A csata után

54
 

 

 

„A gyöngének mindig az a sorsa, hogy önnön lényével táplálja a hatalmast.”

Jean-Jacques Rousseau

„…a prienéi Bias, mások szerint a mytilenéi Pittakos Sardisba ment, s Kroisos kérdésére, hogy mi újság van Görögországban, azt felelte, hogy felhagytak a hajóépítéssel. »Uram király, a szigetlakók most igen sok lovat vásárolnak össze, mert ellened és Sardis ellen akarnak hadat vezetni.« Kroisos azt hitte, hogy igazat beszél, s így szólt: »Vajha ezt a gondolatot sugallnák az istenek a szigetlakóknak, s lovon jönnének a lydiaiak fiai ellen!« Mire az így felelt: »De uram király, szemlátomást buzgó a kívánságod, hogy a szigetlakókat a szárazon lovas csatában győzzed le; s óhajod természetes is. De mit gondolsz, mi másért imádkoznak a szigetlakók, mint hogy téged tengeren győzhessenek le, s így bosszút álljanak a szárazföldön lakó görögökért, akiket te leigáztál?«”

Ezek a sorok jutottak eszembe, amikor értesültem róla, hogy Márki-Zay megnyerte az ellenzéki bohóckodást és győzött. Ez persze nem üzen mást, mint hogy Feri ráébredt, hogy nincs más út: Klárinak már maga a Gyurcsányné név is leküzdhetetlen akadályt jelent. Ezért aztán – időlegesen – elengedte a dolgot; ráér az később is. Gyurcsányné – ha megvalósulnának az ellenzék rémálmai – úgyis valami főfontos lesz és már csak ki kell várni az alkalmas pillanatot, és ez hamar el is jön, mivel Ferinek lesz a legnagyobb frakciója és akkor vágja ki, amikor akarja. Gondolom, egy kis diadalt is érez majd – esetleg egy nagyot –, ki tudja. Elvégre első a család.

Márki-Zay egyébként csak a cukormáz a dögkúton, amibe az ellenzék sokévnyi felhalmozódó tetemei vannak eltemetve. Hiszen volt már Bajnai, Vona, sőt, KariGeri is, nem is beszélve Szél Bertalanról, akik mind-mind felkötötték a gatyájukat – elnézést Bertalantól, ő a bugyiját –, hogy legyőzik a gonosz Orbánbasit. Aztán valahogyan mégsem sikerült, pedig Geri még a köztársasági elnök figyelmét is felhívta, hogy nehogy Orbánnak merje adni a kormányalakítási megbízást. Ez a fenyegető megjegyzés örök szórakozást biztosít számomra. Persze mondhatnánk azt is, hogy nem akarásnak nyögés a vége, de higgyék el, egy bizonyos ponton ők elhitték ezeket a marhaságokat. Valahol egy pillanatra már miniszterelnöknek hitték magukat, csak aztán jött a keserű ébredés. Ugye a bilibe lógott a kezük…

Zárójel. Megszólaltak a buzik is, ők is rajonganak Márki-Zayért, aki amúgy azt is tudja: a fideszeseknek legalább a fele buzi. Ezt nem tudom, honnan veszi, de ő nagy lelkesen állítja, hogy így van. Én pedig nem emlékezem, hogy lett volna egy gigászi coming out Vásárhelyen. Lehet, eltévesztettem, vagy csak nem figyeltem. Mert ez így nem több, mint hazug gyanúsítgatás, amint azt tőle megszoktuk. Zárójel bezárva.

Sajnos ez az alak lett most a miniszterelnök-jelölt. De hát semmi többet nem vártunk tőle, aki azt mondta, hogy Feri csak az igazat mondta, tehát ítélete szerint ez egy igazságbeszéd volt. Ebből aztán véres jelenetek következtek Budapest utcáin – bár akkoriban ő ekkor még mindenféle biszbaszokat árult valahol, így nem emlékezhetett erre. Míg ő ábrándos tekintettel telefonokkal házalt, nem is gondolt hasonló hibára. Pedig Ferenc bizony elintézte, hogy csontzenétől legyen hangos a város, és most ő zarándokol el az Apró-villába bonyolult, országos dolgokat megbeszélni. Lelke rajta.

Az már teljesen világos hogy valamilyen vegyes programot készül megvalósítani, olyat, „…melyben a baloldali programelemek és a zöld elemek, sőt a liberálisoknak kedves, fontos pontok is megvannak. Szó sincs arról, hogy egy konzervatív kormány alakulna Magyarországon.” Aztán még rá is erősített: „…a pártok meg a civilek nem civódhatnak, össze kell fogni, Gyurcsánnyal, Jobbikkal, cigányokkal, zsidókkal, mindenkivel össze kell fogni.” Hogy ezt miképpen képzeli el, az rejtély, de ne legyenek kétségek: majd kitalálják. És Ferenc pontosan olyan következtetést fog levonni belőle, amilyet akar. Gondolom, Márki-Zay lesújtó szellemi képességeire következtet belőle és arra, hogy ezzel a hülyével sem lesz különösebb dolga.

Ami a szigetlakókat illeti, a csata még hátravan. Hiszen még hátravan az igazi, ahol eldől a meccs valódi értelme, és meglátjuk, vajon a magyar társadalom felkészült-e erre. Amikor már a Fidesz is fenn lesz a pályán, és akkor lesz a kezdődik a nagy haddelhadd. Most még lehet vígan programot készíteni, barátkozni – mert azt azért kell –, de egyszer véget érnek a daliás idők. Akkor majd az igazi dolgok ideje jön el: ki hányadik helyre kerül a listán? Ki melyik kerületben indul? Például milyen helyet foglal majd el ezen a listán Tóth Csaba? Ott már a politikusi érdekvényesítés fog előlépni, és akkor az erősebb kutya ugyebár…

Számos szórakoztató dologra számíthatunk még, csak el ne felejtsük: ez a mi bőrünkre is megy.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula