Széljegyzet I.
36– Érdekes – mondta Würfli. – Minden művész bogaras.
– Lehetséges.
– A zenészek és a festők is.
– A balett-táncosok és a kőfaragók is. Mondja, nincs más gondja?Rejtő Jenő:A tizennégy karátos autó
Vita tört ki minap a magát „jobboldalinak” és/vagy nemzetinek nevező oldal kebelén belül az irodalom, tágabban értelmezve a művészet, támogatásának rendjéről és koncepciójáról.
Azoknak, akik abban a boldog állapotban leledzenek, hogy nem olvasgatnak értelmiségi vitákat, nagy vonalakban álljon itt a történet. Szakács Árpád, a Magyar Idők hasábjain helytelenített a Petőfi Irodalmi Múzeumot igazgató Prőhle Gergely munkásságát, mondván, hogy az egyoldalúan kedvez az Orbán-gyűlöletükről és a magyar közállapotokról hangoztatott ordas hazugságaikról elhíresült íróknak, költőknek. Prőhle több helyütt is válaszolt erre, legutóbb a Pesti Srácok videójában.
A vitába beleavatkozni csak roppant szőrmentén lehet. Ennek egyik oka a művészek érzékenysége. A magyar író alap-lelkiállapota a sértettség, ez nem csak az írókra a kőfaragókra és a balett-táncosokra, hanem általában a művészekre jellemző állapot, azért alakul ki, mert mindegyik meg van róla győződve, hogy ő sokkal nagyobb művész, mint amilyennek gondolják, csak nem értik meg.
Így aki bele akar szólni egy ilyen vitába az kiteszi magát a művészek átkainak és annak a megállapításnak, hogy tapló és nem ért a művészethez.
Én most mégis megkockáztatom, pedig halmozottan hátrányos helyzetű vagyok e tekintetben, ugyanis nagyjából Hajnóczy és Weöres óta nem került olyan magyar írásmű a kezembe melyet szívesen olvastam volna. Kövezzenek meg, de úgy vélem, hogy amint a két háború között a magyar irodalom aranykora jött el, úgy ma a rozsdás vasak kora van. És itt nem (csak) Fejes Endre borzalmas irományára a Rozsdatemetőre gondolok.
Tisztelet a néhány kivételnek. Jóvátehetetlenül régimódi vagyok, utálom az idősíkok váltogatását, a perverziók ábrázolását, a montázs-technikát és az efféléket, melyek a kortárs irodalom nélkülözhetetlennek tetsző részét képezik. Alapvetően megragadtam a Szerb Antali irodalomfelfogásnál. Úgy kell nekem.
A Prőhle – L. Simon duó válasza, az idézett videóban Szakács kollégai vádjaira az volt, hogy „A politikai vitákat nem szabad átvinni a kultúra területére. A liberális mainstream elitet nem lehet egy nap alatt lerendezni.”
Alább amellett érvelnék, hogy de.
Ahhoz, hogy ezt a dolgot megértsük szükséges némi történeti áttekintés, bármily unalmas legyen is az. A magyar művészet történetében (is) a szovjet megszállás cezúrát húzott.
Az emberek gyilkosaival együtt megjelentek a szellem gyilkosai is.
A művészeti élet irányítását intellektuális tömeggyilkosok vették át, akik mindent a kommunista propaganda szempontjainak rendeltek alá. A kialakuló rendszer talpköve volt – az orosz szuronyokon kívül – a „Horthy-fasizmus” elítélése, ahol szerintük semmi más nem történt, mint az éppen éhen pusztuló cselédet halálra pofozta a csendőr. Azt próbálták elhitetni, hogy amit ők tesznek az még mindig jobb, mint a két világháború közötti Magyarország.
Az irodalom és az irodalmárok megítélése kizárólag ennek alapján történt.
Aki nem volt kifejezett ellensége Horthynak, az tehetségtelen, nincs helye az irodalmi kánonban – szólt a verdikt. A „kollaboránsok” közül egyedül Babits és Kosztolányi úszták meg, őket tehetségtelennek nevezni még nekik sem volt pofájuk. Bár Heller Ágnes – akinek nem csak öltözködési, hanem irodalmi ízlése is kétséges – roppant csúnyákat írt Kosztolányiról.
Jöttek helyettük a „szocialista írók”, mint a totál tehetségtelen Illés Endre, vagy a szadista ÁVH-s vallatóból rossz lektűríróvá avanzsált Berkesi vagy Kardos. Kiirtották, vagy legalábbis megpróbálták kiirtani az irodalmi köztudatból a „Napkelet” és az „Új idők” folyóirat teljes szerzőgárdáját, eltüntetni Herceg Ferenctől, Nyírőn át Wass Albertig a két világháború közötti magyar irodalom legolvasottabb szerzőit, a legtöbbjüket elüldözve, vagy elhallgattatva.
Szerencsés volt aki a háború után gyorsan meghalt.
Volt az egész kommunista kísérletnek néhány furcsa, nem várt következménye is. Mindenekelőtt kiirtották az irodalom és általában a művészet fogyasztóközönségét, a művelt középosztályt. Helyette a proletariátus nevelését tűzték ki célként, és a könyv és folyóirat kiadás teljesen állami kézbe, azaz pártirányítás alá került. Innentől az, hogy ki mennyire olvasott, valami harmadlagos kérdéssé degradálódott.
Az irodalmi váteszeket hozzászoktatták, hogy megjelenésért, alkotói ösztöndíjért Aczél kőművessegéd elvtárs fenekét kell nyalni és nem közönségét; hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a kőművessegéd elvtárs véletlenül rendelkezett némi irodalmi ízléssel.
Az állam uralta a kiadókat, az irodalomtanszékeket, és mindenki hozzászokott, hogy a közönség, az olvasottság le van…
Így volt, és ami roppant elkeserítő, így van azóta is. Ha beleolvasunk az érvényes 11. évfolyamos irodalomkönyvbe, azt látjuk, hogy ezek a nevek, a jobboldali írók nevei meg sincsenek említve benne. Szó nem esik például Szabó Dezsőről, aki nyilvánvaló őrültsége mellett, a huszadik századi magyar próza egyik legnagyobb alakja volt.
Mi sem történt. Az irodalmi kánon meghatározói ma is azok, akik szerint jobboldali író nem létezik, az oximoron, az irodalom is – sok más dologhoz hasonlóan – baloldali műfaj, a tehetség fokmérője pedig az, hogy az illető mennyire gyűlöli Orbánbasit és „rendszerét”.
Márpedig pénzt az kap, aki benne van a művészeti kánonban.
És művészet az, amit ez a kánon annak nevez, Karafiáth művésznő zöngzeményitől Sárosdi művésznő lottyadt csöcseiig.
Folyt. köv.
fran
2018-05-14 @ 14:42
Aristo-t azért olvasom, mert egyetértek vele. S néha jó ilyet is olvasni. S ez a széljegyzet is erről szól. Jobboldalinak ritkán adatott meg Aczél elvtárs munkásságától kezdve,hogy olyat olvashasson, ami a kedvére van. Nekünk mindig olyat kellett olvasni, akit fenntartással, és abban a biztos tudásban lehettünk, hogy az ellenséget olvassuk. Kornis bonmot-ja megerősített bennünket abban,hogy ők jobban utálnak minket. Az a jó olvasó, aki olyat is olvas, ami nem tetszik neki. Jobboldaliként nagyon jóolvasóvá nevekedtünk. Míg a másik oldal nem olvas jobboldalit,nem is nagyon engedi megjelenni, ha módja van rá. S ezt nem szabad elfeledni. Mert különben a jobboldal a baloldal stockholm szindrómás foglya marad a kultúra terén. Aristonak és nekem is ez a problémám. Engem nem zavar,ha Nádas Györgyöt kiadják és istenítik. Attól még nem lesz valóban jelentős író és nem lesz jó szöveg a Párhuzamos történetek.
Az én széljegyzetem. Szilágyi István nagy író és érdemes olvasni. Volt nekünk,ahogy talán mindenkinek az Új Magyar Lexikona egyszer megnéztem, mit írnak Herczeg Ferencről. Azt nem tagadták el tőle, hogy tudott írni. Azt nem is lehet. Miképp olvashatták Kosztolányitól Nérót a véres költőt és miképp értelmezhették?
Walker
2018-05-14 @ 15:35
A Párhuzamos Történetek szerzője a nemzetközileg is elismert Nádas Péter, nem Nádas György.
fran
2018-05-14 @ 16:33
Annyit ér a csávó, hogy a keresztnevét sem jegyeztem meg. Ha ő nemzetközileg elismert, akkor az a nemzetközi irodalmi életet jellemzi. Átgyűrtem magam néhány könyvén, nem csak levegőbe beszélek.
100km
2018-05-14 @ 15:02
no, meglátjuk mi lesz ennek a vége! 🙂
vaarany lalai
2018-05-14 @ 15:22
Szégyen,és gyalázat így nyilatkozni emerick gardenről, és társairól.Hát szabad ezt, Bezzeg Berlinbe ott értik csak igazán a Magyar néplelket.Aztán Nagy Lászlóról így beszélni.
Netta
2018-05-14 @ 15:51
Hogy jön ide Nagy László, a 20. század egyik legnagyobb költője?
kerekferke
2018-05-14 @ 16:38
Mi bajod Nagy Lászlóval?
khm
2018-05-14 @ 16:25
Nagy László a kézilabdás? 🙂
Walker
2018-05-14 @ 15:33
Az irodalmi kánon állami igények szerinti meghatározása a diktatúrák világát idézi. A harmadik birodalomban, a Szovjetúnióban és a Rákosi-Kádár-déle gulyáskommunizmusban volt szokás felülről megmondani, mi irodalom és mi nem. Normális helyen a piac, a szakma és és az irodalmi közízlés dönt ezekben a kérdésekben.
kerekferke
2018-05-14 @ 16:40
És ki a „szakma”? Aki liberális. Ezen már túlestünk.
És kik formálják az irodalmi „közízlést”? Ők
Na, ennek kell véget vetni, sürgősen.
fran
2018-05-14 @ 16:42
Vajon az elmúlt 25 évben a piac irányította az irodalmi életet. Matyi és társai lenne a piac? Szakmaiság. A magyar irodalmi élet belterjesebb mint a Száz év magány főszereplő családja. Irodalmi közízlés? Nincs azzal gond, csak azok Kunderát meg Hrabalt jobban vették, mint bármelyik magyar sztárszerzőt.
Aki csak egy kicsit benne van a magyar irodalmi életben tudja, hogy igazán a jobboldal mellől a kritikai munka és apparátus hiányzik. Ez dönti el az irodalmi kérdéseket és ez igeni politikai és kultúrpolitikai döntéseken múlik. Itt nem a másik oldal ellehetetlenítéséről kellene dönteni a jobboldalnak, hanem a saját struktúráját kellene felépíteni. De a liberálisok volt üdvöskéjének OJD-nek a hatalomba emelése nem biztos, hogy a megfelelő út.
csakafidesz
2018-05-15 @ 13:05
A piac sohasem irányította az irodalmat. Jókai az törődött a könyvei keletjével, ebből élt. De egy igazi író azért ír, mert van mondanivalója. Móricznak egyszer azt mondták, hogy kevesen veszik a könyveit. Az öreg hümmögött és csak annyit felelt, hogy neki nem az a fontos, hogy veszik-e, hanem az, hogy olvassák-e.
kerekferke
2018-05-14 @ 15:39
Pröhle pökhendi, beágyazott konjunktúralovag.
Nem kell „leváltani” semmiféle elitet. Mert hogy az nincs. Erőszakos, politikai és származási alapon beválogatott, tehetségtelen, szófosó bagázs van, akik pontosan megfelel a destruktív szemléletnek.
Egyszeű a feladat: át kell struktúrálni az irodalmi megjelenési lehetőségeket, a finanszírozást, a kuratóriumok működtetését stb.
Konkrétan, első körben beemelni a DIA-ba az 1945 óta jegelt, tiltott szerzőket. A PIM programját teljesen megreformálni. Ma néhány poros kiállítás, köldöknéző pszichiáterek liberális nyekegései írókról, költőkről. Amatőr „előadóművész” felolvasó közremüködésével. Pröhle szemlélete és jelleme okán erre abszolút alkalmatlan. Vérlalázító L.Simon és Pröhle farizeus mellényálazása.
gyozo2018
2018-05-14 @ 16:01
Balog egy ujjpercnyit sem mozdult a kulturális élet átszervezéséért.
Mielőtt lelépett, gyorsan kinevezte jó barátját, Pröhlét, a „kulturális elfekvőbe”,
hogy ott eldagonyázzon egy következő nagyköveti kinevezésig?
Hát a Pröhle-féléktől mentse meg a magyar irodalmi életet a jó Isten!
Nézzük Dörner Új Színházának sorsát. Dörner kizárólag a klasszikus és kortárs magyar művek bemutatását tűzte ki célul, programját aszerint alakította.
Felháborító, hogy minden egyes bemutatóért külön pályáznia kell, a fenntartással is rendre pengeélen táncol. Balog szégyellje magát.
Sajnos Orbán a filmet átengedte cakk-pakk az amerikai egyentakarmányt gyártó Vajna kezébe. Egyetlen egy magyar film sem készül, tervben sincs. Nincs magyar filmművészet.
Beszélünk a magyar, a keresztény-magyar kultúra megőrzéséről, megmentéséről, de mit tesznek érte?!
Pröhle cinizmusára jellemző, hogy ő „leváltásról” hazudik, a beemelés, a rehabilitálás, az egész rendszert átformáló akarat helyett.
Matyko-X
2018-05-21 @ 10:14
Teljes egyetértésem az általad írottakkal!!
Matyko-X
2018-05-21 @ 10:15
Teljes egyetértésem az általad írottakkal! Herr Pröhle egy simlis niemand!
khm
2018-05-14 @ 16:36
Jó Aristónk!
A művészeti vita után,Mi is így fogunk kinézni,mint az a két harci kakas? Csak a sarkantyúnk marad? (bár fontos fegyver)
Így belekötni a „bal”oldal atomtudós szintű íróiba!
Mindenesetre támogatom az ötletét,hogy ideje lenne MAGYAR irodalmat,s művészetet támogatni,nem ezt az egyenszart,ami manapság csorog a csapból is.
Csak egy kérdés ezzel kapcsolatban. Van MAGYAR kiadó?
Amikor,még KönyvKlubos idők jártak,lehetett venni olvasható irodalmat is. Aztán Libri lett. És nem álltam szóba velük,hiszen ami a választékukban szerepelt annak köze sem volt az előd útvonalához.
kerekferke
2018-05-14 @ 16:45
Az Írószövetségnek is volt kiadója. Na, meg lehet nézni azt a „klubot” is.
Elvileg a PIM-nek is van kiadója.
De Pröhle, az Orbán családot sortűzzel kivégezni áhítozó Konrád születésnapját rendezte meg és, gondolom, mint „kultúra formáló” vezető, laudált is neki mély meghajlással. Az ember gyomra fordul ki.
Remélem, hogy Kásler Úr olyan államtitkárokra bízza a magyar (!!!) kultúra sorsát, akiknek közük nincs ezekhez a konjunktúra lovagokhoz.
Tango47
2018-05-14 @ 17:18
Az igazság az, hogy a rendszerváltással nem igazán jelentek meg olyan írók (talán Márai reneszánszát kivéve), akik revelációként hatottak volna Tormay Cecília, vagy Vass Albert (bárhogy is szégyellem) rám nem tettek nagy hatást. Volt viszont olyan remekírónk (igaz az előző rendszerek nagy részében tiltott, vagy éppen hogy eltűrt státusban), mint Nemes Nagy Ágnes, vagy (szerintem a legnagyobbak egyike) Ottlik Géza, akik nevét kihagyni olyan lenne, mint Nagy Lászlóét, vagy József Attiláét.
Ami Nádas Pétert illeti: nem rossz író, de túl van habosítva, ahogy Esterházy és Kertész is.
Matagi
2018-05-14 @ 17:24
Andy Vajnát ideje lenne hazaküldeni a nagy USA-ba.
Nem Oscar és egyéb díjak kellenek nekünk, hanem jó MAGYAR filmek. A TV2 pedig egy szennycsatorna.
Kultúrális rendszerváltásért könyörög már a nép.
Andy és Timi go home to the US.
pandora
2018-05-14 @ 20:02
Arra pedig pláne nincs szükségünk.hogy a mi (magyar) pénzünkön készült filmek alkotói ledorongoljanak minket (magyarokat),mert ilyen-olyan,ezek-azok vagyunk.Gondolom ezt liberálisoknál hálának szokás tekinteni,de mi pofátlanságnak hívjuk.
Kis Miska
2018-05-14 @ 18:14
Aki nem olvassa a kortárs irodalmat, az az aktuális valóságot sem érti, amit a szövegek leképeznek.
bbjnick
2018-05-14 @ 23:45
Bazdmeg, ekkora hülyeséget még anno a kommunisták sem bírtak mondani!
csakafidesz
2018-05-15 @ 10:36
Öregem, te akkora marha vagy, hogy nem férsz be a kertkapun!
Tas László
2018-05-14 @ 18:52
A helyzet szomorú.Pl. az EGYETLEN „irodalmi” hetilap ( ÉS ) hosszú évek óta kizárólag a jobboldal és Orbán gyalázásával van tele,ami benne um. irodalom lenne,az meg egyszerűen olvashatatlan szar.Lila kásahegy,szófosadék-tenger.Szegény jó Eszterházy Péter is idetartozott.Jelentősen túlértékelt író volt,amit művelt : intellektuális káprázat,szöveg-tenger.Ha minden díjat fölaggatott volna magára,akkor úgy festett volna,mint egy szovjet tábornok a Győzelem napján.A többi kortárs,csekély kivételtől eltekintve,úgyszintén olvashatatlan…
pandora
2018-05-14 @ 19:56
:DDDDDDDDDDDDDDDDD
Pesty Imre
2018-05-15 @ 08:53
A butaság kúrálható olvasással. Bár lehet, hogy rajtad már ez sem segít.
Blanka
2018-05-14 @ 20:54
Szegeden egy Térey darabot mutattak be 56-ról,a délvidéki Udvari Színház pedig 1919-ről.Sajnos még nem láttam egyiket sem,de jó a visszhangja mindkettőnek.
fóka
2018-05-15 @ 09:43
Andy Vajnát nem kell küldeni sehová, sztem nem kell átesni a ló másik oldalára
kinek a pap kinek a papné
Kásler úr is pedzegette a PS interjúban, hogy kellene jó film, de nézhető legyen
száz éve nem voltam moziban, de mikor bemutatták a KINCSEM-et elmentünk és a végén valaki felállt, tapsolt, rögtön mindenki ezt tette, nagyon megható volt
gondolom nem vagyok egyedül, akit frusztrál, hogy bár utáltuk a rendszert (ezt hallottam gyerekként, meg a reggeltől estig sípoló SZERt), sajnos az Aczél György-i tűrt esetleg még kicsit támogatott is , kategóriában sok jó könyv és színdarab (Döglött aknák!!!!) megjelenhetett.
Tango 47 olvasta Wass Alberttől a Funtenelli boszorkányt? Nem tetszett?????
Érdekes fazonok ezek a liberális írók, művészek, a pénzt felveszik, Orbanbasit pedig , ha a NÉP kivégezné megértést tanúsítanának
nem lennék a helyükben, egy baloldali liberális politikus sem a szívem csücske, de eszembe se jutna ilyesmi
homoródkarácsonyfalváért
2018-05-15 @ 09:58
1. Nyirő József
2. Szegény Csoóri temetése után elmentem a Libribe, kerestem egy könyvét. Kiderült, hogy semmi nem kapható, valahol egy vidéki boltban van egy darab verseskötete, a Libri nyilvántartása szerint. Ezután átsétáltam az akkor még működő Alexandrába, ahol ugyanez volt a helyzet, sehol semmi.
Na, ez ám a kultúrbotrány! Teljesen igaza van Aristonak.
csakafidesz
2018-05-15 @ 10:32
„Aczél kőművessegéd elvtárs fenekét kell nyalni és nem közönségét; hálásak lehetünk a sorsnak, hogy a kőművessegéd elvtárs véletlenül rendelkezett némi irodalmi ízléssel.”
—————————————————————————————
Egy csöppet sem tiszteltem Aczélt, de meg kívánom jegyzeni, hogy az egykori színházi mindenes (zsidó származása miatt nem kapott rendes állást) átlagon felüli olvasottsággal bíró ember volt. Noha nagyon merev volt ideológiai kérdésekben mégis érzékeny az emberi problémákra. Ha a Kádár garnitúrája csupa Aczélból állt volna Moszkva azonnal elkergeti az egész társaságot. A környékező országokhoz viszonyítva itt és a lengyeleknél volt a legnagyobb az írói szabadság.
Ugyanakkor mi a magyarázata, hogy a XX. század második felére Nyugat Európában is kiüresedett az irodalom? A Goncourt díjat olyan írók kaptak akiknek lektűrt sem lett volna szabad összehozni, és Zola forgott volna a sírjában ezektől a „művektől”.
Lássuk be KORTÜNET, hogy a II. világháború után hanyatlásnak indult az irodalom. Kerouac lett a mérce és ezzel a Mr. és Mrs. Alkohol a múzsa.
olszal
2018-05-15 @ 18:54
Mielőtt a kedves hozzászólók hajba kapnának azon, hogy kik,és hogyan befolyásolják manapság az olvasási szokásokat, kellene egy pillantást vetni a hogy kik tulajdonolják a könyves szakmát a könyvkiadókat, a könyvesbolthálózatot és akkor kiderül, hogy tkp. meghatározóan liberális tulajdonba került szinte valamennyi ilyen üzletág. Ezek a libsik jó előre és jó időben gondoskodtak arról, hogy a pénzen kívül a szellemi táplálékot is ők kezelhessék…
Akkor most miről is beszélünk?
csakafidesz
2018-05-15 @ 20:50
Ööö, izé.. Szóval menjünk-e bele abba a terméketlen vitába, hogy „áru-e a kultúra?” (Mindegy ki a kiadó tulajdonosa, végülis nyereség nélkül nem megy a bolt.) Hát ténylegesen el is lehet jutni arra az álláspontra, hogy a kultúra az áru, Michelangelo is megrendelésre dolgozott. Jókai Mór és sokan mások kilóra termelték a műveket, mert ebből éltek. Mondjuk, hogy Tolsztoj gróf nem ebből élt, neki mindegy volt. Móra Ferenc is megtehette, hogy csak a múzeumi fizetéséből éljen, vagyis nem minden író él abból, hogy író. Inkább fogalmazzak úgy, hogy egyes íróknak kényszer volt, másoknak önkifejezés.
De nézzük a vevők oldaláról. Melyik könyvnek van keletje? Nos ezen a ponton a közönség műveltsége a döntő. Az amerikai iskolarendszer pl. nem termel ki olvasó közönséget. Sajnos a hazai sem. Kevés fiatal van aki könyvet vesz a kezébe. Még az olyan öregek, mint én is a neten lógnak, bár szerény személyem 2-3 könyvet elolvas havonta, de ez nem jellemző a korosztályomra, inkább a korábbi életutam a meghatározó ebben.
Vagyis a kérdésnek két oldala van:
1./ Milyen az irodalmi művek kínálata?
2./ Milyen művekre vevő a közönség?
Ami fenyegető a jövőt illetően. Lassan alig lesz közönség..
Kacsafarkú szender
2018-05-16 @ 09:39
Az orbánizmusnak nincs valódi kultúrája, nincsenek valódi írói, művészei, csak giccses fércmunkákra képes, amatőr műkedvelői.
csakafidesz
2018-05-18 @ 18:16
Mi az az „orbánizmus”?
Matyko-X
2018-05-21 @ 10:18
Mivel „pályámat” kőművessegédként (AKA Zulager) kezdtem (anno 1963), megengedik a nagyrabecsültek, hogy nagyrabecsülésemet kifejezzem Aristo mesternek??