA csapata ki sem jutott Oroszországba, így ők ígyis-úgyis bojkottálnak – vagy nem tudnak focizni. Egyébként szövetségesi hűségtől áthatva, roppant szolidárisan, mi is hasonló módon megtagadjuk ezt az eseményt.

Ahogy néztem a megnyitót, a meccsek kezdetét, hiányérzetem támadt, és csak később jöttem rá, hogy mi hiányzik. Aztán egy, Piréz kollégával folytatott kirekesztő hangvételű beszélgetés során megvilágosodtam: elmaradt a nemzetközi labdarúgásban mostanában megszokott és kötelező jelleggel elővezetett meccs előtti érzékenyítő tréning.

Semmi buzipropaganda, sehol egy fél pályát elborító szivárványszínű zászló és elmaradtak a beidomított labdazsonglőrök antirasszista csasztuskái is.

Sohasem tudtam eldönteni, hogy ezek milyen hatással vannak az átlagos futball huligánok viselkedésére, vajon kevesebbet, vagy mást isznak-e hatásukra verekedés előtt?

Nem tudom, ez a jelenség mennyiben Putyin cár fasizmusának tükre, de én a magam részéről hálás vagyok érte. Kifejezetten tetszik, hogy a meccsek előtt – a haladás szerint soviniszta módon – csak a nemzeti lobogók vannak a pályán, elhangzanak az ugyancsak soviniszta himnuszok, és már kezdődik is.

A globális elhülyítés kellékeinek hiányában a dolog arról szól, amiről kell: a fociról.

Azért gondolom, hogy ez már az orosz fasizmus eredménye, mert sajnos nem mindenütt van ez így.

Emlékszem még, a 2006-os Vb alkalmával Németországban egyesek azért aggódtak, hogy a nemzeti himnusz és a német lobogó alkalmas a nacionalista érzelmek felkorbácsolására. A legszebb az volt, mikor a 2010-es Vb alkalmával egy török boltos kitűzte a német zászlót a boltjára – valószínűleg az üzletmenetet javítandó –, mire a lelkes baloldali fiatalok letépték azt és még jól meg is verték a szerencsétlen mohamedánt, nyílván a túlzásba vitt nagy-német nacionalizmusa okán.

A dédapák a Waffen SS-ből pedig forogtak a sírjukban.

Németország további weimarizálódása jegyében ez ma is divat a baloldali ifjúság körében, kiadtak például egy útmutatót a mostani vb-re, arra nézvést, hogy miként kell az esemény alkalmával kitett kisebb-nagyobb zászlókat ellopni, megrongálni, vagy ha egyik sem megy, akkor felgyújtani.

De nem csak Németországon söpört át a hülyeség, mint megtudtuk, Brazíliában a közös imát tiltották be. Egyedül a franciáknál nincs semmi probléma a kereszténység megnyilvánulásaival a stadionokban, no nem azért, mert az egy szekuláris ország, hanem ott  – láthatóan – a foci tisztán mohamedán sportág lett. Olyan, mint például a zsinagógák felgyújtása vagy a buziverés.

Hát, egyelőre – a spanyol-portugáltól eltekintve – ez az összes jó élményem a Vb-ről.

Remélem ez majd változik, ha az összes kutyaütő csapat kiesik. A remény hal meg utoljára.

Facebook hozzászólások