Karácsonyi emlék
67„Hogyan kell a tökéletességre törekvő embernek élnie? Megvalósítani a nevezetes névtelenséget. Élj rejtett életet!”
Hamvas Béla
A tanyavilágban, ahol felnőttem, a tél mást jelent, mint a falvakban vagy a városokban.
A hó, a hideg ellenségek arrafelé. Járhatatlanná teszi az utakat, a tanyákat szigetekké változtatja át, ahol úgy élnek, ahogyan a nyáron felkészültek. A tanyasi ember önellátó. Az ennivalónak, a tél érkeztekor, már a kamrában kell lennie, ahogyan a tüzelőnek is. Az alföldi tanyákon a tüzelő nagy gond volt bizony. Fát – ameddig a szem ellátott – nem termett a föld, így a legfőbb téli melegíteni való a kukoricából került ki.
Kézzel törték a kukorica csöveket és hordták be a góréba, mely minden tanya udvarán ott állt, az egerek nagy örömére. Az egerek viszont a minden tanyában kötelezően tartott macskák örömét szolgálták. A kukorica szárát aztán levágták és kévékbe kötötték majd szintén az udvarba hordták. A kévébe kötött kukoricaszárat a teheneknek adták, akik nagy gondossággal lerágták róla a leveleket, a megmaradt puszta szár pedig a legfőbb téli fűtőanyag lett a kemencékben és a sparheltekben. Sőt, a kukorica tövét is kihúzták, szárízéknek nevezték ezt a részt, majd abból is fűtőanyag lett.
Ma már szinte elképzelhetetlen látvány a nagy végtelen fehérség, amit csak az itt-ott kikandikáló kórók és a tanyák sziluettje tört meg. Szinte tapintható csönd uralkodott, csak ritkán törte meg a vonat zaja, vagy távolból egy disznó visítása, aki éppen készült kolbásszá válni. A konyhakertben, a fennhagyott káposztatorzsák között mindenütt nyúlnyomok, akiknek bizony élelem szempontjából, igen nehéz volt a tél. Ki kellett merészkedniük a fehér hóra és ezzel kiszolgáltatták magukat a héjáknak, akik csak erre vártak. Valahol fészkelt a környéken egy pár; sohasem találtam meg a fészküket, pedig fájt a fogam egy héjafiókára.
Mikor aztán leesett a hó, a férfiak ló után kötött hóekével utakat ástak a vastag hóban, hogy a gyerekek eljussanak az iskolába. Jöttek is, megannyi kabátokba, bundába öltözött kis golyó, hónuk alatt a szíjjal átkötött, viaszosvászonba tekert könyvekkel füzetekkel, akár több kilométer is megtéve, hogy a tudás templomába érjenek. A legtávolabbi tanyabokrokból pedig Menyus bácsi hozta őket – menetrend szerinti járatként – lovasszánon. Aztán egyszerre vége lett az iskolának, hiszen közeledett a karácsony.
Karácsonykor betlehemesek járták a vastag havat a tanyák között. Hozzánk minden esztendőben az Ács gyerekek jöttek. Nyolcan voltak testvérek, mint az orgonasípok. Ismertem őket, hiszen mind oda jártak a tanyasi iskolába. Ács néni egyedül nevelte őket, mert a férje börtönbe ült, holmi ’56-os „bűncselekményekért”. Az volt a bűne, hogy állítólag valaki látta, mikor vasvillával kereste a párttitkárt, valami régi bűnét kívánta számonkérni rajta. A tanyasiak szerint ez nem volt igaz, sőt szerintem sem, hiszen a nevezett párttitkárt a nagyapám bújtatta, pontosan azért, hogy meg ne találják. Mert ha megtalálják, akkor utána biztosan fel is akasztják.
Ezért kapott nyolc évet. Vehetjük úgy is, hogy minden gyerekéért egyet. Ő aztán egyetlen nap amnesztiát sem kapott, nem engedtek el neki semmit, mint a „megtévedt” kommunistáknak. Mert Ács Jani bá’ nem volt az ő kutyájuk kölke sohasem. Ő csak ’65-ben szabadult, addig az asszony egyedül küzdött a gyerekek életben maradásáért, és azért, hogy a gyámügy ne vegye el őket tőle. Nagydarab, nehéz csontú asszony volt, megkeményítette az élet. Emlékszem, csúnyábban és fantáziadúsabban tudott káromkodni, mint a férfiak, ami nekem nagyon tetszett. Eljárt dolgozni a Tsz-be, rendben tartotta a tanyát, dolgozott a férje helyett is. A szomszédok is segítettek, ahogyan tudtak, főleg a nagyon nehéz ház körüli munkákban. Minden évben egyszer, és csak egyszer, a nagyobb gyerekekkel elutazhatott – egész évben spórolt rá – meglátogatni a férjét összesen egy órára. Oda-vissza végigsírta az utat.
Ezért aztán, mikor az Ács gyerekek jöttek betlehemezni – bár nem volt szokás – pénzt is adtunk nekik, a nagyapámék meg használt ruhákat cipőket, melyeket nagyapám volt tiszttársai gyűjtöttek a városban. A tanyán nem volt senkinek, még a jobb módúaknak sem, kidobni való ruhája. A betlehem maga egy nagy, régi, tönkrement füles kosár volt, aminek az egyik oldalát levágták. A figurák kukoricacsutkából és csuhéból készültek; talán a nagyobb lányok csinálták őket, ezért aztán meglehetősen hasonlítottak egymásra. Hogy ki kicsoda azt egy papírra írták és az illető bábú nyakába akasztották, így aztán látható volt, hogy mindenki megvan.
Nem is tudom, miért írtam ezt most le. Talán azért, mert számomra furcsán kiürült a karácsony. Egyedül nehéz ünnepelni. Így a régi karácsonyok kemencéjénél melegszem újra, és az ember már csak olyan, hogy ezt is meg akarja osztani másokkal, ha máshogyan nem, akkor így.
Áldott ünnepeket mindenkinek!
2019-12-24 @ 14:06
Kedves Aristo! Nagyon köszönöm egész évi sok érdekes írását, véleményét, ezt az utóbbit meg különösen: hazaértem Átokházi tanyánkra Nagyapámékhoz.
Boldog újesztendőt kívánok.
2019-12-31 @ 16:40
Van még tanya Átokházán?
Sikerekben gazdag új évet,s kevés bevándorlót kívánok!
2019-12-24 @ 14:11
Na ezt züllesztették szét a plázákban való csürhetolongássá
2019-12-25 @ 17:24
Karácsonyi vers
Közeleg már a karácsony
Nincsen hozzá kalácsom,
Nincs egy darab kenyerem,
Nem tudom, mit eszem,
Hol hajtom le a fejem
Rendőr jön, számon kéri,
Hogyan merek, én így élni?
Tudja, meguntam a palotát,
Azt másnak, adtam át!
(Láttál nagyobb marhát?)
Itt kempingezek a parkban,
Eszement, jó dolgomban?
Mégis, maga mit képzel,
„hatalmas” észével?
Mert neki van állása,
Neki ez a jó munkája
Elüldözzön hamarjába!
Üldözze a szabadot,
Kinek nem szabad ott,
Parkban, padon aludni,
Mint urainknak hazudni!
Ez mennyire jó világ,
Polgári mennyország!
2011 dec.
2019-12-24 @ 14:21
Ahogy öregszünk – én is elkezdtem „hetvenkedni”- egyre hosszabb az ünnepi asztal, mert egyre többen már nem ülnek velünk, csak képzeletben karácsony estéjén. Aztán….egyszer csak a mi helyünk is üresen marad.
2019-12-25 @ 13:50
Minden benne van. Pazar..és fájóan igaz!
2019-12-31 @ 16:42
Egyre többen nem ülnek már nálunk sem.
Ez az élet rendje.
2019-12-24 @ 14:43
Ez már a +szépített múlt ,bár igaz is lehet..
Én is emléxem ilyesmire bár halványan és nem karácsony apropójaként….
tanyasi esték….
barátilag
J.L.
2019-12-24 @ 21:55
Jáger, mindenbe bele kell okádnod, te hülyegyerek. Éltél tanyán ? Egy nagy szart. Városi kretén vagy, az tuti,
2019-12-25 @ 09:53
Speciel nem a J. L. az aki okádott .
2019-12-25 @ 09:46
Így van szép az írás , de azért a 20 -as éveket és az 60 -as évekket simán összemossa.
2019-12-25 @ 11:31
Nem szokás ilyesmit kérni karácsonykor, de megteszem mindnyájunk nevében!
TAKARODJÁL INNEN ÉS MÁSHONNAN IS!
(Csöppet sem barátilag.)
2019-12-24 @ 15:33
Áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok Aristonak, és minden jóakaratú embernek.
2019-12-24 @ 16:55
Mint egykor szintén tanyasi gyerek , szerintem a kor is stimmel Aristo barátommal , csak felsőfokban tudok rágondolni arra amit leírtál!
2019-12-24 @ 17:33
Aristo, maga nincs egyedul, mindnyajan magaval vagyunk!
Aldott unnepet!
2019-12-24 @ 18:00
Boldog karácsonyt mindenkinek, és ajándék gyanánt hadd küldjek egy mesét azoknak akik ráérnek:
A kívánság
Az autóban az asszony hirtelen felnyögött:
– Jaj, nehogy!
– Mi a baj, édes? – fordul utolsó idős szenvedő asszonyához az ifjú férj. – Azt mondták, hogy még órákig eltart, kényelmesen beérünk addig a kórházba.
– Ezt mondd meg a gyerekünknek! Mert nagyon sietősen ki akar jönni! – mordul az asszony, miután végre egy kis lélegzetvételnyi fájdalom szünethez jut. – Kapcsolj már rá!
A férj idegesen nyomja a gázpedált és szinte beledugja orrát is a szélvédőbe, majd hirtelen elrántja a kormányt.
– Valami előbukkant a ködből, nem akartam elgázolni. Rettenetes köd ereszkedett le hirtelen, semmit se látok. Jaj ne! Elakadtunk, a sárban csak pörög a kerék, de nem tudunk kijönni. De ne aggódj, szívem, minden rendben lesz. Hívjuk a mentőt…
– Semmi sincs rendben – sikolt a fiatalasszony magánkívül. – Itt ragadtunk, meg fogunk halni, mire ránk találnak!
A fiatal férfi kétségbeesve próbálja kiszabadítani a kerekeket, de a gödör egyre gonoszabbban mélyül. Az úton sehol reflektorfény, csak tejköd.
Ekkor előbukkan egy idős nő szinte a semmiből.
– Jöjjön kedveském – segíti ki az elnehezült fiatalasszonyt. – Pár lépésnyire itt a házam. Jön a baba? Segítek. Szülésznőként mentem nyugdíjba, anyám, nagyanyám is bába volt, ez nálunk családi hagyomány. Befűtök a tisztaszobába, s nem lesz semmi baj.
Órákkal később már a szomszédok vidáman gyülekeznek az apróka fenyőfa mellett a meleg lakókonyhában. A parasztház tisztaszobájában elpihent az új jövevény, a mentő is elment, az ifjú mama is elaludt.
A vendégek nem jöttek üres kézzel. Ki rántott halat hozott, ki bejglit, narancsot, krumplisalátát és persze a töltöttkáposztát rogyásig.
– Hát akkor itt az egész falu apraja nagyja – sóhajt nevető szemmel végignézve Éva néni, a házigazda a megtoldott nagyasztalt körbeülő lakomázókon.
– Összesen tízen lakják a falut? – csodálkozik a vállalkozó ifjú apa. – S hol vannak a fiatalok?
– Ahonnan önök is jöttek. Zsákfalu vagyunk, se iskola, se posta, még a kocsma is bezárt. Csak mi maradtunk vének itt egymásnak. A fiataloknak kaland kell, nyüzsgés, buli, nem mi, meg a nehéz munka az erdővel.
– Pedig milyen gyönyörű is ez a környék! Mesebeli régi parasztházak, erdőillat, patak, hidacska… – sóhajt az ifiasszony, miközben két nappal később a kis család visszavackol a kocsiba, és integet hátra, s az egész falunépe, mind a tízen, kendőt lengetnek a kissé romos templom előtt.
Egy évvel később szenteste:
A fiatal pár felújított szép parasztházában fogadja a falu népét. Mind a tizenhatot. Két baráti házaspárt is rábeszéltek, hogy a CSOK-ból és babaváró hitelből vegyenek és újítsanak fel még két parasztházat maguknak és már nyáron megkezdték egy panzió és egy cégközpont építését is, és rendbe tették sok saját munkával a templomot is, ahova majd holnap eljő a szomszédos plébános is újrafelszentelni.
Fenyőillat, nevetés, terülj-terülj asztal és 16+1 vidám ember. Az asztalfőn az ünnepelt +1 fő a „falu gyermeke”, akit mikor szüleik belemerültek a munkába, egész nyáron, ősszel kézről-kézre dajkáltak.
– Meghoztunk a falu ajándékának a mi ajándékainkat – teszik az egyéves mitsemértő kisded elé a gondosan faragott csacsikat, bárányokat és a templom makett másolatát, egy gyönyörű új Betlehemet.
Éva mama, a szülészasszony ölébe veszi a fogadott unokát:
– Na gyere, kincsem, kívánj valamit és fújd el azt az egy gyertyát. Látod, így kell: pfú, pfú.
– Nem is Ádámka fújta el, hanem te, Évike – nevetnek az öregek. – De legalább kívántál a gyerek helyett valami szépet?
– Kívántam – néz ki sejtelmes mosollyal Éva nagyi az ablakon túlra, valahova a falu végébe, a néptelen országútra.
Mikor a vidám társaság hazaszéledt az utolsó előtti ház kertkapuján belépő szomszédasszony megborzong:
– Hú, de sűrű fura köd lett hirtelen! Hova mész, Évikém? Az országútra? Az orrodig se látni, nehogy elbukj valamiben.
– Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Csak elmegyek a falu következő ajándékáért. Jó éjt, Bözsikém.
Percekkel később a sárban elakadt fiatal pár riadtan szentségelő családfője mellett a ködből előbukkan egy idős angyal.
– Segíthetek? – kérdezi az angyal angyalhoz méltó mosollyal. – Látom, rövidesen babát várnak. Itt pár lépésnyire a házam, megpihenhetnek, mikorra itt az autómentő. Ebben a sűrű ködben életveszélyes továbbhaladni.
– Nem is értem mi lelte az időjárást? – szabadkozik a családfő. – Egy pár perce még tiszta volt az ég, különben el se indultunk volna…
– Hát errefelé ebben a gyönyörű erdős völgyben már csak ilyen az idő. Fáradjanak beljebb. pihenjenek meg. Már délután befűtöttem, mintha megéreztem volna, hogy vendégeket kap a falu… – mosolyog rejtélyesen Éva néne…
2019-12-24 @ 19:19
Kedves Naprózsa!
Szép mese, tetszett, köszönöm. Kívánok én is békés, áldott Karácsonyt, nevetéssel teli új esztendőt szeretettel!
Miska
2019-12-25 @ 00:18
Naprózsa, ha hölgy vagy, kezeidet csókolom.
Ha férfi, fogadd a jobbomat!
2019-12-24 @ 20:50
Szeretettel teljes Karácsonyt, az Úr áldja meg elegendő erővel az Új évben.
2019-12-25 @ 07:53
1956 karácsonyát én is újjászületve, szétterített szalma kupac tetején éltem meg Klagenfurtban. Még mindig a magyar Néphadsereg gúnyájában. Vagy harmincan lehettünk egy teremben elszállásolva, az öreg kolostorban. Válogatott tornász barátom rengeteg viccet tudott, amit közös kívánatra esténként mesélnie kellett.
2019-12-25 @ 10:23
Naprózsa mesebeli „zsákfaluja” a BAZ megyei Irotát juttatta eszembe! Idillikus fekvésű zsákfalu, patakkal, szép kis templommal, igazi „mesefalu”!
Köszönet a szép meséért!
2019-12-26 @ 03:27
Interneten utánanéztem, és tényleg bűbájos lehet Irota mesefalu, kedves Amerigo, de valójában Szanticska jelent meg a képzeletemben. De mindegy is, ha megőrizzük, nem hagyjuk az enyészetnek bűbájos falvainkat és templomocskáinkat, akkor megmaradunk mi is.
2019-12-25 @ 12:44
Békésen vállalok minden megfeddést is, ha úgy vélem, jobban talált volna ehhez a hozzászóláshoz -az Aristo blogján- Karácsony másodnapja, vagy egy késöbbi idöpont.
2019-12-25 @ 14:38
Szeretett Klárikánk, a beteljesült kívánságok ideje épp a szenteste, mikor is tolmácsolhattam volna jobb időpontban kormányunk és minden igaz érzésű magyar közös kívánságát, hogy boldog gyerekkacagással teljenek meg elnéptelenedő falvaink, és visszatérjenek a fiatalok, az igazi és fogadott unokák a magányos nagyszülők örömére. Kedvenc Aristonk egy múltbeli karácsonyt jelenített meg, én meg nemzetünk gyarapodását, egy vágyott jövő szentestéjét csodaváró mesébe burkolva.
Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat és ha már itt tartunk, kívánom, hogy még sok évtizedig békében és boldogságban mi itt Aristoval és a Pesti Srácokkal együtt jólétben, gyarapodó nemzetünkkel együtt karácsonyozzunk!
2019-12-25 @ 19:13
Klárika,
Boldog örömet, a karácsonyfa alatti kákák, csomói kereséséhez. ( a fiktív csomókhoz is)
2019-12-27 @ 10:17
Namond,
Sem a csomót, sem a bogot nem kellett keresni a kákán, ütik ki a szemet (akkor is ha szépre készültek); ezért reméltem, hogy megteszi egy nagyon finoman fogalmazott mondat.
2019-12-25 @ 21:01
Száll a kakukk fészkére.
2019-12-27 @ 11:10
Most éppen ott vagy?
2019-12-27 @ 23:28
A feszekben?
2019-12-27 @ 10:48
Szeretett Naprózsánk, a leírt történet szép és biztató, ahhoz nem fér kétség; ahhoz sem, hogy megértettem, nem kellett volna mégegyszer kiokítani. Mi több, már régen kész lehetett és nem 24.-én készült, rövidesen a bloggazda cikkének megjelenése után. Mint „..kormányunk és minden igaz érzésű magyar közös kívánság” -ának „tolmácsolása” .
Annyi, hogy pont a Szentestén meghagytam volna a bloggazdát! a saját blogján!, a fö ajándékozónak. Az ö gondolatainak és érzelmeinek tolmácsolójaként (valamilyen, nem is éppen ködös „szabályocskák” értelmében).
2019-12-27 @ 14:01
Nem másolok be kész történeteket, max. kész gondolatokat fejtek ki (ellentétben Kara akárminkkel), kedves Klárika. Mindig itt ebben a kis ablakban írom meg eredetiben az összes kommentet. Egy mesét írni hirtelenjében nem nehezebb, mint amikor 12 éven át a tanárok kiadták a témát a dolgozatíráshoz. S akkor valamennyien élesben találtuk ki az adott téma szerinti írásművet, tehát az iskola felkészített rögtönzésre mindenkit, csak azóta sokan kijöttek a gyakorlatból. S bocs, ha megbántottam volna.
S hamár a jókívánságoknál tartunk, most előre megírom, hogy újévkor ne kelljen:
Boldog, sikeres, gazdag, és legfőképp békés új évet kívánok nemcsak a barátoknak, de még az ellenségeinknek is!
2019-12-27 @ 23:26
Boldog Ujevet Naprozsa es Klarika!
Bocs, de en ezt az ellensegeinknek nem kivanom, ok nyugodtan felfordulhatmak.
2019-12-28 @ 19:08
Szívböl köszönöm, Theo a jókívánságait.
Egyidöben biztosíthatom arról, hogy mindannak csakis az ellenkezöjét kívánom minden hazaárulónak. (nem fognak felfordulni. Sem megfordulni, ök mind igekötö nélkül forognak, ahogyan a szél fúj s a pénz foly,..)
2019-12-24 @ 18:07
Békes Karacsonyi Ünnepeket Kívánok!
2019-12-24 @ 18:13
Áldott karácsonyt minden jóakaratú embernek.
2019-12-24 @ 19:28
Kedves Naprózsa, ….még olvastam volna….., köszönöm.
2019-12-24 @ 19:46
A Jézuskától azt is kértem, hogy Aristo még nagyon-nagyon sok cikket irjon nekünk.
Békés karácsonyt!
2019-12-24 @ 21:04
Szeretettel teljes Karácsonyt.
https://www.youtube.com/watch?v=vm59OshJ1Pk&list=RD4ZROJ0qb8YA&index=24
2019-12-25 @ 07:50
Nagyon jó ötlet én is csatlakozom a kéréshez.
Áldott, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!
2019-12-24 @ 20:34
Szép,békés Ünnepeket Aristo !
Köszönjük az egész évi remek olvasnivalót.
Hozz bort…
2019-12-24 @ 21:02
Boldog karácsonyt!
2019-12-24 @ 22:16
Köszönjük!
2019-12-25 @ 00:13
Aristo!
Ön nincs egyedül!
A tömegek (!) vannak egyedül.
Isten áldása legyen Önön és a szerettein itt és fönt, mindenütt.
(ps. Nálunk a lemorzsolt kukorica csutkájával és a nagyapám asztalos műhelyéből a
forgácsokkal gyújtottunk be… Jó Ég! Ahogy miközben olvastam, éreztem a
hó szagát, hallottam a varjak egy-egy károgását, éreztem a kémények füstjének szagát, láttam a ház elé szórt forró hamut, amivel nagyapám olvasztotta a megfagyott hólét a ház előtti járdán. Hallottam a muraközi lovak patkóinak lassú, nehézkes csattogását, hozták-vitték a szódavizet, vagy a tojásbrikettet, németbrikettet… Köszönöm.
2019-12-25 @ 00:21
Ady Endre:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
2019-12-25 @ 02:47
Igen, voltak még hideg telek, és hó is. Azok az ötvenes évek furcsák voltak. Anyám tanítónő volt, de ugye a „régi világban” szerezte a diplomáját és furcsán is néztek rá amikor úgy 1950 decemberében azt mondta a neulóknak, hogy hamarosan jön majd a Jézuska. Kis híján az állásába került, minden esetre behívatták az igazgatói irodába. A diri egy kis rövid bajuszos emberke becsukta az ajtót és annyit mondott, hogy „a Jézuska nem jöhet be az iskola kapuján”. Anyám megkérdezte, hogy miért? J.László (így hívták) elővett egy üveg pálinkát, töltött magának, egy hajtásra megitta. „Hát ezért nem jöhet ide, mert akkor elviszi az ÁVÓ” utána töltött anyámnak is egy kupicával és boldog karácsonyt kívánt neki. Majd megkérte anyámat, hogy felejtsék el ezt a beszélgetést. Az igazgató 1957-ben börtönbe került, komcsi utódjának B.Pálnak ma emléktábla van az iskola falán a mai napig, mint „kiváló pedagógusnak”.
Mindegy, mihozzánk minden évben eljött a Jézuska, de 1956 karácsonyán nem volt karácsonyfánk. Előtte minden évben volt, főkép aranyozott dióval díszitve. Kinéztem a sötét éjszakába, sehol se voltak fények, csak ködös nyúlós idő. Megértettem, hogy hiába is énekeltük el a „Mennyből az angyalt” az idén nincsen itt se karácsonyfa, se ajándék alatta.
Ezt örökre megjegyeztem és ezért is érzem nagyon közel magamhoz Márai Sándor versét amit korábban itt idéztem.
„Mennyből az angyal, menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.”
Életemben ez az egy karácsony volt amit úgy éltem meg, hogy nem volt fenyőfa, nem volt meleg, nem volt csengő, gyertya, csillagszóró.
Soha többé ateista karácsonyt, de nem kell muszlim mittudom mi, sem hanuka, sem más. Nekem csak Betlehem kell és igazából karácsony. Jézus Krisztus születésnapját kell megünnepelni, nem a plázákat, nem a megrakott pecsenyés tálakat. A karácsonyhoz egy csöndes este, két szem sütemény és igazi szeretet szükséges.
2019-12-25 @ 03:02
Szerintem a szeretet hiányzik a karácsonyból. Nem egymásnak örülnek az emberek, hanem az ajándékoknak. Nem Jézust Krisztust várják, hanem a vacsorát minél jobban megpakolt asztallal.
Igazi karácsonya ma is csak a szegény embernek van. A szeret nélküliség, a jelenség sajnos nem új itt Európában.
Dutka Ákos:
Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban
„Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.
Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
„Miatyánkod” bár mindenki tudja.
Ha így jönnél Názáretből
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedőkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,
S leülnél az éhezők közt
S abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul –
Elfognának a tizedik szónál.
Mondjál csak új Hegyi beszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyűlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról
S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre –
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre. „
2019-12-25 @ 05:01
https://videa.hu/videok/nagyvilag/a-tokeletes-ajandek-H2X3URwoOEoWiekT
2019-12-26 @ 15:27
Kösz.
Érdekes, hogy a mi „művészeink” ilyet nem tudnak.
Talán mind-mind, egy-egy képmutató Blaien Pollet, főként a producerek és rendezők?
2019-12-27 @ 11:25
Van az amerikai egyházaknak pénzük filmre. A Kelly’s filmstudió azért elég szerény pénzből gazdálkodik. http://kellysfilmworks.net/
Ott még nem gyújtják fel a Notre Dame-t a Ferenc pápa muszlim ügynökei, nem nyiszálják el a miséző pap torkát a béke vallásának hívei. A Rockefeller Center előtt nagyobb karácsonyfa áll, mint nálunk a Parlament előtt. Különösen hangzik. de ma már Nyugat Európát jobban utálom, mint az ostoba emberekkel tömött Amerikát ahol a kertvárosi lét a sokezer egyforma házzal félelmetes. Fázik az ember a látványától is.
Amerikában jár a legtöbb farizeus templomba. A hires Marx pamflet a „Szombati zsidó” inkább „Vasárnapi keresztény” lenne Amerikában, és 90%-ban protestáns templomok vannak ahová Bergoglio nézetei nem jutnak el. Az anglikán papok is megnősülnek, de templomi külsőségekben, ideértve a képeket, szobrokat hasonlítanak a katolikusokra. A filmben anglikán templom szerepel, a Kelly’s film egyik alapítója Jefferson Moore jássza a főszerepet. https://en.wikipedia.org/wiki/Jefferson_Moore személy szerint metodista keresztény, John Wesley követője. https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Wesley
2019-12-27 @ 11:31
Ime a főszereplő, egyébként metodista lelkész, színész és zeneszerző is.
http://kellysfilmworks.net/about-us/
2019-12-25 @ 07:06
Aristo írásait, meg úgy általában a pesti srácok sok-sok írását könyv formában is ki kellene kiadni. Amit itt lehet olvasni az egyedülálló, a jelenlét pedig nagyon fontos. Nagyon, nagyon fontos.
Boldog Karácsonyt!
2019-12-25 @ 10:49
Áldott karácsonyt kivánok.
Falusi Nagyanyámra emlékeztetett akivel félméteres
hoban mentünk Rorátéra.
2019-12-25 @ 11:41
Köszönöm Aristo!
Áldott karácsonyt kívánok neked.
2019-12-25 @ 12:31
„Nem is tudom, miért írtam ezt most le. … Így a régi karácsonyok kemencéjénél melegszem újra, és az ember már csak olyan, hogy ezt is meg akarja osztani másokkal, ha máshogyan nem, akkor így.”
Köszönet a cikkért, gyönyörü. Nem vagyok tanyasi, ezért átélhetem egy másik világ lélekmelegítöen leírt, bensöséges érzéseit. Ahol nem a fenyöfán terem a Karácsony hanem a kukoricán ( káposztatorzsáról is gondoskodik Jézuska a nyulaknak,…)
Mivel viszonozzam?
Nem is tudom, miért olvastam el ezt most már többször is.
„…a nagy végtelen fehérség, amit csak az itt-ott kikandikáló kórók és a tanyák sziluettje tört meg.” „Szinte tapintható csönd uralkodott, …”
” Jöttek is, a gyerekek, megannyi kabátokba, bundába öltözött kis golyó, …
„Karácsonykor betlehemesek járták a vastag havat a tanyák között. …”
„A betlehem maga egy nagy, régi, tönkrement füles kosár volt, aminek az egyik oldalát levágták. A figurák kukoricacsutkából és csuhéból készültek;…”
(Mindebböl semmi nem kapható a plázákban)
2019-12-25 @ 12:55
A plázáknak nem a karácsony a fontos, hanem a bevétel..
2019-12-25 @ 15:18
Nagyapám -Isten nyugosztalja- a tanyán ha leesett a hó, befogta a lovakat a szán elé és körbejárta a környék útjait. Ismerte minden méterét, hiszen sokat járt arra szebb időkben. Nem volt ez munka, hiszen a lovakat mindenképpen rendszeresen meg kellett járatni. Karácsonykor, ha hó volt, akkor szánkóval jött ki az állomásra és mi nagyon élveztük hátul a nagy, szőrös subába burkolózva.
2019-12-25 @ 17:24
Itt: mindent olvasok, ritkán szólok. Nagyon köszönöm, Aristo, nagyon köszönöm, kedves jóindulatú olvasó-kommentelő társak! Az egész évet! Boldog-boldog karácsonyt kívánok!
2019-12-25 @ 18:23
A sorokat olvasva szinte átéltem gyermekkorom hasonló élményeit. A hatalmas „hófehér” hóban, a háztól-házig vágott utakat, amelyből nem láttam ki, a szobában a meleget ontó fűrészporos kályha mellett, apámmal „ki nevet a végén”-t játszó testvéreimet, a konyhában, a vacsora készítés közben karácsonyi dalokat énekelgető anyámat. Miközben az egész a békét, békességet, az egymás iránti szeretete sugározza, elfog a keserűség, hisz ők már csak bennem léteznek. Bár nagyon szeretnénk, de valahogy képtelenek vagyunk ugyanezt a karácsonyi hangulatot megteremteni a gyerekeinkkel, unokáinkkal töltött szentestén.
2019-12-25 @ 23:42
Igen. Jön az utódom a maradi öreghez, mutatja az ajándék digitális kütyüt, gombok nyomkodását, stb. Mondom neki, hogy szép, szép, de valami hiányzik belőle. Valami ami emberi..
2019-12-27 @ 09:20
Aristo újabb nagyszerű, szívmelengető írását köszönöm.
Áldott ünnepeket, boldog újesztendőt kívánok.
2019-12-28 @ 09:45
Tisztelt Aristo! Nem jó egyedül ünnepelni a Karácsonyt, magányosan maga a rettenet.
Ön nem magányos, egy gondolkozó közösség lelke, aki rendszeresen emberséges gondolatokat csepegtet azoknak, akik ezekre vágynak Mammon csábítása helyett.
Nagyszüleink nem tüntettek a környezetvédelemért, hanem megvalósították az újra felhasználást minimális hulladékkal.
Boldog új esztendőt kívánok önnek, olvasóinak és minden jóakaratú embernek!
2019-12-28 @ 17:03
Nincs is szebb, mint egy ájtatoskodó, rusztikus közhelyparádé egy nyugdíjas agrárbloggertől.
2019-12-29 @ 12:44
Csak nem az ApróDobrevGyurcsányKlárinéni rokona? Tudja Orálka, vagyunk páran mucsai lelkü agrárblogger-kedvelök, akik kifejezetten imádjuk a „rusztikus közhelyparádét”, különösen karácsony tájékán. Meg máskor is. Tudom, nehéz ezt felfogni az Ön fenkölt szellemiségével, de próbálja meg feldolgozni.
#DealWithIt
HND, Világvége_Alsó
2019-12-29 @ 15:02
Mi az ájtatoskodás, mik a közhelyek ebben a blog-bejegyzésben??? De ha maga ezeket látja benne, akkor minek olvassa? Maga mazochista? V csak rugdosódni akart itt egy kicsit ünnepi hangulatában?
2020-01-08 @ 20:25
Van benne tényleg elég közhely !!
2019-12-29 @ 20:44
Áldott Karácsonyt!
2020-03-10 @ 13:23
1958 Karácsony. Fő utca Politikai Nyomozó Főosztály. Negyedik emelet. Itt vannak a nők. Nem tudni hányan vagyunk – csak a reggeli mosakodásnál az ajtók csapkodásának száma árulja el, hogy nem vagyok egyedül. Este, a folyosón lefektetett vastag filcszőnyegen végig szaladó felügyelőnő beszólásaiból is kitetszik, hogy vagyunk egypáran. Mindekinek beszól:
„orvos, kihallgatás?” – ez a másnapi programunk. Kérhetünk orvosi ellátást, vagy valamilyen okból, kihallgatást. „…a többi néma csend…” nincs hang, a filc elnyeli a lépések zaját, különben is papucsban vannak amikor járják körbe-körbe a zárkák előtti körletet. Nagyon halkan osonnak az ajtó elé, és nagyon óvatosan húzzák félre a kukucs takarólemezét. Szeretnének rajtakapni, valamiféle „tilos” cselekedeten. Tilos lefeküdni, a lóca végén ülve elaludni, fejed a kezedbehajtani, ennyi. Semmi mást itt nem lehet bűnként elkövetni. Két, a padlóba betonozott fémvázas fapriccs, rajta ősrégi két matrac, hosszában. Egy lópokróc amivel leteríthető, és egy amivel takarózni lehet. Éjszakára, hogy mégse a civil ruhában feküdjünk a pokróc alá, katonai alsóneműt, vászonból egy hosszú nadrág és egy ing amit adtak. A Karácsonyi égboltot eltakarja az üveg ami nem áltlátszó és, nehogy oldalt kilássunk egy 30cm fakeret körbeveszi az ablakmélyedést, ezen is rács van. Napot sem látni, és hát a Jézuska sem tudott beosonni. Igaz a villany égett állandóan, a fényfelé fordulva, kezek a pokróc felett kellett aludni. Ha a falfelé fordulsz rúgják az ajót „egyes – vagy kettes” ébresztő…..Kb egy méter választja el az egyik lóca végét egy wc kagylótól, melynek faülőkéje nincs, lábpedál áll ki a falból és deszkaborítja a tartályt is. A zárka nincs 3 méter széles, és talán 5m hosszú, az ajtó mélyedéssel együtt. Lehet sétálni naphosszat – ablaktól ajtóig – 9 lépés kb. Lehet űcsörögni a lóca végén – csak akkor poloska legelő lesz az ember lábából. Éjjel mindenhol marnak, és nagyon büdösek. Hetente egyzser „nagytakarítás” – ez felveri a még rejtőző poloskahadat. Éjjel jön az újabb invázió. A pokrócot kirázni lehetetlen – ha vizes kézzel hozzáérsz – sáros lesz a kezed. Nincs a szörnyű csenben angyalszárnyak suhogása, éjféli harangszó van valahonnan – talán a Bazilika? Mi van otthon? Mikor lesz otthon a Jézuska?