Az az átkozott pia

„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, de nagyon jólesik”

Népi bölcsesség

Aki csak kicsit is érdeklődik a történelem iránt az tudja, hogy bizony a szesz nagy szerepet játszott fajunk történetében. Ott van rögtön az iszákos katonai zseni, Nagy Sándor, aki hódításai jelentős részét alkoholmámorban követte el. Az is közismert, hogy a német vezérkar, az utolsó időkben, szintén részegen vezényelt nemlétező hadosztályokat. Erről azonban a történetírás csak vonakodva számolt be. Egy angol történész szerint azért, mert ha valaki azt írja, hogy XY ezt, vagy azt ittassága miatt tette, akkor előállhat egy kollégája azzal, hogy ő pedig úgyszintén részegen gondolja ezt. Az így kialakuló vita messzire vezetne, a történettudósok egymás feleseit számolgatnák; jobb hát ezt a témát nem feszegetni.

Nálunk, akik a világ élmezőnyébe tartozunk ivászatilag, különösen kényes ez a téma. Nekem meg aztán különösen jobb lenne, ha csukva tartanám a számat, ám elnézve a hétvégi ellenzéki műsort, kénytelen vagyok megosztani a nyájas olvasóval a tapasztalataimat.

Ellenzéki randevú volt ugyanis, melyen (talán) megbeszélték, hogy mikor beszélik meg, hogy mit beszélnek meg. Ez így, elsőre kissé öncélúnak tűnik, de hát ők tudják.

A parti úgy kezdődött, hogy Fletó – aki egyre inkább félreérthetetlenné teszi, hogy magát tekinti az ellenzék atyamesterének – magához rendelte a többi kormányváltót parancskihirdetésre. Ugyanezzel a mozdulattal egyben a helyére parancsolta Kunhalmi államnőt is, aki pár perccel előtte, ugyanazon a színpadon nácizta le Jobbikot és állította, hogy velük aztán soha. „Kutyából nem lesz szalonna” – idézte a húsipari alapvetést ezzel kapcsolatban.

Nos, Fletó szerint nem hogy szalonna, bélszín is lesz a Jobbikból.

Zárójel. Ne tudom, nézték-e Ágika produkcióját. Fenomenális volt. Valószínűleg a boldogult Dolores Ibárruri-tól tanulta a szónoki gesztikuláció művészetét és bizonyára napokig gyakorolta az előszobatükör előtt. Addig leakasztotta a télikabátokat. Ama hihetetlen elmeélről tanúskodó megállapítása, mely szerint: „ti vagytok azok, akik itt vagytok, és nem mások” minden bizonnyal örökre, aranybetűkkel bekerül a retorika művészetét oktató kézikönyvekbe. Amúgy róla is megjegyezték a tömegben, hogy esetleg felöntött a garatra. Zárójel bezárva.

A demokraták aztán rohantak is a fődemokratához meghallgatni a parancsait, hiszen szokva vannak ők már ehhez. Úgy esett azonban, hogy Vona újdemokratának – tőle meglepő módon – volt elég esze a távolmaradáshoz. Lehet, hogy beteg. Például összenőtt a szemöldöke. Vagy Allah világosította meg elméjét. Őt kívánta pedig mindenki, és mivel nem volt ott, valahogyan szétesett az egész; egyedül Fletó tájékoztatta a sajtót a nagy esemény eredményeiről, melyek nem voltak, így aztán az erről való előadás tökéletesen az ő profiljába vágott, a nem létező dolgokról ő tud a legjobban beszélni.

Ami azt illeti, Feri láthatóan tökrészeg volt. Többször megtántorodott és a pulpitusba kellett megkapaszkodnia, hogy ne fekve folytassa az orációját.

De mondanivalóját tartalmilag nem befolyásolta az állapota, mindig hülyeségeket szokott beszélni összevissza.

Nem csak nekem tűnt fel a dolog, maga a macskabajszú Vágó Gábor is így látta a dolgot. Itt jegyezzük meg, hogy Vágó Gábor abszolút tapasztalt szaktekintélynek számít ez ügyben, ő is közismert alkohológus. Nem annyira a pojáca állapota ütötte szíven, látott már ő olyat, hanem az, hogy őt nem kínálta meg. Ez a Vágó egyébként bennem, arcszőrzete okán, azt a benyomást kelti, hogy Salvador Dali és egy huszárőrmester szerelemgyermeke. De ez most mellékes.

Az elmaradt kínáláson megsértődött LMP aztán ki is vonult és az utcán tartott sajtótájékoztatót, amiben az volt a legjobb, hogy semmit sem lehetett hallani a forgalom zajától. Egyszer még egy mentő is jött szirénázva, már azt hittem Ferit viszik a detoxba. De nem. Csak a tökéletesen romba dőlt magyar egészségügy végvonaglásainak egyikét láttuk nyilván.

Mai hír, hogy Feri első komornyikja, Gréczy azt nyilatkozta, hogy beperelik Vágót – a lehető legszorosabb ellenzéki összefogás jegyében természetesen, hiszen a bíróságon szokott a szív a szívvel összeborulni – a fenti kijelentés kapcsán. Az majd egy roppant izgalmas szakértői probléma lesz pár hónap múlva a bíróságon, hogy miképpen lehet pro, vagy kontra bizonyítani egy sokkal régebbi tintázást.

A legjobb az lenne, ha balesetvédelmi okokból, ezután minden összejövetel előtt megfújnák a szondát. És aki nem elég részeg azt kizárnák. Egyenlő esélyek ugyebár.

Lelki szemeim előtt pedig már megjelent az a víg április nap, mikor már túl vannak az izgalmakon, leülhetnek a kertben, és míg sül a tarja, vidáman duhajkodhatnak együtt, távol a kandi kameráktól. Ott majd bármilyen nyilatkozat is belefér. Szép idő lesz, és a stiglicek között Hadházy Ákos száll majd a falu felett. Már alig várom.