Apró örömeim
4„A légvárak építésének nincsenek szabályai”
G K Chesterton
Mióta Béndek Péter megsértődött és elhagyta a magyar nyilvánosságot, életem szürke, unalmas és kilátástalan. Ám mostanában újra rám ragyogott a nap: Kardos Gábor két cikket is közölt egymás után, betörve – mit betörve – berobbanva a Béndek után maradt fájó ürességbe.
[rule style=”rule-dotted” ]
A folytonosságot mi sem szimbolizálja jobban, mint az, hogy Kardos – akár csak Béndek vagy éppen Arisztotelész – „filozófus”-ként jegyzi szellemi végtermékeit. Én borozófusnak nevezem, mert mikor nem az államformát reformálja éppen, akkor civilben borkereskedéssel foglalkozik; a borkereskedő tudják az, aki a hátulképzett szilvaízről szokott szabadverseket költeni. A nagyoknak is élni kell valamiből.
A két írásmű különösen egymással összeolvasva nyújt bájos képet a szerző fejében kavargó konfúzus gondolatok varázsos világáról. Elég csak egy pillantást vetni a két írásmű jelentősebb gondolataira, hogy az a bizonyos furcsa érzés vegyen rajtunk erőt, melyet a meghökkentő hülyeségek láttán szoktunk érezni.
A szerző pontosan úgy bírja a gondolati koherenciát, mint migráns az önmegtartóztatást.
„A Szent Korona válna ismét a legfőbb közjogi méltósággá, melynek egy esetleg megválasztott király is alárendelt maradna!” Így Kardos az első cikkben, majd a másikban: „Pedig negyedszázada pont ezt várjuk, hogy végre valami ilyen történjen és értelmet nyerjen a polgári fordulat, a polgári demokrácia a politikában.” (Írja mindezt a puklisták március 15-i performanszáról.) Úgy tűnik, a jeles borozófus ezúttal is fordítva mászott fel a lóra és a monarchiát a Tuileriák ostromával szeretné kezdeni. Ez önmagában is nagyszerű gondolat, felcserélni valaminek a kezdetét a végével. Így legalább nem tart sokáig.
Az első cikk a monarchia újjáépítését vizionálja, méghozzá a Szent Korona fősége mellett és ez akár rendben is lehetne, csakhogy van néhány érdekes kiegészítés is, melyek nehezen értelmezhetővé teszik a dolgot. Nem sima monarchia lenne ez, hanem „…kiegészül a baloldali politikai gondolkodás legprogresszívebb intézményeivel…”
Nincs jobb egy kiegészített monarchiánál.
Mármost van az az apró probléma, hogy a baloldali politikai gondolkodás legprogresszívebb intézményei – a történelem tanúsága szerint – a guillotine, az éhínség és a GPU kivégzőbrigádjai voltak. A többi ugyanis humanista mázba csomagolt hazudozás volt, mely azt a célt szolgálta, hogy csak a végén, mikor már nem lehet visszafordulni, derüljön ki, hogy mi is következik.
Hogy mindez megvalósulhasson, Kardos csatlakozik a másik nagy nevettető, Torgyán doktor ötletéhez az alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása tárgyában. Abban igaza van, hogy sem az 1946-os országgyűlés, sem a 49-es alkotmány nem volt legitim, hiszen tömeges erőszak, proskripciók és gyilkosságok kísérték őket – nyilván a baloldali politikai gondolkodás „legprogresszívebb” intézményeiként – ám ez mit sem változtat azon, hogy nem lehet az elmúlt 70 évet csak úgy elfelejteni. Mint azután kiderül nem is kell. Kardos úgy képzeli a dolgot, hogy a monarchia legfőbb szerve a Koronatanács lenne, melynek tagjait az egyszerű állampolgárok közül választanák sorsolással – havonta. Valamint eme grémium magába „integrálná a néptribunátus intézményét” is. (Itt csatlakozik borozófusunk szórakoztatásom következő létezőjéhez, TGM-hez, aki szintén szokott a néptribunosokról ábrándozni.) Elképzelem, amint az állampolgár nem a lottószámokat keresné izgatottan az újságban, hanem azt, hogy besorsolták-e a koronatanácsba, hogy végre személyesen találkozhasson a főpohárnokkal. E cím ugyanis regényes képzelettársításokkal jár a felsőbüdösbürgözdi italbolt törzsközönsége körében.
Úgy tűnik tehát, az elképzelt berendezkedés állna egy darab királyból és a koronatanácsból, melybe a „szakmai szervezetek(?)” és a „nép” delegálnának tagokat. Ez kínosan emlékeztet az un. korporativista államberendezkedésre, melynek eklatáns példája Mussolini Olaszországa. Mínusz a Duce, ugyebár.
A legszebb pedig az a dologban, hogy mindez tökéletesen felesleges is lenne, mert be kívánja vezetni a svájci mintájú népszavazásokat mindenféle kérdésekben. Nagyszerű lesz. Este Rezső kiordít a konyhába:
„Anyukám ma miről szavaztunk?”
„Valami szoborról!”
„És hogy szavaztunk?”
„Nem tudtam miről van szó, úgyhogy igennel! Jó lesz a déli paprikás krumpli vacsorára?”
Hát valahogyan így éldegélnénk az ezeréves magyar királyság utolsó éveiben.
Az, hogy mindez hogyan valósulna meg a „mai terrorkormányzás felé elhajló hatalom” regnálása alatt, az a szerző titka marad. Mert ugye terrorkormányzás esetén vagy nem lehet nemzetgyűlést összehívni, vagy felesleges.
A második cikk jóval egyszerűbb mondadójú, a legfőbb állítása: „a nép helyett inkább a sajtót, a véleményvezéreket kéne leváltani” A sajtó leváltása amúgy egybecseng a „baloldali politikai gondolkodás legprogresszívebb intézményeivel”, legjobb lenne egyből le is lőni őket, mert különben visszajönnek.
A mi kis monarchistánk azután annyira belelovalja magát a nép barátja szerepébe, hogy meg is kérdezi „Kedves Nép, mit gondolsz erről?” Miután a nép hallgat, meg is válaszolja a kérdést: „A népvezért mintha elhagyta volna a nép.” És ezt Kardos mértéktelenül helyesli.
Az első cikk után elgondolkodhattunk, vajon ki lehet a borozófus titkos esélyese a trónra? A második cikk után ez nem kérdés többet. Nyilvánvalóan csak egyvalaki lehet az: Pukli. Ő fog első vagy „Kockás” Pukli néven az ezeréves trónra ülni, kezében országalma és jogar helyett fejesvonalzóval és nyelvtankönyvvel. Mikor majd fellovagol „12 pont” nevű paripáján a Koronázódombra, ezzel a vonalzóval fog a négy égtáj és Felcsút felé suhintani, jelezve, hogy megvédi a királyságát és alattvalóit mindentől és mindenkitől. Főpohárnoknak – ki mást – Kardos borozófust nevezi majd ki, akit egyben nemessé is üt, alsó- és felső-Kossuth-téri nemesi előnévvel. Gallóné lesz az első udvarhölgy és Juhász Peti a főalamizsnás.
Ostende nobis, Domine, misericordiam tuam.
Urunk, mutasd meg nekünk irgalmasságodat.
Dunai Bögöly
2016-03-23 @ 13:40
Szenzációs! Nagyszerű oldalvágás a sznoboknak: „a borkereskedő tudják az, aki a hátulképzett szilvaízről szokott szabadverseket költeni.” :))
De fel kell vidámítanom, vagy épp el kell keserítsem Aristot. Béndek második visszavonulása is csak annyi ideig tartott, mint migráns várakozása a nem német menedékkérelem beadása után. Sőt, ezentúl láthatjuk és hallhatjuk is, meghirdette, hogy videókban fog szólni a „liberális konzervatív fordulat fontosságáról” március 15-től. Ugyan ez egy kicsit késik, de a csalódottságot enyhítheti a közben megjelent két videopótló írása.
göre gábor bíró úr!
2016-03-24 @ 04:48
A büszke ezeréves!
Bizony buta, vén lett!
(A bejövő, rég ki holt,
Helyette bevándorolt
Ezerféléből korcs!)
Reszkető, rozoga.
Kihullott, minden foga!
Archeimeres, a fafeje
Hogy a mát megértse!
Les még, rossz szemével,
S nem fogja fel ésszel!
Mi zajlik körülötte!
(Levágták, kezét, lábát!
Siratja csonkaságát!
Segítsége szorul,
Szipolyozzák orvul!
Francnak jött ide!
Kárpátok gödribe!
Ostoba szélütöttje),
Sehogy meg nem érti,
Ez nem való világ néki!
Legrosszabb tán a füle,
Nem érti a beszédet vele!
Miit mondanak mások
Elkopott hazugságok
Eszméjét híven őrzi,
Valaha tanították néki!
Rég elmúlt, lejárt már,
Sehogy, meg se érti!
( a szamár!)
2015. 06 25.
Sámán
2016-03-24 @ 14:44
Kitűnő írás!
Különösen tetszik a „borozófus” kifejezés, amit néhány vidéken tájnyelven „borozófos”-nak ejtenek, az is találó erre a paprikajancsira. Néhány (utólag erősen bánt) alkalommal belenéztem abba az iszapbirkózás vagy miatúró? című „műsorba” ahol szerepel ez a nem kicsit hibbant alak a lófarkas Marx-imitátor és egyebek mellett. Egy épeszű hozzászólása nincs, pedig nagyon erőlködik, hogy megdolgozzon a fellépőpénzért. (Szerintem gyakran nyögés a vége.) Egyetlen említésre méltó szereplése az volt, mikor a mellette ülő – egyébként roppant szimpatikus – cserdi polgármester, megunva parttalan agymenéseit, annyit mondott neki: (elnézést, ha nem szó szerint jut eszembe) -Te átszaladsz a szavannán, aztán te mondod meg az ott élőknek, hogy hogyan él a gazella……
Tango47
2016-03-26 @ 12:47
Tényleg: ha a vélemény-rovatok szerzőinek kívánságai bejönnének, akkor a következők történnének: leváltanánk a Kormányt, leváltanánk az ellenzéket, majd befejezésül leváltanánk a népet és azontúl mindenki boldogan élne, míg meg nem halna.