A Gyula

62
 

 

 

Régi bűnnek hosszú az árnyéka.
Agatha Christie

Bizony igaza volt Agatha Christie-nek, akinek éppen most írják át a műveit, kihagyva belőle az „ártalmas” szavakat, de én most nem Agatha ügyében kívánok szólni, hanem a Gyula miatt. A Gyula miatt, aki még halálában is kalamajkát okoz.

Mindenesetre le kell szögezni, hogy a Gyula egy gyilkos és ezen későbbi politikai pályája nem változtat semmit. 56-ban játszott szerepe miatt kijárt neki a „Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem” megtisztelő cím is és az pontosan annyit is ér. Mint 89-ben kifejtette:

Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.

Bizony, még akkor is „ellenforradalomnak” látta az 1956-os eseményeket. Az a mese pedig, hogy filmrendező bátyját az „ellenforradalmi” fegyveresek ölték meg és a holttestét a Népligetben felakasztották, az egészen egyszerűen hazugság, egy szovjet katonai teherautó ütötte el; ugyanis a történelemnek is van humorérzéke.

Ami pedig a Nyugati pályaudvari vérengzésben játszott szerepét illeti, több tanú is állítja részvételét abban.

Szolgálata során részt vett hidak őrzésében, a gyűjtőfogház külső őrzésében (…), illetőleg jelen volt a budapesti Nyugati pályaudvar előtti tüntetésnél.

Sajnos „hiányzik” néhány dokumentum, amelyek azt bizonyítják, hogy már 1956 novemberében belépett a pufajkások közé, így jelen lehetett a nyugati előtti tüntetésnél és ha már ott volt, nyilván csinált is valamit. Nem azt mondjuk, hogy Horn Gyula gyilkos, de a genfi konvenció értelmében biztosan bűnsegéd.

Zárójel. Unokahúga Havas Szófia sem volt különb a deákné vásznánál. Ő azt bírta nyilatkozni miszerint „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.” Aha. A „nyilaskereszteseket”, mert azok voltak, minden bizonnyal. Ráadásul a nagyapja – állítása szerint – a „vörös hadsereg tábornoka” is volt; szép kis rokonság. Zárójel bezárva.

Végül ott volt az NDK-sok kiengedését „lehetővé tevő” szerepe is. Horn, Alois Mock osztrák külügyminiszter társaságában elbontotta a vasfüggöny utolsó 10 méteres – direkt meghagyott – szakaszát, ez akkor a Páneurópai Piknik néven híresült el. Persze „Annyian nyitották meg a határt, hogy Magyarországnak ennyi lakosa sincsen.” – amint Oplatka András találóan megjegyezte. Nem Horn, hanem Németh Miklós volt, aki megnyitotta a határt és mint Németh megjegyezte:

Gyula ismert volt arról, hogy az előtérbe tolta magát.

Mindenesetre Németh szerepére senki sem emlékezik, maradt a Gyula.

A Gyula arcát kell figyelni. /1989 vége/ MTI Fotó: Varga László

Horn egy számító, aljas, hidegvérű alak volt, aki – mikor 56-ban már tudott volt, hogy az oroszok bejönnek – megfontolta az esélyeket és a pufajkásokhoz csatlakozott. Legyen érte átkozott. És mindazok, akik az ellenséghez álltak; kivéve Havas Szófiát, aki volt annyira hülye, hogy el is hitte, hasonlóan néhány filozófia professzorhoz. Aztán mikor a 80-as években belátta, hogy ez nem megy tovább, átállt az ellenséghez. Életét teljes elhülyülésben fejezte be, amint meg is érdemelte.

Egyébként a Magyar Tudományos Akadémia is megállapította hogy:

Horn Gyula életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában.

Tehát nevezhetnek el róla sikátort Németországban, vagy akár egy repülőgéphangárt az EU-ban, mi akkor is ismerjük. Régi bűnnek hosszú az árnyéka.

Vezető kép:  Résztvevők a Horn Gyula-emlékkonferencián a XI. kerületi Villányi úti Konferenciaközpontban 2018. szeptember 12-én. A tanácskozás a Horn Gyula tiszteletére meghirdetett emlékév első állomása. Horn Gyula (1932-2013) egykori kormányfő 1990 májusától 1998 szeptemberéig volt a szocialista párt elnöke. MTI Fotó: Mohai Balázs