Anti-Greta

136

„Amikor az emberek már nem hisznek Istenben, akkor nem semmiben sem hisznek, hanem bármiben.”

Gilbert Keith Chesterton

Nem tudom, tudja-e a kedves olvasó, de Greta Thunbergnek méltó kihívója akadt, a klímahiszti főpapnői címéért. Az illetőt úgy hívják, hogy Autumn Peltier, ő még csak 13 éves – ami jelentős előny a klímapedofília általános viszonyai között –, de már ő is felszólalt az ENSZ valamilyen teljesen értelmetlen konferenciáján. Autumn a Wikwemikong Első Nemzet amazonja – bármit jelentsen is ez. 

Jócskán megelőzte Grétát, hiszen már 13 évesen felszólalt. Én a magam részéről már várom, mikor az óvó néni vezetésével a klímaóvodások küldik el melegebb éghajlatra az ENSZ-ben ülőket. (Óvó néni azért kell, mert egyik-másik még bepisil.) A konferencián az ifjú indián harcosnő teljes harci díszben jelent meg, ami első sorban az indiános-fiatalos tollakat és egyéb ruházati elemeket jelentette. Különös figyelmet érdemelt a kalocsai hímzésre kísértetiesen emlékeztető ruhadíszítése. Nekem mondjuk – mint nagy Cooper rajongónak – nagyon hiányzott a csatabárd (indiánosan: tomahawk) a kezéből. Talán nem tudták még kiásni, mert nem tudták hová ásták el az előző alkalommal. Ő vízben utazik, egészen pontosan azt védi, a gonosz fehérektől.

Valamiért azonban őt jóval kevésbé érte el a világhír. Vajon miért?

Van erre egy rasszista felhangú magyarázat, mely szerint az a baj, hogy hősnőnk indián. További hátránya – a normalitást szégyennek tekintő világunkban – hogy láthatólag semmi baja, egészséges. Semmilyen kacér szindrómát nem képes felmutatni, túl azon, hogy az ENSZ-ben tart előadásokat, ami önmagában is súlyos tünet, csak nem neki, hanem az ENSZ-nek. Az egészség elítélendő, hiszen nem más mint a betegek hátrányos megkülönböztetése.

Ezt a magyarázatot erősíti Kardos Gábor borozófus is a minapi írásában, az Azonnali című ungárista kiadványban. Ebben odáig megy, hogy „csúcsvezetőkkel parolázó fehér viking kislány” címkével látja el Grétát. Mondjuk, az, hogy Gréta viking, tényleg jól látszik robusztus skandináv alkatán. Az írásműben aztán zavaros fejtegetést is olvashatunk arról, hogy az indiánok számára a víz mit is jelent. Szerinte „…az indiánok szerint a víz nem csupán H2O, nem csupán molekulákból áll, hanem lényegét tekintve ugyanolyan eleven valóság mint gyakorlatilag a világon minden természeti létező az indián világkép szerint.” Ezek szerint a molekulák – önmagukban – nem „eleven” valóságok, hanem nyilván halott valóságok; ez lássuk be újszerű gondolat, még ha marhaság is amúgy. A vízben valamilyen „szellem” lakik, fejti ki a lényeget, amiből nekem az jön le, hogy Kardos biztosan nem víz. És nem is vizet ivott, amikor írni kezdett. Egyébként, Kardos csak tudja mit gondolnak az indiánok, hiszen nincs nap, hogy ne lőne bölényt nyíllal. Közben pedig filozofál, hülye cikkeket ír és bort árul. Igazi reneszánsz egyéniség. 

Hogy Kardos mire gondolhat, azt egy videóban meg is tekintettem. Ebben három indián nőszemély ül a jégen – remélem bundabugyiban, hogy fel ne fázzanak. A jégbe vágott lékbe valami szakrális szemetet szórnak és aztán merítenek belőle. Hosszan nézik a kezükben lévő vizet, és nyilván indiánul imádkoznak hozzá. A víz bizonyára örül.

Aztán a talpig indiánnak öltözött Autumn – kezében vízzel – lassan elvonul a végtelen jégmezőn. Gondolom az autóig, amivel hazamegy.

Nagyon impresszív volt. Akit ez sem hat meg, az egy ocsmány klímaszkeptikus. 

Ha eltekintünk a rasszista vonaltól, akkor azt látjuk, hogy Autumn egy alkalommal lehordta a liberális államvezető ideáltípusának tekintett kanadai Trudeau miniszterelnököt is, valami vízügyi kérdés kapcsán. Bár mostanában Trudeaunak is meggyűlt a baja a mainstream hülyeséggel, kiderült ugyanis, hogy vagy húsz évvel ezelőtt négerszínűre festette magát valami bulin, ami természetesen megbocsájthatatlan, hiszen ezzel – mint állítják – „gúnyt űz” a négerekből. 

Zárójel. Ez a „gúnyt űz” kifejezés némi elgondolkodásra ad okot. Ezen logika mentén, az elhunyt Michael Jackson (ejtsd: Májkrém Zágson), aki – mielőtt alkatrészeire hullott volna – kifehérítette magát, úgyszintén gúnyt űzött a fehérekből. Bár én, bevallom, nem a fehéreken röhögtem, hanem rajta. E mellett a bűn mellett természetesen eltörpül ama pajkos szokása, hogy kisfiúkat molesztált. Zárójel bezárva.

Bizonyosak lehetünk benne, hogy ez az apró malőr, végső soron, nem fog ártani népszerűségének, a négerszínű festéket lemosta magáról a buli után (lásd: szerecsenmosdatás) és harmincszor elnézést kért. Ő továbbra is „a” libsi archetípusa marad, mind a küllem, mind pedig a belbecs tekintetében, és mint ilyen, bírálhatatlan. Ha másért nem már csak azért sem, mert ő, a rossznyelvek szerint, jó eséllyel Fidel Castro unokája. Mármost Winnetou ükunokája, mikor őt bírálta, a libsi média szerint, eltévesztette a házszámot. Ő ugyanis felette áll a bírálatoknak. Mégpedig azért, mert kormányában hegyekben állnak a buzik és más hátrányos helyzetűek, beengedi a migránsokat, és olyan zoknit hord, amit tízéves kor után cikinek tart mindenki.

Mindezek bírálhatatlanná teszik őt, hisz ezek önmagukban igazolják, hogy igazi államférfival van dolgunk. 

Úgy vélem hősnőnk itt rontotta el. Ha a fehér, heteroszexuális férfiakat, a kapitalizmust, vagy Orbánt hibáztatta volna, akkor az ő sastollas képével lenne tele a világsajtó, és minden bizonnyal a csatabárdot is megtalálnák. Ha másképpen nem, akkor fémdetektorral. Ha például Trumpot kikötné a kínzó-cölöphöz, akkor pedig még ugrálnának is örömükben. Így azonban egymásnak ütköznek a libsizmus legszentebb értékei. További hátránya Gretával szemben, hogy ő nem üdvözölte a buziparádét, az indián buzi ugyanis ritka, mint a fehér holló. Talán a hideg miatt van így, hiszen buzik biotópja, őshazája a gőzfürdő. 

Mostantól izgatottan várom, hogy kettőjük közül ki kerekedik felül, nekünk kihez kell majd imádkoznunk, hogy mentsen meg bennünket. Én az indiánnak drukkolok, csak sajnos a svédek en bloc olyan hülyék, hogy jóval esélyesebbek. De hátha…

Facebook hozzászólások