A legbátrabb magyarok

27

„Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk!…”

József Attila: Levegőt!

Ha a legbátrabb magyarokról van szó, nekem olyan nevek jutnak eszembe, mint Botond, aki bezúzta Bizánc kapuját, esetleg Hadik András generális, aki huszáraival megsarcolta Berlin városát. Ám most kiderült: súlyos tévedésben leledzem.

A minap a híres-nevezetes Forbes magazin világított rá erre a hibámra, mikor közzétette a 25 legbátrabb magyar névsorát, létrehozva ezzel a kis, magyar Walhallát, ahol – mint tudjuk – a hősök az istenek társaságában töltik az öröklétet, italozással és a hőstetteik mesélésével. Nos, ahogy látom, téma az lesz bőven.

Sajnos nem tudom a lista minden szereplőjét szemügyre venni, tekintettel ama hiányosságomra, hogy jó részük nevét szerencsére soha nem hallottam azelőtt, így fogalmam sincs kicsodák, és ezen az édeni állapoton, a szellemi önvédelem okán, nem is kívánok változtatni. Vannak viszont, akikről sajnos hallottam, úgyhogy engedelmükkel velük foglalkoznék részletesebben.

Elsőként itt van mindannyiunk Alföldi Róbertje.

Robi, annak idején azzal tűnt ki, hogy jelentéktelen csepűrágóként meghívták a Heti hetes című műsorba, ahol kivételes bátorságról tanúbizonyságot téve szidta az akkori ellenzéket, a Fideszt, valamint ezzel párhuzamosan bejelentette, hogy buzi. A kettő nyilván összefügg valami módon.

Ezután erre a két megingathatatlan kősziklára építette karrierjét. Az elnyomás ellen folytatott kilátástalan harca során havonta rendez/játszik bemutatókat és naponta őt-hat előadására lehet jegyet venni, melyekért féktelen bátorsággal felveszi a gázsit.

Én, személy szerint roppant hálás vagyok az elnyomásnak, mert ha az nem lenne, akkor egész nap Alföldit kéne nézni.

Ugyancsak meg kell említenünk Karafiáth Orsolya művésznőt is a rettenthetetlenek listájáról.

Ő speciel azért került oda, mert nyolc éve nem iszik egy kortyot sem. Előtte viszont annál inkább. Ő majd bizonyára bambit fog szopogatni a Walhallában, a lenyűgözött istenek társaságában.

Tudják, szerintem úgy van az, hogy mindenkinek meg van a maga alkohol adagja, melyet földi élete során magába dönt. Csak van aki nem tudja beosztani. Többen is vannak a listán akik ilyen-olyan tudatmódosítók használatáról szoktak le, egy oroszlán bátorságával. Mi, többiek viszont olyan gyávák vagyunk, hogy rá se szoktunk. Mondjuk, nem is kerültünk fel a listára.

Itt van aztán Sárosdi Lilla, a pannon-#meetoo mozgalom elindítója.

Ő, hihetetlen merészségről tanúbizonyságot téve, közzétette, hogy mintegy húsz évvel azelőtt szexuálisan zaklatták. Azóta valamiért nyilván nem. Ennek egyik oka az lehet, hogy akkor még biztosan nem úgy nézett ki, mint most; jelen állapotát ugyanis színpadi meztelenkedései okán talán túlságosan is ismerjük, olyan jelenetekből, mint például az elhíresült, kiemelkedően művészi, sztereó kézimunka.

Sajnos úgy hírlik férjével együtt a fejlett nyugatra költözik, lehet, ott – a fejlődés jegyében – megpróbálja ugyanezt quadro-ban is.

A listán szerepel Szepesi Niki, aki úszónő volt és aközben, mintegy kiegészítő sportként, féktelen merészséggel lefeküdt mindenkivel. aki az útjába akadt.

Hogy melyik sportágban volt jobb, azt nem tudom megítélni, minden esetre kalandjait kiadta könyvek formájában és – gondolom – a bevételből jól megél, nem kell immár a medencében lubickolni.

A nevezett művekből azt is megtudjuk, hogy az úszónőknek – mikor éppen nem kefélnek – egyfolytában úszni kell, ami roppant fárasztó, nem beszélve arról, hogy vizesek is lesznek közben. Amit azért nem gondoltunk volna. Ezek az úszónők amúgy is szexuálisan igen nagytermészetűnek tűnnek, most éppen a nemzet aranyhalát vádolja a férje valami hasonlóval. Biztosan a klóros víz teszi.

És hát végezetül a civilek.

A civil a jolly joker magyar libsizmus politikai kártyapaklijában. Mindent üt. (Kivéve, ha ott van a rendőr) Bármikor bevethetők, bárhol viszont sajnos nem, csak Budapesten.

A várakozástól eltérően egyáltalán nem nevezhetjük őket arctalannak. Vannak vezető arcaik, melyekben mintegy megtestesülnek, mint például Niko a koszlidérc, vagy Komáromy a kéményrehágó.

A haladó civileket két csoportra oszthatjuk, civilségük motívumai szerint. Vannak, akik nettó hülyeségből teszik, amit tesznek és vannak, akik viszont pénzért. Azonban a bátorságukhoz nem férhet kétség, hiszen – mint láttuk – akár az időjárás viszontagságainak is képesek kitenni magukat a szent cél érdekében, kockáztatva a megfázást. Életük a „bölcsész vagyok mit csináljak?” megrendítő kérdése köré fonódik.

A jó hír az számukra, hogy amennyiben megfáradtak a küzdelemben, visszavonulhatnak a fejlett nyugat vendéglátóipari létesítményeibe, ahol viszonylagos kényelemben, munkaterápiával morzsolhatják napjaikat, merengve a régi szép tüntetéseken.

***

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jeles magazin által a legbátrabbnak tituláltak legnagyobb része vagy az ivarszervei, vagy pedig az emésztőszervei okán lett bátorrá kinevezve. Mondhatnók emberi lényegüknek inkább a biológiai oldalát domborítva ki.

Megjegyezném, hogy az emésztő- és ivarszervek által való vezérlés az összes gerincesnél ugyanígy megtalálható. Például a csimpánzoknál, akik mikor nem párzanak akkor esznek, vagy – horribile dictu – isznak. És ők úgyszintén, bár nem szenvednek feltűnési viszketegségben, ezen funkcióikat, a Forbes bátraihoz hasonlóan, a nagy nyilvánosság előtt gyakorolják. Ecce homo.

Facebook hozzászólások