Tűzbe tenném a kezem érte…

198

„Amikor a munka elveszti értékét, már nem élet, noha felfalja az életre szánt időt.”

Albert Camus

Úgy esett, hogy az etruszkok Rómát ostromolták Porsenna vezetésével és a rómaiak igencsak csehül álltak, lévén a városban fogytán volt az élelem és az ellenség sem akart tágítani. Ezért azután egy hős római, C. Mucius elhatározta, hogy megöli az ellenség királyát, véget vetve az ostromnak. Beavatta a szenátust is a tervébe, mert félt, hogy a sajátjai fogják el, amikor is becserkészi a királyt. A szenátus helyeselte a tervet, így Mucius útnak is indult. Csak sajnos a királyt összetévesztette az írnokával és a szerencsétlent szúrta le a célszemély helyett. Lett nagy felfordulás és Muciust a király elé állították, hogy megbűnhődjön a tettéért. Ő azonban azt mondta, hogy ő csak egy a sok római közül, akik mind megfogadták, hogy megölik Porsennát. Továbbá megvetően nyilatkozott a tűzről is, amelyet odakészítettek kínzóeszközként, mi több, így szólt: „Nos hát, hogy meglásd – mondta Mucius –, mily silány dolog a test azok szemében, akik nagy dicsőségre tartanak igényt”, és beledugta a jobbját a tűzbe, amely – annak rendje-módja szerint – le is égette azt. Megrémült Porsenna, hogy a rómaiak ennyire súlyosan elszántak; elengedte a foglyot és inkább békét kötött a városlakókkal. Mucius elbocsátása után pedig attól fogva, jobb keze elvesztése miatt a Scaevola melléknevet kapta. És innen származik a „Tűzbe teszem a kezemet érte…” kifejezés.

Ez motoszkált a fejemben, amikor meghallottam KariGerit nyilatkozni Kiss Ambrus főpolgármester-helyettesről, aki – láthatóan – egy félelem és gáncs nélküli lovag, amint azt a főpolgi nyilatkozta az illetőről. Amint a főpolgármester is megmondta, „Kiss Ambrusért pedig tűzbe teszi a kezét”, úgyhogy egyelőre Kiss marad, annál is inkább, lévén, hogy erősen kötődik Ferihez, ezért aztán nem lehet csak úgy kirúgni, ahhoz először a főnök áldása is kell. Arról nem is beszélve, hogy Ambrusunk olyan látványosan hamisította a különböző felméréseket, ami mindenképpen megsüvegelendő. Odáig jutott például ez a nagyszerű ember, hogy szerinte Soros indulását az országgyűlési választáson a magyarok kétharmada tényként kezeli. Bravó. Ez egy akkora látványos hazugság volt, hogy a fal adja a másikat, még maga Soros is elismerően csettintene hallatán.

Mondjuk Barts Balázsért már nem tenné a kezét a tűzbe, vagy akár Gansperger Gyuláért sem, vagy akár a szerencsétlen sofőrért sem, aki még fegyelmit is kapott. Amit persze Barts is kapott, ugyanazért: hogy Gelgő megússza a dolgot. Aztán így vélték megoldhatónak az ügyeket, mert az biztos, hogy ő tudott a dologról, ami a sofőr esetét illeti, hiszen talán nem mindegy, hogy merre megy. Persze a fene se tudja. Egyébiránt sehány keze sem maradna KariGerinek, ha mindenkiért a lángok közé helyezné, aki már belekeveredett ebbe a furcsa ügybe. Csak hát most már ki kéne dobni valakit a politikusok közül is, mert különben odalesz a szavahihetőség. Az ugyanis nem járja, hogy csak a háttéremberek között dúl a fegyelmi. Mondjuk ez Gansperger esetében amúgy sem menne, hiszen a Gelgő nem a főnöke, így fegyelmit sem adhat neki, és ugyanez vonatkozik Bajnaira és Berkire is.

Különleges egyébként Bajnai szerepe ebben az ügyben is. Mit keres ő a főpolgi hivatalában? Mi dolga van ott egyáltalán? Értem én, hiszen ő is Gyurcsány embere, de talán lehetne inkább titokban, nem ennyire nyilvánvalóan. Diszkréció, elvtársak, diszkréció!

Zárójel. Különösen érdekes a szerencsétlen sofőr esete. Ő – természetesen – nyilván KamuGeri utasításra ment a buszsávban, hiszen úgy szokta meg, és egyébként is egy fontos személyt szállított. Aki ugye nem várakozhat. Az ő fegyelmije egy ijedt és rémült ember cselekedete, aki már mindentől is fél. Bizonyára majd kárpótolják érte – pénzben nyilván. Csak nagyon kicsinyes az egész. Geri, ennél azért többet vártam még tőled is. Zárójel bezárva.

Az ő számára már csak egy esély maradt: le kéne mondania, erre azonban – nyilvánvaló okokból – nem fog sor kerülni. Túl nagy volt rá a főpolgármesteri mellény. Egyszerűen nem volt alkalmas erre a funkcióra, bár ez kis hazánkban nem szokott elégséges lenni, hiszen rengetegen vannak így. A pech az, hogy van már jobboldali sajtó is. A nagyjából 90%-os baloldali médi fölény esetében Demszky még elment – hiszen mindent és az ellenkezőjét is kimagyarázhatták –, ez azonban most már nem megy, minden tévedésére rámutatnak és felhánytorgatják neki. Vonzónak tűnt egy ugyanolyan főpolgármester elővezetése, aki – mint Demszky – nem törődik semmivel, úgyhogy a háta mögött vidáman lehet lopni. Csak ezek az idők elmúltak. Kénytelenek lesznek előkeríteni valakit, aki valóban hajlandó dolgozni is, vagy számolni kell a következményekkel.

Sajnos Hagyó elvtárs árnya fenyegetően rémlik fel KariGeri mögött. Ugyanazt már nem lehet még egyszer megcsinálni.