Buzi-e vagy?

„Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el”

Keleti bölcsesség

A címben szereplő kérdést a  meglehetősen tapló dalszövegeiről és tenyérbemászó egyéniségéről, valamint a sikeres internetes koldulásról elhíresült Sickratman tette fel ebben a formában és a Belga nevezetű „zenekar” adta elő. Egyszer hallottam valahol, és azt kell mondanom, hogy az amúgy mély mondanivaló, valamint az ahhoz tökéletesen illő forma ellenére borzalmas élmény volt. A dalcímből aztán – a kultúra csatornába fulladásának illusztrációja képen – szállóige lett azok között, akik örömmel üdvözölték, hogy a kultúra leszállt oda, ahol ők amúgy életvitelszerűen tartózkodnak. Onnan jutott eszembe e műalkotás, hogy cikk jelent meg az Index című kiadványban „Hogyan döntsük el, hogy egy menedékkérő valóban homoszexuális?” címmel.

Első pillantásra nyilvánvaló, hogy a modern Európa egyik sorskérdésével állunk szembe. Hiszen mi lehetne lényegesebb annál, hogy Ali milyen szexuális irányultsággal rendelkezik, midőn partra száll Itáliában?

Vizsgáljuk hát a megfelelő komolysággal.

Feltételezett páciensünk valamely – az Amnesty International szerint Magyarországnál sokkal demokratikusabb és szabadabb – afrikai országból érkezik. Ott – a gaz gyarmati kizsákmányolás éveit leszámítva – a töretlen bírói gyakorlat szerint a buzikat a krokodilok elé vetik, miközben a lelkes közönség eljárja a nagy krokodilcsalogató táncot. Ügyesebb krokodilok már a levegőben úgy elkapják a repülő buzit, mint a frizbit. E szokás európai vitákat is kiváltott már, miután a zöldek ezt az eljárást krokodiljóléti intézkedésként értékelték, mely segít a veszélyeztetett faj fennmaradásában. Ki is tüntették az ország vezetőit a „Krokodilok atyja” megtisztelő címmel.

Persze az ország jogszolgáltatása sokat fejlődött, hiszen a kisebb-nagyobb bűncselekmények vélt elkövetőit, a jogállami szokásoknak megfelelően, manapság már csak bírói talárban és alonge-parókában lehet meglincselni. Egyesek – kromofóboknak nevezi őket a szakirodalom – tiltakoztak ugyan a paróka taszító, fehér színe miatt, ám ezt a kérdést egy emlékezetes törzsi háború keretében már megvitatták. A kromofil álláspont győzött, részben mert több géppisztolyuk volt, részben pedig mert elfogadták azt az érvelést, hogy a fekete paróka összetéveszthető az illető hajával és ez – tekintettel arra, hogy a paróka nélküli lincselést lincseléssel rendeli a törvény büntetni – félreértésekre adhat alkalmat.

Alanyunk tud írni, olvasni, mert egy misszionárius megtanította, mielőtt egy sajnálatos módon tévesen összeállított étlap alapján megették.

Zárójel. Ezért a malőrért később elnézést kértek és a derék atya, ööö… maradványait színpompásan temették el. Igen, sajnos csak az maradt. A temetésen elénekelték az ország koszorús költője által szerzett „Miért híztál ilyen szép kövérre” kezdetű – irodalmi Nobel-díj gyanús – oratóriumot, a hozzávaló táncokkal. Nagyon megható volt. Zárójel bezárva.

Így elolvashatta valamely ismeretterjesztő kiadványban, hogy a buzikat biztosan beengedik, ezért – miután mindenképpen Európában szeretné befejezni kvantumfizikai tanulmányait – úgy dönt, hogy innentől ő is buzi lesz. Párizs megér egy misét, hát még egy verbális fartúrást – ugyebár.

Ezzel az écával jelentkezik aztán a bevándorlási hivatalnál.

Eleddig az volt a szokás, hogy a fasiszta bevándorlási szervek pszichológus szakértőt rendeltek ki a „Buzi-e vagy?” kérdés eldöntésére. Ez mostantól a luxemburgi bíróság – melynek minden döntését meg tudom jósolni és egyikkel sem értek egyet – véleménye alapján nem lehetséges, mert túlzó beavatkozást jelent az illető magánszférájába. Igaz ugyan, hogy maga az alany tette nyilvánossá a más férfiak ülepe iránti elkötelezettségét, ám efölött az ellentmondás fölött a bíróság nagyvonalúan elsiklott és a comingoutot a gyónási titok módjára rendeli kezelni.

Döntésük értelmében ezentúl elég az illető szavait minden további nélkül elfogadni, illetve a hatóságoknak rendelkeznie kell „megfelelő szakszemélyzettel” a dolog eldöntéséhez. Továbbá azt is mondták, hogy az illető szavahihetőségét kell bizonyítani, vagy cáfolni. Mert azt könnyű. Gondoljunk csak a „Minden krétai hazug, mondja egy krétai” kezdetű tréfás fejtörőre.

Na, itt látok lehetőséget néhány praktikus módszer bevezetésére. Csak mert segítőkész vagyok.

1. Szakértők kirendelése

Javaslom, hogy az efféle ügyeket egy, az Alföldi Róbert és Kulka János alkotta bizottság bírálja el. Az ő szakértelmükhöz nem férhet kétség. Kiskorú migránsok esetében akár Varánusz Xavérra is számíthatunk.

2. Istenítélet

A migránst néhány napra, más migránsok közé kell zárni. Amennyiben agyonverik, úgy megállapítható, hogy jogosult a menedékre. Ha nem, akkor sajnos ki kell utasítani.

3. Hazugságvizsgálat

Ha az illető január elsején született, magát 14 évesnek mondja, de időnként megbotlik hosszú ősz szakállában, akkor jogosnak tűnik a gyanakvás. Továbbá gyanakvásra adhat okot az is, ha 6 felesége és 17 gyereke kíséretébe teszi a nem irányultságára vonatkozó kijelentést.

Ezek lennének hát a javaslataim, melyek – remélem – kivívják a TASZ, a Helsinki Bizottság és más veretes szervezetek elismerését is. Mert nagyon vágyom erre.

Amit viszont nem értek az az, hogy minek importálni a buzikat.

Szerintem ebből Európa önellátó, mi több, azt is megkockáztatom, hogy némi túltermeléssel küzd. Ezen az alapon sokkal inkább az exporton kéne gondolkodni. Humanitárius alapon akár egész kontinenseket tudnánk ellátni, hiszen megengedhetetlen, hogy ily drága kincseket önző módon megtartsunk magunknak.

Javaslom hát továbbá a BUZIMPEX megalapítását ennek lebonyolítására. Őszintén remélem, hogy segítettem.