Arcmások V. – a babonás

34

„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van…”

Hermész Triszmegisztosz: Tabula smaragdina

Folytatnánk az EU vezetőinek – esetünkben volt vezetőinek – arcképcsarnokát, hiszen mi lehet előrébb való, mint megismerni azokat a szellem- és jellemóriásokat akik a szebb jövő felé hivatottak vezetni bennünket. Hogy merre van az és mekkora sikerrel vezetnek, azt döntse el mindenki saját maga.

Hősnőnk, Orbánbasi engesztelhetetlen ellenfele, Rotterdam leánya, Neelie Kroes, aki előbb versenypolitikai, majd digitális ügyekért felelős biztos volt. Őt már-már sikerült elfelejtenünk, ám mostanában némi kalamajka keletkezett körülötte, és újra róla hallgatja a világ szeme a rádiót.

Úgy esett, hogy holmi gaz kiszivárogtatók közzétettek egy csomó offshore iratot, melyekből kiderült, ki mindenki akarta elkerülni az adózást. Egészen pontosan az adózást gyakorlatilag mindenki szeretné elkerülni, a kérdés, amire választ kapunk az iratokból, hogy ki az akinek sikerült is. Az offshorozás gyakori dolog, egész iparág nőtt ki a fejlett nyugaton az eufemisztikusan „adó optimalizálásnak” nevezett adó nemfizetés lebonyolítására. A fasizmus kora előtt, a Bajnai kormány uralgása alatt mikor még lépést tartottunk a boldog nyugattal például a mi pénzügyminiszterünk is ebből a szektorból érkezett.

Rablóból lesz a legjobb pandúr. Hja, a régi szép idők…

Eme jeles és előkelő társaságban szerepelt hősnőnk is. Ami nem is lett volna probléma, hiszen olyan nagy neveket találhattunk ott, mint Juncker, vagy Soros és ebbe a társaságba nem szégyen tartozni. Volt azonban egy apró szépséghibája a dolognak. Jelesül az, hogy mindeközben Kroes asszony roppant demokratikusan nem választott tagja volt az EU-t irányító bizottságnak és e testület egyik kimondott célja volt az efféle turpisságok elleni harc. Persze az is lehet, hogy csak a tapasztalatszerzés érdekében csinálta, tudni szerette volna, mi ellen harcol oly rettenthetetlenül. Az ő hivatalos magyarázata az, hogy „adminisztratív hiba” történt. Hogy mennyiben lehet adminisztratív hiba folytán vezetni egy offshore társaságot, azt nem tudom.

De hát ki is a verseny és a digitalizáció eme Jeanne d’Arc-ja, Orbánbasi autoriter rendszerének ostorozója?

Hollandiában, a facipők, biciklik, tehenek, ronda nők és kendertermesztés hazájában, azon belül is a festői Rotterdam kikötővárosában született gazdag családban. Már fiatalon sem volt valami szép lány – de legalább csúnyán öregszik – ehhez képest két férjet is elfogyasztott. Állítólag, időnként – a vaslady Margaret Thatcher nyomán – Nikkel Nelli-nek is becézik, ami annál is inkább ráillő név, mert a nikkel egyébként mérgező.  Közgazdaságtant tanult és már viszonylag korán kivette a részét a politikából is. Mindenféle nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban és igazgatótanácsaiban szerepel, olyanokban mint a McDonald, vagy a NIB befektetési bank és makacsul gazdagodott tovább.

Harmincévesen kerül a parlamentbe és utána folyamatosan vállal politikai szerepeket, volt államtitkár, közlekedési miniszter – még honvédelmi minisztert is akartak belőle csinálni, de azt visszautasította. Kár. Hiszen a holland hadsereg vitézsége minden vitán felül áll. Emlékezzünk csak dicső futásukra Srebrenica városában, mikor a másik oldalon bevonultak a szerbek, hogy lemészárolják a bosnyák férfilakosságot. Később arra hivatkoztak, hogy nem tudták nézni a kedvenc TV-sorozataikat és ez ártott a morálnak. Na, ezek élére állhatott volna nikkel Nelli. Lett volna haddelhadd.

2004-ben azután demokratikusan versenypolitikai biztossá nevezik ki a Barroso-bizottságba. Nyilván a tiszta versenyben oly kiemelkedőt alkotó nagyvállalatok ügyeiben szerzett jártassága okán. Bizonyára az is szerepet játszott kinevezésében, hogy rendszeres résztvevője a nyílt, áttekinthető és nagyon demokratikus működésű Bilderberg-csoport rendezvényeinek. Később, a második  Barroso-bizottságban a „digitális agenda” – bármit jelentsen is ez – felelőse lett. Kinevezése egybeesett Orbánbasi felemelkedésével és innentől kezdve a másik némberrel, Viviane Reding-el karöltve és fennhangon aggódtak a magyar szólásszabadság és demokrácia állapotáért. E hősies kiállását némileg árnyalja, hogy mindeközben, nem fennhangon, hanem inkább titokban, esténként, lehúzott redőnyök mellett, egy „adminisztrációs hiba” révén offshore céget is vezetett, ami az Uniós szabályok szerint tilos.

Van még egy eléggé sajátságos és igen jellemző ügy is Nikkel Nelli életében. Mint azt megtudhattuk, egy Lenie Drent nevű asztrológus tanácsait kérte a döntéseihez. Már látom lelki szemeimmel, amint a Lenie megforgatja az asztrolábiumot és így szól:  A Mars és a Plútó  együtt állnak a Bak jegyében  – nyugodtan vezess offshore céget, nem fognak rájönni. Vagy: Merkúr – Uránusz szembenállás – büntesd meg a Microsoftot 899 millió euróra! Esetleg: a Neptunusz retrográd a Halakban  – Orbán fasiszta.

Sok-sok szép, vonzó dolog van az EU-ban, de a legvonzóbbak, akik vezetik, mint például ez a babonás liba. Tudom én, hogy a nép egyszerű gyermekei – főleg a lánygyermekei, ha jól tudom – közül is sokan hisznek efféle dolgokban, de hát már maga a nagy Hermész Triszmegisztosz is megírta: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van.” – igazi tömegdemokráciában hogyan lehetne másképp?

Facebook Hozzászólások