Érinthetetlenek

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”

Madách: Az ember tragédiája

Úgy esett, hogy őfelsége, III. Fülöp spanyol király megégett a kandalló mellett, mert nem találták az ügyeletes grandot, akinek egyedül lett volna joga őfelségéhez hozzáérni. A többiek nem kockáztatták a kivégzést, ami a király megérintéséért járt, és inkább nézték, amint a felkent személy füstölög. Ez jutott többek között eszembe, mikor röhögés végett az MTVA székházában lejátszódó eseményeket néztem. Túl azon, hogy idejét nem tudom, mikor mulattam ilyen jól, feltűnt nekem valami, ami erre a történetre emlékeztetett.

Aki nézte ezeket az eseményeket, tán felfigyelt arra a stílusra, amit az ellenzéki képviselők megengedtek maguknak a TV egyszerű munkatársaival kapcsolatba. „Ne érjen Nidermüller Péterhez!” – kiáltotta például maga Nidermüller Péter, a haladó gyurcsányizmus oroszlánja, egyesszám harmadik személyben emlékezve meg önmagáról. Már csak a fejedelmi többes hiányzott. Pedig a szerencsétlen biztonsági magától semmiképpen sem érne egy Nidermüllerhez, még bottal sem piszkálná, csak hát a képviselő úr nekiment.

A többiek is mind hasonló hangnemben tárgyaltak, fenyegetőztek és ordibáltak, érzékeltetve azt az elképzelhetetlen magasságot, ahol ők szárnyalnak a földi halandók fölött.

Mert ők ugye érinthetetlenek.

Érinthetetlenek, mert, mint mondogatni szokták, ők két és fél millió ellenzéki szavazót képviselnek. Ami ugyebár nyilvánvaló hazugság. Ők, egyenként pontosan annyi szavazót képviselnek csak, ahányan ebből a két és fél millióból rájuk, illetve pártjuk listájára szavaztak. A többieket nyilván nem, mert azok másokra szavaztak, nyilvánvalóvá téve, hogy nem őket akarják a TV-székházban látni. Szél és Hadházy pedig még annyit sem, hiszen ők az LMP listáján jutottak be, mely pártból aztán nagy ívben kivágták őket. Nidermüller egy másik izgalmas eset, ő ugyanis EP képviselő, és mint megtudtam, azokat is ugyanazon jogok illetik meg. Ha ez viszonos, tehát a nemzeti parlament képviselő is érinthetetlenek külföldön, akkor javaslom a magyar EP képviselőknek elfoglalni a brüsszeli TV-t és hasonló hülye pontokat beolvastatni. Lenne nagy meglepetés.

El nem tudom képzelni, mitől alakult ki bennük ez a felsőbbrendűségi érzés, annak hite, hogy bármit megtehetnek, mert ők országgyűlési képviselők. Hogy a pórnép nem érintheti őképviselőségüket, mi több, azonnal és alázatosan teljesíteni kell legfurcsább kívánságaikat is. Annál is különösebb ez, mert a produkciójuk alapján értelmileg nem a nép fölött, hanem jóval alatta helyezkednek el. Érdekes lenne ugyanis, ha a nép is így viselkedne. Ha ahelyett, hogy szorgosan és alázatosan megtermelnék a képviselő urak és hölgyek illetményét, a nép is rohangászna, sípolna és üvöltözne. Bár, elnézve a tüntiket, egy részük hajlamos rá. A látottak okán elképzelni is szörnyű, hogy miképpen viselnék magukat akkor, ha valami tényleges hatalomhoz jutnának.

Szolgából lesz a legrosszabb úr – tartja a népi bölcsesség.

Most azután, a szokásokhoz híven, mindenki feljelent mindenkit. Tudom, sőt lelki szemeimmel már látom is azt a hosszas, unalmas és szánalmas jogászkodást, ami következik. Az lesz a kérdés, hogy vajon zavarták-e a Tv működését az illető képviselők. Bemenni ugyanis, képviselőként, joguk van, randalírozni, a munkát zavarni viszont nincs. Szerintük persze nyilván nem zavartak senkit, hiszen a termelés szürke mindennapjaihoz tartozik az, hogy egy csapat őrült a házon belül rohangászik, ajtónak megy, lépcsőkorlátra mászik, miközben visít és ordibál. Egyszerűen ilyenek a zavartalan, munkás hétköznapok. „Sztárügyvédek” tömkelege és a Helsinki Bizottság fogja, kart karba öltve védeni őket a bíróság előtt, ha egyáltalán eljut az ügy odáig. A dolog abszurditását csak fokozza, majd, hogy külföldi tettestársaik is telesírják a világsajtót üldöztetéseik szomorú történetével.

Kíváncsian várhatjuk az események további alakulását. Most egyelőre egy direktóriumot alakítottak, és ez vezényli majd a forradalom további részét. Reméljük ott is elkezdenek majd tobzódni, és mi megnézhetjük, milyen új kunsztokat eszelnek ki.