MSZP-s Karácsony

31

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel”

 Joseph de Maistre

Karácsony Gergely bejelentette, hogy elfogadja az MSZP felkérését a miniszterelnök-jelöltségre, és erre Szigetvári visszakézből kivágta, mint a macskát üríteni. Hogy honnan, az más kérdés, mert miután Szigetvári kirúgta Karácsonyt, legalább 10-20 százalékkal csökkentette a pártja taglétszámát, de ez százalékokban elég nehezen fejezhető ki.

Karácsony már többször és több helyen is próbálkozott, mint Havas Baukó Évánál, de neki több sikere volt, mint a vérnősző Henriknek. Tán azért, mert akiknél ő próbálkozott – Bajnai, Gyurcsány, Mesterházi, Molnár – nem rendelkeznek oly szilárd erkölcsökkel, mint a tanár úr által kiszemelt hölgyek.

Úgy tűnik, most ismét megütötte a főnyereményt.

Mert – miközben igen jól szórakozunk a libsik bénázásán – vegyük észre, hogy hősünk ügyeset húzott. Mint miniszterelnök-jelölt felkerül ugyanis a párt listájának első helyére, ami a jelen állás szerint biztos parlamenti helyet jelent számára. Szigetvárival ez a veszély nem fenyegette. Újabb négy évig nem kell dolgozni.

Karácsony érdekes figurája a magyarisztáni rögvalóságnak. 2002 és 2008 között a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságán dolgozott politikai tanácsadóként. Bizonyára számtalan értékes és megszívlelendő tanácsot adott – a megfelelő díjazásért természetesen. Az akkori kormányzás minőségét tekintve azonban KariGeri – ahogyan becézni szokták – vagy hülye tanácsokat adott, vagy nem fogadták meg a tanácsait.

Azért elégedettek voltak vele, hiszen önként lépett ki az állami szolgálatból és nem kirúgták. Ekkor lépett be az LMP-be, melynek képviselője, mi több, frakcióvezetője is lett. Elérkezett azonban 2013, vészesen közeledtek a választások és bizony az LMP számára egyáltalán nem volt biztos a parlamenti küszöb megugrása. Végül 5,43%-al bejutottak, éppen hogy csak. De ezt előre nem lehetett látni. KariGeri bajban volt. Még a végén mehet vissza közvélemény kutatónak és megalázó módon számolgathatja a beérkezett válaszokat. Olyan lett volna ez, mint Madáchnál Michelangelo és a széklábak.

Az ötlet akkor is ugyanaz volt, mint most. Keresni kell egy nagyobb, húsosabb gazdatestet, jó szorosan rátapadni és így érni célt. A kiszemelt gazdaállat akkor is az MSZP volt, illetve az ún. „teljes baloldali összefogás”.

A dolog sikeres volt a maga módján, végül is összehoztak egy kétharmadot Orbánbasinak.

Hősünk azonban a vigaszágon továbbjutott és Zugló polgármestere lett. E győzelem sem tanulságok nélküli, miután fényt vet fatornyos hazánk legfontosabb, megoldandó  problémáinak egyikére. A választási kampány ugyanis alapvetően a Papcsák nevezetű Fideszes polgármester budija körül forgott. KariGeri legfőbb választási ígérete úgy szólt, hogy – a szociális és állampolgári egyenlőség oly fontos elvei alapján – mindenki, akinek kedve és szüksége úgy tartja, oda bele… A Papcsákéba.

A teljesen demokratikus ürítés gondolata tökéletesen tükrözi a magyar haladás általános szellemi állapotát. A haladó, gondoskodó állam még ezekben nehéz percekben sem hagyja segítség nélkül polgárait.

Azt sajnos nem tudom, hogy ezzel együtt az inkriminált illemhelyet egyben transzbudivá nyilvánították-e, ahol az Orbánbasi által megnyomorított zuglói buzik is végre, diszkrimináció nélkül, akár együtt is engedelmeskedhetnek a természet hívásának. Ha ezt kihagyták az bizony súlyos hiba volt.

Az is az ígéret részét képezte, hogy eltüntetik a beléptetőkapukat is, hiszen milyen kínos, ha bizonyos sürgős esetekben, a budiba tartó állampolgárral előtte ki kell pakoltatni a zsebeiből a kulcscsomót. Mert ha a dolog tényleg sürgős, még valami egyéb is előkerülhet a nadrágzsebből.

Sajnálatos módon mindkét intézkedés elmaradt.

Érthető ez, hiszen a beléptetőkapu eltörlése lehetővé tenné a zuglói szavazók számára, hogy aknavetőt, szamurájkardot, vagy más, az önkormányzati munkát döntően befolyásolni képes eszközt vigyenek be, ami – demokrácia ide, vagy oda – mégiscsak nonszensz. A Papcsák-vécé néven elhíresült szoba pedig a polgármester irodájából nyílt, és ezek szerint KariGeri sem vécésnéniként akarta eltölteni hivatali idejét.

Az efféle sikerekkel ékes polgármesteri pályafutás végképp meggyőzte hősünket a saját alkalmasságáról és úgy érezte, hogy elemelkedve a budi szilárd talajáról, immár nagyobb kihívásokkal is szembe tudna nézni. Itt tartunk most.

Persze KariGeri jelöltsége még korántsem biztos. Sok minden és sok mindenki közbejöhet. Lehet még Gyurcsány-csel, Kunhalmi-röhögőgörcs, demokratikus előválasztás, akármi. Mivel én – mint azt a nyájas olvasó bizonyára tudja – a haladó oldal iránt féktelen segítőkészséggel rendelkezem, javaslatot tennék egy új intézmény bevezetésére.

Ez pedig a libsiminiszterelnök-kölcsönző létesítése.

Úgy képzelem el, hogy ez egy hosszú, jól megvilágított folyosó lenne, ahol kétoldalt vitrinekben lehetne megtekinteni a kínálatot. Lennének olcsóbb, használt miniszterelnöknek valók, mint a hebefrén, a pojáca, vagy a pislogós; lennének alig használtak, mint KariGeri, kicsit drágábban; és lennének vadonatújak is, ügyvédek, tanárok és nem zaklatós, haladó művészek. Minden vitrinen fel lenne tüntetve, ízlésesen kőbe vésve, hogy az illető mit ígér. Ez mondjuk olcsó lenne, mivel csak az állna rajta cizellált betűkkel: mindent.

Az adott haladó párt csak megtekintené a kínálatot és választana. Ha ugyanarra többen is pályáznak, akkor lehetne árverést rendezni. A választások után pedig egyszerűen visszahoznák, és nem lenne vele több gondjuk. Rengeteg rendezvényt, össze-vissza nyilatkozást és anyázást meg lehetne így takarítani. A befolyt pénzből pedig nyilvános, Papcsák-típusú klotyókat lehetne létesíteni Zugló szerte. S a haza fényre derülne.

Remélem segítettem.

Facebook hozzászólások