A Beton

148
 

 

 

„A vallások nemigen hatnak az erkölcsökre; ellenkezőleg: azzá lesznek, amivé az erkölcsök teszik őket.”

Anatole France

Nem tudom, csak én vagyok-e allergiás a betonra? Esetleg mások is, de én mindenképpen. Napvilágot láttak Kerpel-Fronius Gábor, illetve Csomay Zsófia tervei, melyeket a Szent György térre szán és melyeket az ún. „Magyar Akropolisz” megvalósításával hoz összefüggésbe. Szeretném leszögezni, hogy a látott tervek alapján az „Akropolisz” szó egy kicsit erősnek tűnik.

Az Akropoliszon – az eredetin – ugyanis mindenféle szobrok, frízek és egyéb ún. kulturális termékek helyezkedtek el; mindezek márványba faragva. Például itt volt található az a 12 méter magas Athéna Parthenosz szobor is, aminek csodájára jártak az ókorban, valamint számtalan más, múzeumokba való dolog, melyek Kerpel-Froniushoz nem illenek. Nem tudom, Kerpel-Fronius ellátogatott-e valaha Athén városába – érdemes egyébként, tán tanulna belőle valamit –, de talán attól függetlenül is tudja, hogy az Akropolisz az ókor egyik csodája, míg az őáltala közzétett tervekről ugyanez nem mondható el.

Zárójel. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem sohasem tetszettek a Bauhaus stílusú épületek, márpedig a magyar építészek egy nagy része egészen egyszerűen rá van fixálódva ezekre. Talán azért, mert ezeket viszonylag egyszerű megérteni, nem kell sokat foglalkozni velük; sok cipősdoboz egy rakáson és már kész is van. Azt hiszem, a magyar építésztársadalom nem volt máig sem képes kiemelkedni a szocialista realizmus mocsarából. Valószínűleg Le Corbusier, esetleg Niemeyer lehetett rájuk hatással, na meg az általános igénytelenség. Zárójel bezárva.

Érdemes egy pillantást vetnünk Kerpel-Fronius Gáborra, mint jelenségre. Őt ugye az átláthatóságért, a részvételiségért, az innovációért és a fenntartható fejlődésért felelős főpolgármester-helyettessé nevezték ki. Tulajdonképpen mindent érteni vélek, csak az a „részvételiség”, meg az „átláthatóság”, az nem megy a fejembe. Az átláthatóság például Czeglédy miatt, mert ugye miképpen lehet egy büntetett előéletű, szombathelyi illetőségű személy több budapesti kerület ügyvédje súlyos százmilliókért? Mi az a többlet, amit ő onnan ajánlani tud? Szerintem lenne budapesti ügyvédi iroda is, főleg ennyi pénzért. A „részvételiség” esetében amúgy magát a szót sem értem, nemhogy azt, hogy mit jelent. Vajon gyakorolja is a részvételiséget, mint valami sportágat, vagy csak úgy otthon, hobbiként űzi? Rejtély. Ő egyébként valami szoftver vállalkozó, nyilván mindenhez is ért, így a részvételiséghez és az átláthatósághoz is – bele kell törődnünk.

Mint a nagy tudású Kerpel-Fronius írja: „Csomay Zsófia építész általunk is használt látványterve egy komoly és mélyen megalapozott koncepció, a „magyar Akropolisz-modell” része. E modell egy élő, pezsgő kulturális negyed terve, amely a kortárs építészeti és konceptuális elemek beillesztésével őrizné meg, és értelmezné újra a történelmi emlékeket, építészeti sajátosságokat a budai várban.” Mi több, az Építészfórumon megjelenő cikkben szerintük „Szerénysége csak a részletek különösen elmélyült vizsgálatával tárja fel valódi értékeit!” Ez már valami. (Mondjuk az, hogy valaminek a szerénysége tárja fel az értékeit, az egy képzavar, de mindegy. Csak szólok.) A tervek ezzel szemben egy konkrét betonsivatagot mutatnak, ami nemhogy nem „élő” vagy „pezsgő”, hanem kihalt, és nem hiszem, hogy lenne bárkinek kedve bemenni oda.

Nem értem, hogy miért kell ilyen furcsa, érthetetlen épületekkel szennyezni a környezetünket. Illetve sejtem. Attól tartok, pontosan eddig terjed a rajzkészségük, illetve, mert a különböző rajzprogramokkal ez az a stílus, ameddig képességeik terjednek. Olvastam valahol, hogy Gaudí mester utolsó éveiben már nem készített csomópont-rajzokat, hanem csak maketteket készített. Aztán nagy sokára, jóval halála után sikerült olyan számítógép-programot írni, amely képes volt megrajzolni ugyanezeket a csomópontokat. Sokkal könnyebb és nyilván gyorsabb is, mi több, hatékonyabb valami programmal előállítani egy épület rajzát, nem kell gondolkodni sem rajta. Az eredmény pedig több vagy kevesebb cipősskatulya egymáson. Az eredmény pedig jól magyarázható, mint azt fent is láthattuk, hiszen a lényeg a magyarázatban rejlik, a jó leírásban – a többi nem lényeges.

Ott van Gaudí, Makovecz vagy akár Hundertwasser, az ő építészetükről lehetne másolni, vagy ha már klasszicizáló stílusban kell újjáépíteni, akkor ott vannak a régebbi épületek, csak azokat kell helyreállítani. Természetesen értem én Kerpel-Fronius szándékait is. A jeles szoftvermasiniszta egyvalamit akar, valami olyat, ami eltér a kormány szándékaitól. Mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy eltérjen. Nagyon. Ha betonsivataggá kell hozzá változtatni a teret, hát változzon betonsivataggá. Neki mindegy.

Persze vannak mindig olyanok, akik rajta akarják hagyni kezük nyomát az épített környezeten. Nagy kihívás ez. Csak ne gyakorolnák ezt közterületeken, vannak magántelkek is szép számmal, ott nyugodtan gyakorolhatják. Mi, azt hiszem, nem kérünk belőle.