A jövedelmező hetérák

152

„Egy nő csak egy nő. De egy jó szivar, az a jó dohány.”

Rudyard Kipling

Xenophón feljegyezte, hogy Szókratésznek kedve támadt megnézni egy Theodoté nevezetű hetéra szépségét, akiről feljegyezték, hogy még festők is fel szokták keresni, megörökítendő a csáberejét. Meg is keresték őt, mert – mint a filozófus megjegyezte – „hiszen hallomásból úgysem ismerhetjük meg azt, amit elmondani képtelenség”. Szókratész a végén megkérdezte: „Nos, férfiak, ki tartozik hálával: mi Theodoténak, hogy megmutatta a szépségét, vagy ő nekünk, hogy megcsodáltuk?” Hiszen – mint mondta – „mi viszont szeretnénk megérinteni, amit megcsodáltunk, feltüzelt vággyal megyünk el, és a távolból is epekedni fogunk”. Ekkor a hölgy megjegyezte, hogy tán még ő tartozik hálával, amiért a férfiak megnézték a hibátlan testét, és hozzátette, hogy ő a barátokat gyűjti és egyáltalán nem utasítja vissza a támogatásukat – innen ered a látható jómód. Mire nem jók a barátok, már az ókorban is így mentek a dolgok.

Van egy ember, akiről mindez eszembe jutott: úgy hívják, Gattyán György. Ö is bejelentkezett ugyanis miniszterelnök-jelöltnek. A munkája már meg is van hozzá. Ő ugyanis valami pornómogul, ami kétségtelenül alkalmassá teszi a miniszterelnöki feladatok ellátására. Legalábbis az esze már megvan hozzá, a többi meg megy automatikusan, bizonyára rögtön belejön. Most éppen ott tart, hogy keres 106 embert, akik jelentkeznének képviselőjelöltnek, aztán majd meglátjuk. Ezt egyébként újsághirdetés útján képzeli el, hiszen tetszőleges magyar képes ellátni ilyen egyszerű feladatot. Hiszen csak a gombokat kell nyomogatni, ahogyan a „kapitány” megmondja, még figyelni sem kell, hiszen némi tévesztés belefér a dologba. Ha még Fletóval is összefogna, megrendezhetnék az Elkúrtuk gruppen változatát Gréczyvel, Dobrevvel és más fajsúlyos szereplőkkel.

Zárójel. Ez csak részben passzol Gattyán esetéhez, azonban valahol köze van hozzá, hiszen ehhez is kell egy tehetség. Érdekes írás látott napvilágot a Vadhajtások oldalain, amelyben azt találgatják, hogy ki lehetett Gréczy fotográfusa a hírhedett önkielégítős képen. Szerintük egy bizonyos B. Anna volt a tettes. Hogy miképpen volt erre képes, az már egy másik kérdés. Valószínűleg az apja miatt lehetett, hiszen az illető már régen DK-s, és azok akár bármire is képesek. Mindenesetre gusztusa az bizonyára van neki. Zárójel bezárva.

A pornókirály viszonylag keveset árult el a terveiből: nagyjából annyit mondott hogy ő mindent sokkal jobban csinálna. Azt is mondta, hogy „nem a győzelemre, kétharmadra. Olyan mértékű az elégedetlenség az országban. Nekem fideszes szavazók is üzentek, hogy bravó, hol kell szavazni?” Hiszen azzal a teherrel, amelyet az ellenzék magával cipel, lehetetlen valami nagyot alkotni. (Ez egyébként valószínűleg igaz is.) Na, majd ő megmutatja. Hiszen szerinte: „Ennyit én három hónap alatt simán összeszedek, ők meg 4–8–12 év alatt érték el. Elnézést, hogy meg mertem jelenni.”

Az egész egy Friderikusznak adott interjúval kezdődött, akit amúgy nagyra is becsül, hiszen ő egy „zseniális újságíró”. Hát lelke rajta. Friderikusz egy törtető, akinek kissé megkoptak a hírverései, és most mindenáron vissza akar jutni valamelyik tv akolmelegébe.

Na meg a pénz se mindegy, ami látható is volt az eddigi manővereiből. Régebben ugyan lekötötték a céges ügyei, de azokon már túlvan; a hölgyek saját maguk is intézik a nem túl bonyolult ügyeiket. Úgyhogy most momentán ráér. Különösen érdekes az gondolat, hogy a „tapasztalatait” is fel kívánja használni; az még roppant érdekes lesz, amikor ezeket a „tapasztalatokat” kívánja majd felhasználni. Nem tudom, milyen tapasztalatra gondol, konkrétan a visítozásra vagy a lihegésre? Mindkettő rendkívül fontos a közügyek intézésénél, ez egy érdekes kérdés, de majd eldönti.

Megfigyeltem, hogy nagyon beakadt neki ez a digitalizáció. Egészen elképesztő marhaságokat képes róla mondani. Különösen megkapó ez a Mari nénis gondolat, miszerint, ha Mari néninek van mondjuk uborkája, akkor az államnak kötelessége eljuttatni mindent, ami az uborkához kell, már ami a digitalizációt illeti. Csakhogy Mari nénit nem érdekli ez, kimegy a piacra és ott árulja azt az uborkát, a digitalizációt meg pont leszarja. Fel nem foghatom, hogy vajon mi lenne itt az állam feladata. Amúgy ez a Gattyán egy elegáns ember. Öltöny, kigombolt ing, pecsétgyűrű, karkötő – minden van, ami csak kell, nyilvánvalóan ő már digitalizált.

Csak azt ne feledjük el, hogy tulajdonképpen a képernyőkön kurvák vergődnek és bájosan sikoltoznak. Mert ebben van a pénz, ami lehetővé teszi, hogy gavallér is legyen adott esetben. Ez pedig meglehetősen messze esik a közjó gondolatától. Bár Gréczynek és kis barátnőjének bizonyosan tetszik.