A mamuszos

62
 

 

 

„A nőkkel való bánásnak egy titka van: udvarolj nekik, ha szépek, és udvarolj másoknak, ha nem szépek.”
Oscar Wilde

„Annyi csúnya nőt, mint a cívisek bálján, soha életemben nem láttam egy rakáson. Conférence par Mlle Satan. Azt hittem, hogy a Szent Gellért hegyen vagyok, a boszorkányok zártkörű bálján. Már csak azon törtem a fejem, hogy hát ugyan miképpen is juthattam meghívóhoz” – írja Mikszáth Kálmán a „MI, MEG A SÓGOR ÚRÉK (Tűz és víz, Patay Están és a kalucsni, Debrecen és Bécs)” című művében. Nem tehetek róla, de miközben gyanútlanul olvasgattam Mikszáthot, nekem erről azonnal a „Mamuszos” jutott eszembe, aki, hát, semmiképpen sem tűnik egy szépségideálnak – finoman fogalmazva. Fancsali egy ízlése van ennek a Petinek, ha ezt választotta a felesége helyett, de hát számtalan hibás választása volt már, csak éppen ez a legszembeötlőbb.

Molnár Enikő – akit én most a „Mamuszos” eposzi jelzővel illetek, mert az annyira jellemző – volt már postai levélfeldolgozó is, ám pályájának csúcspontját minden bizonnyal a BKV-ellenőrség jelentette. Bizonyára itt sajátította el azt a tenyérbemászó stílust, amely annyira jellemzi.

Zárójel. Kedvenc kocsmámba, ahová évekig jártam reggelizni, oda jártak a parkolóellenőrök is, hogy feltöltsék magukat a megpróbáltatásokra. A kocsmáros mesélte – aki, ha akarta, ha nem, kihallgatta, amit egymás között beszéltek –, hogy a végletekig fel voltak háborodva azon, hogy miket mondtak nekik a kuncsaftok. Akiket éppen szétbüntettek. Mélységesen fel voltak háborodva és mindannyiszor megjegyezték, hogy fel fognak mondani, mert ez már elviselhetetlen. Azután mentek és tették a dolgukat – szerteszéjjel büntettek mindenkit, ja, és nem mondtak fel, hiszen jó kis állásuk volt. Zárójel bezárva.

Hiszen a BKV-ellenőr, az inkább egy életstílus, mint szakma. Kell hozzá valami, közelebbről nem meghatározható, ami csak egy magatartásban élhető meg. Csak az tudja, aki teljesen átéli, mondhatni, tökéletesen azonosul a szereppel. Ki kell mondani: annyira bunkó, amennyire csak lehet. Aki átéli, megéli a büntetés izgalmas érzését, azt a csiklandós valamit, amelyet csak akkor érzünk, ha valakivel igazán ki lehet tolni.

Azután egy igazán nagy dolog történt vele: belépett a Jobbik V. kerületi alapszervezetébe. Ahol a nagyravágyó hölgyet a sajtóosztályra irányították és itt ismerkedett meg a Petivel. Mondhatni, behatóan és alaposan. Peti gyorsan már mozdulni sem tudott nélküle, például egész éjjel virrasztani kellett vele, mert hiszen bármi is történhetett volna. Be kell látni: veszélyes helyzet alakult ki, de ők álltak a vártán… (Mondjuk az „állt” szó kissé félreérthető.) Mindenesetre Enikő átvette az irányítást és Petinek minden esetben meg kellett fogadni a tanácsait, mert különben bizonyos – hát, mondjuk úgy – elvonásokkal sújtották volna.

Nem tudok elmenni Enikő bizonyos testi adottságai mellett sem; vessenek bár meg érte. Mindenekelőtt a lába érdekes: oszlopszerűen nő ki az alfeléből és jellemzően mamuszban végződik. A hatás frenetikus, érdemes megnézni, mondjuk csak erős idegzetűeknek javaslom. A tetoválásai sem akármilyenek, bár ha jól látom, ott valami virágos minta van; érzékeny a lelkem, hiszen ki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet… Most, hogy platinaszőkére festette a haját, pontosan úgy néz ki, mint egy némileg leharcolt szakmunkás, aki már elveszítette az illúzióit. De hát Petinek így is tetszik, hiszen a szerelem vak. (De hogy hülye is, arra nem gondoltam.) Amúgy mint megtudhattuk: „szimbiózisban dolgoznak, és szoros emberi viszony van közöttük”. Bizonyára.

Így folydogáltak a Jobbikban a dolgok és mi jól szórakoztunk, ám most nagy dolog történt. Érkezett a hír: Jákob kilép a Jobbikból és – állítólag – új pártot alapít. Természetesen Potocskáné Kőrösi Anita nem is mulasztotta el, hogy lemondásra szólítsa föl, mert ő szeretne a helyébe lépni. Azt lesheti. Peti hülye lenne lemondani, hiszen ez a „munka” stabil jövedelemmel jár és az utolsó esély a meggazdagodásra is, utána a nagy semmi. Ez az utolsó esély, ezt kell megragadni. Mindenesetre remélem, Enikő talán lemond a kétmilliós fizetésről és beéri kevesebbel is, és ez egy valódi népgazdasági haszonnal is jár.

Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt