A mezőgazdaság elrablása, a kommunista nem vész el, csak átalakul (I.rész)
31’89 izgatott őszén, midőn L. éppen kilépett az MDF-ből, Sz.-be is – mint Párizsba az ősz – beszökött a rendszerváltozás, vagy legalábbis annak előérzete. Ennek első, szembeötlő következménye a kocsmák forgalmának megnövekedése volt. A kiszámíthatatlan változások homályos előérzete egybe terelte az embereket, hogy híreket és véleményt cseréljenek, erre pedig tradicionálisan a kocsma látszott a legmegfelelőbbnek. A kocsma a magyar faluban a bázisdemokrácia ultima ratioja, nemcsak teret ad a vélemények számára, hanem egyenesen kényszerít azok kifejtésére és megvédelmezésére – az érvek és a fröccs fogytával akár ököllel is. A történelem futószalagjára szerelve a kocsmákban készült hát az új világ.
K. – a falu, ahol ez idő szerint L. lakott – gazdag falu lévén három kocsmával is büszkélkedett, volt egyszer a „Hatos”, a kocsmárosról elnevezve, a kultúrház előterében működő „Presszó”, ami nem csak műfaji sajátosságot, hanem elnevezést is takart és a „Tornyos”, amelyik az új idők kapitalizmusát jelképezve már magántulajdon volt. Ez a helyzet, plurális jellege ellenére, nem kedvezett a tömegdemokráciának. Az egyes létesítmények törzsközönsége ugyanis futballdrukkerek módjára viselkedett és feszült viszonyt ápolt a többiekkel. Így aztán az egyik kocsmában kialakított jövőkép automatikusan elutasításra került a másik kettőben, megvetve ezzel az éles politikai szembenállás alapját. K. a ’40-es években, két szomszédos falu egyesítésével jött létre, ami további törésvonalat szakított a falu hangadói közé. A falu politikai artikulációja vázlatosan úgy nézett ki, hogy a Presszóba a fiatalabbak jártak, akiket nagyjából politikailag semlegesnek lehetett tekinteni, a Hatosba jártak a falu módosabb gazdái, nagydarab jócskán túlsúlyos sváb parasztok, sok pénzzel és magas vérnyomással. A Tornyos a szélsőjobboldal hadiszállása volt, R.-el az élen, aki a kocsmárosnő férje volt – főállásban. Történetünk idején a Tornyos lett a szerveződő Kisgazdapárt főhadiszállása.
L. mindhárom helyre bejáratos volt, egyfajta területenkívüliséget élvezett, nem tekintették árulónak, ha más kocsmában is felbukkant; talán ő volt a faluban a polgári közép – avagy a gyökértelen értelmiségi. Bár idegen volt, jöttment, azért megkérdezték a véleményét, gondolván, hogy több információval rendelkezik, mint ők. Közismert volt MDF-es szereplése is, „Közel van a tűzhöz” – vélték. A TSZ-ben, a faluban, az egész országban mindenki érezte, hogy valamilyen változások közelednek. Márpedig a magyar falvakban – a történelmi tapasztalatok tanították – tudták, hogy a változások ritkán hoznak számukra valami jót. A faluban persze nem mindenki dolgozott a TSZ-ben. reggelente a Hatos kocsma előtt vagy hat vállalat buszai álltak meg és vitték az embereket a megyeszékhelyre dolgozni. A „bejárók” tulajdonképpen nem is tartották magukat kulturális értelemben falusiaknak, többnyire azért éltek még a faluban, mert ott volt lakásuk, házuk és semmi esélyük sem volt a városban lakáshoz jutni. Egy részük még termelt is valamit a kertben, állatokat tartott, de többség már a boltba járt élelmet venni. A falu hangadói azonban nem ők voltak, hanem a régi nagygazdák ivadékai, akik többnyire továbbra is a mezőgazdaságból éltek és visszahódították a „falu esze” címet is.
K. állattartó falu volt. Annyi tehenet tartottak a háztájiban, hogy reggelente két csorda is járt ki, mert egy az túl népes lett volna. L.-nek pontos rálátása volt a háztájiban tartott tehenekre, mert az ő feladata volt a háztáji pásztorok felfogadása, minden TSZ-hez tartozó faluban (9 volt belőlük) és kirúgásuk, mikor már elviselhetetlenül sokat ittak. A pásztor szolgálati lakást kapott és ő hajtotta ki, őrizte a háztáji csordát, de a TSZ fizette, a gazdáktól tehenenként beszedett hozzájárulásból. A pásztor-fogadást egy érdekes, szórakoztató műsorszám színesítette – ezt L. vezette be – ez volt a szelindek-szemle. Valamiért ugyanis a felfogadható pásztorok nagyobb része úgy tartotta, hogy minél nagyobb kutyája van, annál jobban tud vigyázni a tehenekre. Mármost ekkora kutya nagyon csúnya sebeket képes ejteni renitens tehénen, amire tökrészeg gazdája ráuszította. Különösen, mivel a tehén a legérzékenyebb alkatrészét, a tőgyét, pontosan a vadállat fogainak magasságában viselte. Ha abba sikerült egy jókorát harapni, a szerencsétlen állat mehetett a kényszervágóba marhahúsnak, a TSZ meg kártérítést fizetett, mert a pásztor, valamit a tőle elválaszthatatlan szelindek, az ő alkalmazásában állt. L. pedig hallgathatta először a gazda, azután pedig az elnök üvöltözését. Kevés vigaszt jelentett, hogy ő is üvölthetett a pásztorral, aki ezt valószínűleg a kutyával tette utána, sőt valószínűleg tettlegességre is vetemedett a szelindekkel szemben. Ennek megelőzésére volt megrendezve a szelindek-szemle, ahol felvonultak a leendő pásztorok – egytől egyig hihetetlenül lepukkadt figurák – és kutyáik. Akinek a csizmaszárnál magasabb kutyája volt az nem vették fel. A kisebb kutya, melyet üzemi balesetként, törvényszerűen, legalább egyszer felrúgott a tehén, szakszerűen csak tisztes távolból terelte a jószágot, esze ágában sem volt megharapni. L.-nek az efféle szemlék ismert szokásává váltak, volt például husáng-szemle is, elejét veendő, hogy tehenészetben, a fejőházba hajtott teheneket akkora karókkal verjék, amelyek egy medve leterítésére is alkalmasak lettek volna. Minden nap szemlét tartott hát a hajtók segédeszközei felett és akinél ujjnyinál vastagabbat talált az elkobozta. Ez volt a husáng-szemle.
Akik a TSZ-ben dolgoztak azok számára az állattartás roppant jövedelmező volt, hiszen a takarmány nagyobb részét úgy „szerezték”. Ebben roppant találékonyak voltak. A nagy betakarítási időszakokban például a teherautó-sofőrök a munkaeszközükkel mentek haza, mondván, hogy másnap nagyon korán kell kezdeni a munkát. Este mikor hazamentek a plató – ameddig az oldal takarta – tele volt búzával, vagy kukoricával, mikor mit arattak, mert az utolsó fordulót a kombájnoktól nem ürítették ki teljesen a szárítónál. Otthon aztán bezsákolták és nagy éjszakai élet kezdődött a faluban. A sötétedés után a terményt föl kellett hordani a padlásra, szétteríteni és később pedig forgatni, mert kombájn-nedvesen lopták el, nem volt szárítva. A faluban végig ki voltak világítva ilyenkor a padlásfeljárók és mindenütt lázas munka folyt. Kapósak voltak a TSZ-műhelyben fusiban készített elektromos csigák, amikkel könnyebb volt feljuttatni a terményt. L., aki maga is minden este későn ment haza, a fejés után, pontosan látta, melyik házban mennyit loptak éppen; erre abból lehetett következtetni, hogy hány napig világítottak a padláson. Túl az olcsó takarmányon, az értékesítés is egyszerű és biztonságos volt. A meghízott állatokért eljött az átadóhelyre a vágóhíd kocsija és elvitte azokat, a tejért pedig mindennap jöttek a tejipar autói. Nem volt annyi termék, amit meg ne vettek volna, L.-nek pedig, a szokásjog alapján, állatátadáskor, vagy más fontos elfoglaltság esetén helyettesről kellett gondoskodni, mert nem volt kétséges, hogy az illető gazda nem tud ilyenkor dolgozni menni. Kötelessége volt – ezen túl – szemet hunyni a takarmány és egyéb kellékek ellopása felett is, illetve szabályoznia kellett a lopás mértékét. Ennek pontos, kialakult rendje volt. Aki annyit lopott, amennyi a saját állatainak kellett, azt nem vették észre, viszont aki már árulta a lopott holmit azt elkapták és kirúgták, ehhez persze tudni kellett, ki hány és miféle állatot tart, de ez – egy faluban – nem volt probléma.
Aki hajlandó volt dolgozni az otthoni állattartással az igencsak jól járt. Nem volt könnyű élet ez. Minden nap – a munkahelyen végzett munka után és előtt még volt egy második műszak is. Tulajdonképpen rettenetesen kizsákmányolták magukat, nem voltak szabadnapok, ünnepek, nem volt pihenés. Cserébe viszont sok pénzük lett. A módosabbaknak 2-3 Zsiguli előfizetése is volt, a használtat annyiért lehetett eladni, mint az újat. A gyerekeik – jellemzően – már nem csinálták ezt. A szülők iskolába járatták őket – pedig jó részük buta volt mint a tök, de a pénz ezen is segített – és a városban vettek nekik lakást, autót, ők már soha nem terveztek visszamenni a faluba.
Persze mindennek árnyoldalai is voltak. Az előállított termékek minősége csapnivaló volt, hiszen mindent összeöntöttek, összekevertek, mert csak „nagyba” volt értelme a dolgoknak, az előállított kétes összetételű keverékek azután a nagy állami vállalatokhoz kerültek, ahol minden egyedi visszakereshetőség végképp megszűnt, ezért aztán senki nem törődött a minőséggel, hiszen ki tudta megmondani húsz gazda négyszáz liter tejéről, hogy ki öntötte bele a romlottat? A mezőgazdasági termékeket egyébkéntis az oroszoknak adták el, akiknél a minőség nem volt kérdés, egyszerűen nem tudtunk olyan rosszat szállítani, hogy ne lett volna jobb, mint amit a szerencsétlenek egyébként ettek, vagy ittak.
A háztáji felvásárlást példátlan korrupció és csalások kísérték; a felvásárlók megvásárlása mindennapos volt. Jellemző pillanat volt mikor az Sz.-i állomáson – ahol a hízó bikákat vették át, amikből a legalább 550 kg-os volt az elsőosztályú – az átvevő a következő szavakkal fordult a mérés után a tulajdonoshoz:
„Ez bizony nincs meg elsőosztályú!”
„Mennyi hiányzik?” – érdeklődött a gazda.
„Ötszáz!” – hangzott a precíz válasz és gazdát is cserélt egy ötszázas, a bika pedig elsőosztályúra nőtt hirtelen.
Az igénytelenség, hanyagság termelési formává vált, amiből később, a rendszerváltozás után komoly gondok származtak.
A mezőgazdaságról nem nagyon lehet beszélni, legalábbis ott ahol L. ezeket az éveket töltötte, anélkül, hogy ne beszélnénk a cigányokról és az ő sajátos helyzetükről, a mezőgazdasággal kapcsolatban. Erről a következő részben ejtünk szót.
Dr. Belák Ferenc
2023-09-11 @ 07:06
Tökéletes kép a 60-as, 70-es évek háztáji és tsz. „gazdálkodásról”.
atörökszultán
2023-09-11 @ 07:16
Ott állok 197..-ben az analfabéta tolvaj gazember,nincstelen zsellérek kipucolkodott,négyelemis korcs alja zöldségátvevönek nevezett bünözönél a gyönyörü,extraklasszis fóliás,saját termesztésü paprikánkkal,paradicsomunkkal az én szölész-borász,növényvédö szakmérnök többezer hektárért felelös sváb borász gazdák sarja,fökertész apámmal és amaz csak úgy foghegyröl felénk köpi- Csak másodosztályban veszem át.
Már akkor kölyökként tudtam,én ezt a fajtát egész életemben irtani fogom,mint a gazt.A fater meg inkább belehalt. Isten megbocsájt. Én nem.
Szabó István
2023-09-11 @ 08:21
Ahogy minden is elbukott…
atörökszultán
2023-09-11 @ 11:30
Ha a fater sorsán viccelödni támad kedved,lelked rajta szarházi. Aki érti a történetet,az érti és tudja miért volt egy ganédomb az a rendszer erkölcs és szakértelem híján máig is kihatóan. Annak a zöldségesnek az analfabéta kölkei ülnek ma is pozíciókban,melyek továbbra is mérgezik a magyar közéletet. Egyébként nem gondolom,hogy Aristo moderálná a hozzászólásokat. Valami kis buzeráns slapaj ide is bevette magát,oszt´ ö moderál.
csakafidesz
2023-09-11 @ 17:16
Jók látod: Jött a felvásárló egy katonaságtól levetett UAZ kocsival, a gyönyörű terményt úgy vágta bele, hogy a fele pocsékba ment, adott némi aprót és elcsámpázott a forgalmi nélkül közlekedő tragacsával. Ez volt, pepitában ma is ez megy.
hivő
2023-09-11 @ 07:54
Nem védekezés képpen
mondom,de a vidék megtanul-
ta,hogy a városiak csak visznek
és nem sokat adnak helyébe.
Amennyire rossz volt az akkori
háztáji gazdálkodás meg a ..ugy
dolgozz,hogy más is hozzáférjen..
de volt mit enni.Az uj kommunista
..elit..fenn lopott és ez az erkölcs
nélküliség mindent elárasztott..
fejétől büzlik a hal..
Ma ujra tönkreteszik az élelmiszer
termelést,most az egész világon,de
már nincs háztáji gazdálkodás ami
etessen bennünket??????
csakafidesz
2023-09-11 @ 17:08
Ha nem értesz hozzá ne ugass! A városi ember meg se jelenik vidéken. Balatonföldvár nem vidék, hanem üdülőhely. Nos a mezőgazdaságot a felvásárlók, zömmel pénzes cigányok nyúzzák, akik megveszik a terményt bagóért és viszik a nagybanira. A szállítás körülményeivel az első osztályból is hulladékot csinálnak.
@atörökszultán
2023-09-11 @ 11:12
Nem teljesen,cinikus köcsög.Látom növényeket te is csak akkor láttál,mikor a vadkendert kellett betakarítani anyádék hétvégi víkendházában. Nem faterom az egyetlen szakember,aki a csodálatos magyar mezögazdaságra áldozta a tudását és összes energiáját,s látva,hogy a tolvaj paraziták szakértelem és erkölcs híján mindent ellopnak és tönkretesznek,amit fölépített,belebetegedett. Még az a szerencse,hogy neked, szarházi semmirekellönek van kedve ezen humorizálni .Érdekes,a Szabó családról már hallottam a rádióban ( nem a Gobby Hilda volt az anyád?),de hogy a nevük saját,minöségi bor vignettán szerepelne,mint az enyém,arról még nem. Na,lehet arrébb ballagni,kancsó!
Klárika
2023-09-11 @ 17:55
Az én mutterom is megszenvedett a mezőgazdaságért, naponta reggel hattól este nyócig, amíg látott, a mezőn s az istállókban. Még jobban egy volt egyetemi tanára, aki azt tanította ami a helyes nem azt amit kellett. Rakásra írta és közölte az állattenyésztést népszerűsítő brosúrákat, nála nem lett a sovány borjúból kövér bivaly ha nem etették rendesen s ha szügyig fekszik a ganajban, gondozva. Belöle sem lett rendes egyetemi fokozatú, megmaradt a szaki létra legalján.
Azt hinné a zember, ma sem a kormány vezeti az országot vagy komcsi leszármazott a jelentés-irodalmár agrár miniszter. Az ilyen is galád tolvaj, ha importálni kell az ilyen-olyan élelmiszert ! Magyarországra !
Ha nem is lop pénzt mint olyat, de igenis, elpackázza az országra kiteljesedő esélyt.
Theo
2023-09-11 @ 14:52
Behulyitettek a zsellereket, hogy ők is földet kapnak, aztán meg mindenkitől elvették.
A TSZ – ben aztán mindenkit lefelé huztak, mint az iskolai osztályban a leggyengébb tanulók.
Nem tudom, hogy a mai foldkizsakmanyolos profithajhajhaszós nagybirtokos rendszerből meg van e kiút. De kéne.
csakafidesz
2023-09-11 @ 17:03
Nem kell kiút a nagyüzemi rendszerből. Nyugaton is ez van, sőt Amerikában 200 hektár még nem is komoly bírtok. A termelő ott úr, mert sok terményt ad, sőt maga is meg tud jelenni a piacon. Két mázsa kukoricát nem lehet máshol eladni, csak felvásárlónak. Akinek van kétszáz mázsa terménye az már diktálja az árat, azt nem lehet párszáz forinttal, dollárral, euróval átverni.
Theo
2023-09-11 @ 23:44
Nem tudom mi az az ördöngösség abban, hogy valaki megvegyen valamit olcsón, majd kicsit arrébb vigye és ott drágábban eladja. Ezt mi miért nem tudjuk?
Régen a piacokon ott voltak a különböző régiók arui, ma mindenki ugyanazt a beazonosithatatlan vackot árulja, amit a nagybanin vett.
Apropó! Kinek a tulajdonaban vannak a gabonatarolok?
csakafidesz
2023-09-12 @ 00:49
Nem érted! Mindegy. Tudod arcul van csapva az a reggeltől estig güriző parasztember a felvásárló maffia miatt. Mert ő nem tudja kivinni a terményt sehová, ezek összezárnak. A piacon se kap asztal-jegyet, mert ott is jelen vannak. A kofák és a felvásárlók nagyon átverik és kihasználják azt aki reggeltől estig dolgozik.
Nem is baj, hogy nem érted, te is hülyén fogsz meghalni. Még nagyon sokan vannak így.
Theo
2023-09-12 @ 14:31
Ezt total félreértette.
csakafidesz
2023-09-13 @ 01:43
Theo! Bocsánatot kérek tőled a „hülyén fogsz meghalni” kitételért! Ez egy kicsit erős volt tőlem.
Theo
2023-09-13 @ 08:34
köszönöm.
És ráadásul nem is azt írtam, amire a dühödt válasz érkezett. Mindegy, spongyat rá.
csakafidesz
2023-09-11 @ 16:57
Amúgy néhány négyszögöl is bámulatos eredményt hoz. Mikor gyerek voltam kényszerűségből vidékre költöztünk. (Apám kapott egy határozatot és el kellett hagyni a fővárost. Miért? Nos nem indokolták.) A kérdéses területen hagymát, retket, répát ültettünk, és egy része ránk is rohadt. Egyszerűen nem tudtuk eladni, másnak is volt. Akkor gyerekfejjel értettem meg, hogy nem a paraszt keres jól, hanem a felvásárló a leselejtezett IFA kocsijával, ő pedig szart a minőségre és azért a pénzért amit kínált senki se adta oda neki a jobbat, csak a félig rohadtat.
Klárika
2023-09-11 @ 21:01
Az ám de a négyszögölökhoz/-hez/-höz megfelelő rendszerszerű, élelmiszert termelő felépítést kéne létrehozni. Addig támogatni a sok köztes állomást (felvásárló, vagy nyilt, közvetlenül hozzáférhető városi piac, kereskedők és feldolgozó egységek), hogy a fogyasztó meg is tudja fizetni a végterméket.
Valamikor még a kutya se evett konzervet, a mészáros a boltjában meg tudta mondani, honnan, kitöl vette a húst amit árult. Maga készítette kolbászt árult, nem szalámit sem hulladékból összepréselt párizsit.
Akkoriban, nagyjából és lehetőleg még természetesen tiszta volt az élelmiszer, nem globalista gyárakban előállított, ideológizált műtermék.
de lesz majd moment-án megfizethető, globalista, repülőn szállított déli sarki pingvin- és fókapecsenye meg pingvintojásrántotta és juropi tejfölös sáskapaprikás, ha tovább zöldülünk, csak engedelmesen csinálni kell.
Olvasni, hogy „Ma 2023 szeptember 11. Teodóra, Jácint, Igor, Helga napja van.” Mind tősgyökeres honfoglaló, Árpád nemzetségéből…., innen csak a kedvelt Kevin és Borisz hiányzik még, a Szandrák és az Andik, a választékos Femina.hu-beli „combvillantó Dundika, aki Majka koncertjén piszkosul dögös volt”.
Tudom és hallom, állítólag ebböl nincs kiút manapság, oly szorosan szövevényes lett a gazdasági, ipari együttműködés, hogy már nem lehet elválasztani semminél „a fejit a farkától” .
Az lett az érdemes tudnivaló igazság, hogy szegín Szíjjártó úr és családja hol nyaral meg melyik rokonát honnan bocsátották el.
Ébred már a remény, szebb és jobb mezőgazdasági fortélyok irányában, hiszen : „Amit eddig is tudtunk: nem vállalta az újabb négy évre szóló megbízást Fazekas Sándor, az agrártárca eddigi vezetője, aki vidékfejlesztési majd földművelésügyi miniszterként 2010 óta dolgozott a kormányban.”… példamutatóan hasznosan?
„A miniszteri székben Dr. Nagy István fogja követni.” Ő mán a tudományok doktora, PHD fokozatot szerzett.
2006-tól 2010-ig Mosonmagyaróvár alpolgármestere, 2010-től polgármestere. (Már többen is bizonyítottak a kis hazában polgármesterből lett politikusok.) Egyben agrármérnök is és műszaki mérnök is. Máris „dolgozott” további, öt sorban felsorolt helyeken.
Nem is panaszkodhatunk, h. nincs a kis hazában világméretekben egyedülállóan számos polihisztor, kik vállukon cepelik a gondokat és lapdába rúgnak a bajok láttán. Még ókuláréra sincs szüksége a nagy családért gondoskodó, újabb hazafinak.
Fenntebbi, esetleges iróniáért csakis a média felelős.
PS
Igazságügyi miniszter pedig a párját ritkítóan ígérgetve intézkedő mesemondó, nemes eus, prüsszeli Trócsányi Laci uraság lesz. Csindaratta, bumm!
Lesz itt még jogállamis. Csak a kijáró pénz nem.
csakafidesz
2023-09-12 @ 00:56
Vagy nem. Aki termel az nem ér rá árusítani. A felvásárló maffia hatszor annyit keres egy fej salátán, mint az aki öntözte, kapálta, gondozta. A termelő pofán van köpve, és egyre kevesebben termelnek és egyre több import jön be a felvásárló maffia miatt. Sőt az import így olcsóbb és jobb, mint a hazai, mert a Lidl, az Aldi, illetve az alvállalkozói otthon vásárolják fel a termelőktől, nem Magyarországon veszik meg.
Klárika
2023-09-13 @ 21:20
Így igaz! Az import olcsóbb,…
Azért is írtam, reménykedve, hogy a mezögazdaságért felelős legfőbb com-on-dorok valamit tesznek a hazai termelés lehetősége és annak elérhetősége érdekében! Az ugyan már nem globalista érték sem érdek, azért oly igaz a cikk címe. Mindegy hogy mily régi, ha szervezkedések saját érdeke, nem vész el, hanem átalakul.
Az elsö globalisták már a jezsuiták voltak, ők is világméretekben gondolkoztak s ha nekik nem sikerült, próbálkoznak vele mások.
Legboldogítóbban következetesek ilyen szempontból a zöldek s a balos szocik : a globális szállítások lesznek, maradnak a leghatásosabb „klímaváltoztató” eljárások. Csak a lakósság ne nagyon közlekedjen.
Náluk tornyosul a logikusan reális zsenialitás, zsaroló, erőszakos demokráciába pakoltan; ezért is kell a sajátos demokráciájukat világszerte mindenhova odaerőszakolni.
Az is egy ciki, szerintem, miért engedték be az Aldi-t s a Lidl-t?
Mi mindenre jó még a senggen? Akárki, akármikor, akármilyen céllal beutazhat, a gyanusakat sem lehet feltartóztatni. Avagy a politikai agitátorokat sem, az esetleges szines átküldötteket sem. Azok a verekedök is akármikor visszajöhetnek, hacsak nem zárják be a hazai kapcsolataikat.
A nagy egyesült birodalmakban sincs határ-kezelés.
csakafidesz
2023-09-12 @ 01:05
„…de lesz majd moment-án megfizethető, globalista, repülőn szállított déli sarki pingvin- és fókapecsenye meg pingvintojásrántotta és juropi tejfölös sáskapaprikás”
——————————————————————————————–
A Buda Gourmandban (Bécsi út) ma is lehet kapni kenguru és krokodilhúst Ausztráliából. Csigát is lehet kapni. (Nos ezt ettem Párizsban és nem is rossz.. Sőt, békacombot is ettem már.)
A sáskát egyelőre nem tervezem megkóstolni, de ha meghívsz egy sáskapörköltre együtt megehetjük 🙂
Fogash
2023-09-12 @ 12:23
végtelen keserűséget vélek kihallani a szavaidból.
Az én családom is gazdálkodó, az első (és akkor az egyetlen) városba költöző, gyárban munkát vállaló gyermekek voltak az apám és az anyám. A testvéreik és persze a nagyszüleim mind gazdálkodtak, a háború előtt pár hold földön, pár tehénnel. Aztán a TSZ időkben a tsz+ háztáji. 2-4 tehén, 5-8 hízó, meg egy udvarnyi baromfi, mellette uborka, az elvan fólia nélkül is.
Mára az egész körből (mondjuk 20 unokatestvér) egyetlen egy gazdálkodik, ő közel 100 hízómarhát tart, meg műveli a (bérelt) földeket, hogy a takarmánya is meglegyen annak a sok marhának.
Nem cserélnék vele. Illetve a faluban is már csak neki van nagyhaszonállata, az egész falu bejár a környékbeli gyárakba dolgozni, max egy kis répa, paprika paradicsom van a konyhakertben. Vagy az se.
Viszont ezzel a felvásárlómaffia-dologgal azért nehéz egyetérteni, mert azért akad pár példa arra, hogy termelői piacok is megélnek, illetve ha mindenkinek csak 2 láda friss paprikája van, akkor mi akadályozza meg, hogy megbeszélje a Boltos Erzsivel, hogy ugyanmá ne a metróba menjen paprikáért, hanem vegye meg az övét. Vagy hogy összeálljanak a kétládások és együtt adják el a terményüket?
Ja, amúgy ámerikába’ iszonyat módon ki van szolgáltatva a farmer a multinak (Monsanto, Carnegie, etc.). javaslom megtekinteni a Food Inc. című filmet (Michael Moore rendezte, magyarul is hozzáférhető). A kinti farmer kapja a finanszírozást, a vetőmagot, a technológiát, a vegyszereket, de köteles azt betartani, a terményt pedig a cégnek eladni. Az éhenhalás küszöbén vannak a sokezer hektárt művelő gazdák is. Mert ha a (génkezelt) kukoricádból elteszel (hogy jövőre azt vesd el), a Monsanto már rád is ereszti az ügyvédeit és abba szó szerint belenyomorodsz. Nincs kiút.
Fun fact: az USA legnagyobb földbirtokosa jelenleg Bill Gates. Aki a földjeit parlagon hagyja, helyette a laborban növesztett mű”húst” és a bogárevést propagálja. Illetve jelenleg épp azon dolgozik, hogy 40millió acre erdőt kiirtson és a fákat ELÁSSA, mert amúgy a korhadásuk során keletkező CO2 végképp tönkretenné a bolygó klímáját…
Szerintem itt az ideje az Armageddonnak.
csakafidesz
2023-09-12 @ 14:24
Nézzük reálisan. A hátsó udvarban a kamra mellett 8-10 ágyást kézzel meg lehet művelni, de némileg többet amivel érdemes piacra menni gépek nélkül (motoros kapa, kistraktor, és végül legalább egy tágas kombikocsi) nem lehet már termelni. Régen volt a ló, de ez mai viszonyok között a benzinnél sokkal drágább, és állandóan munka van vele.
Ebbe beruházni alaphangon kéthárom millió, mert kell egy csűr is, meg szerszámos kamra (ahonnan majd ellopják ami ellopható, a gereblyével együtt..) Tahát aki kisgazdaságot akar rájön, hogy öt-hat hold alatt nem érdemes tervezni. Egy ceglédi gazdával beszélgettem, elmondta, hogy az összes napraforgóját beszüretelték mások. A kára milliós, a rendőrség „nyomoz” és legyintett. Ő tudja kik voltak a tolvajok, de jobb tőlük félni, mert mást is agyonvertek már.
Amúgy ilyen körülmények között valóban egy jólszervezett nagyüzem gazdaságos ahol csőszre is telik, ha már nincsen az országnak csendőrsége. A „vállalkozás szabadsága” nem abból áll, hogy Dani kimegy a Mercedesszel megnézni, hogy érett-e? Majd jönnek a rokonok és leszüretelik az egészet a gazda helyett. Sajnos mostan ilyen állapotok vannak, tehát a Németh László megálmodta Kert-Magyarország illúzió marad.
atörökszultán
2023-09-11 @ 23:37
Freiburg zöld-szoci városvezetése az iskolákban és az óvodákban betiltotta a gyerekek menzáján a húst. Kizárólag vegán ételt kaphatnak.
Theo
2023-09-11 @ 23:46
Gazemberség.
P.S.
2023-09-12 @ 19:56
Volt 100 Kat.hold földünk a földosztás után meg egy papírunk az elvett után járó kártérítésről (hol van???). 1952-re az utolsó m2 elkobzásra került a kulák, burzsuj, osztályidegentől. Az utolsó gabona padlásról való lesöprésével együtt.
Minden államosítási kártérítési kötelezettséget a kádár rendszer elvetette.
A módszerváltásnak tekintett átöltözések korában egyetlen m2-t sem tudtam visszavenni a sajátomból, másé nem kellett, „mert törvényesen sem akartam orgazda lenni”.
A rendszerváltásnak nevezett korban a legnagyobb gazember (ember kicsit erős) Sólyom és bandája minden normalitást megvétózott.
Ez csak egy sors.
De a magyarságot, a magyar parasztságot összetartó 1895-ben alapított HANGYA Rt. elrablása és vissza nem adása, újra nem szervezése a kártérítés biztosításával, a legfőbb bűn, a falu szétverésével.
A bolsik elraboltak mindent, az átöltözött utódok lenyúlták a földet, mindent ami kell a földművelés biztonságához, az Mg. ipart, termék feldolgozást, terménykereskedelmet és a fogyasztó érdekelte tételét.
Stb.
Le az orgazdatársadalommal!!!
Legalább évjáradékot kérünk a tulajdonunkért!
lhotx
2023-09-16 @ 20:50
Utó-, vagy mondjuk inkább, lecsengő elvtársék annyira el voltak foglalva akkortájt a saját tollasodásukkal, nem érdeklődtek túlzottan a közegészség iránt.
Azóta ezt nagyon megintézte az únijós típusú bürokrata-gárda; működésüknek köszönhetőn, most már többet számít a dokument (aka bumázska), mint akármi szakértelem, így aztán termelnie annak szabad, aki nagyban képes mindenhogyan fedezni magát. Bizalom csak az olyan vidékeken van, ahol személyesen ismerik egymást a vevő+eladótársak, s alkalomadtán elő is veszik azt, aki kutyagumi kínálatával óhajt beférkőzni holmi „piaci résekbe”.
vorosful
2023-09-20 @ 03:49
Kocsmasirato
Tulajdonkepp ennyi. Minden rossz hiruk ellenere fo funkciojuk nem a zart helyen abszolvalhato verekedes es bicskazas elomozditasa volt, hanem az, hogy (elsosorban) a ferfiak pletykapadja legyenek. Lehet, rohejesen hangzik, de egyfajta tarsadalmi eletet biztositottak (lasd Aristo Mester peldajat a kocsmaban szervezodo Kisgazdapartrol).
Egyre tobb falu marad kocsma nelkul (meg modos balatonfelvideki kozsegek is). Kedvenc mecseki svab falumban meg tartja magat a kocsma – es, lass csodat, az emberek beszelgetnek benne. Elo emberek elo emberekkel.
Ch d V
csakafidesz
2023-09-23 @ 20:38
Mit csodálkozol? Ez az új világ! Ma már az oroszok is otthon szívják a pálinkásüveget.
csakafidesz
2023-09-23 @ 20:46
Klárika drága! Ma a büdösproli már nem sértő, hanem elkoptatott kifejezés. Amúgy szerintem a proli az amelyik éppen kihalóban van. Régen lement az ember a Kalefra, hogy kell két hórukk ember, mert fel kell vinni az emeletre ezt vagy azt. Tíz perc alatt lehetett találni olyanokat akik mentek trógerolni.
Klárika
2023-09-25 @ 09:34
Hálásan köszönöm együttérző vigaszát, kedves Csakafidesz!
Mégis, elképzelhetetlenül ijesztő e förtelmesen s primitíven durva, szégyentelenül odadobott pocsékság. Ez már nem is hozzászólás , csak egy szerencsétlen szemete. Nem idevaló.