Holnap

65

„Pudor si quem non flectit, non frangit timor.”
(Akit a szégyenérzet nem rettent vissza, azt a félelem sem fogja visszatartani.)

Publius Syrus

Holnap kezdetét veszi az Országgyűlés 2019. évi ülésszaka. Ebben a hírben nem lenne semmi különösebben érdekes – a Parlament azért van, hogy ülésezzen – ha nem emlékeznénk a 2018-as ülésszak érdekesre sikerült befejező aktusára. Az ott tapasztalt emlékezetes események ugyanis felvetik a „hogyan tovább?” égető kérdését.

Az a helyzet ugyanis, hogy az efféle dolgok egyik fő meghatározója a fokozás kényszerének törvénye. Bármily meglepő is, de az emberi szellem olyan, hogy a hülyeség is képes unalmas lenni. Na, nem az elkövetőnek, hanem a szemlélőnek.

Márpedig az utolsó ülésen tapasztaltakat igencsak nehéz lesz meghaladni.

Az esemény olyan volt, mint az ápolók nélküli csapatépítő tréning az őrültekházában, és némi eufemizmussal „érdekesnek” minősíthetjük. Éppen ezért nagyon nehéz lesz felülmúlni. Ám sajnos muszáj. Ezt felismerték a haladás képviselői is, és mint a Népszava című kiadvány cikkéből tudjuk, dolgoznak is a továbbfejlesztésen. Mint írják: „Még pénteken kora délután is egyeztettek az ellenzéki pártok egymás között arról, hogy milyen látványos akcióval hívják fel magukra a figyelmet az Országgyűlés tavaszi ülésszakának nyitónapján.” Sajnos úgy tűnik azonban, hogy nem nagyon sikerült még kitalálni ezeket az új látványelemeket. Az igényt azért érzik, hiszen mint mondták: „nem lehet mindig tűzben égni, mert akkor egy idő után hiába lángolunk, már nem tűnik fel senkinek” Ez mondjuk szerintem nem igaz, hiszen egy nagy lánggal égő Hadházy bárki figyelmét felkeltené.

Némileg enigmatikus módon annyit árultak csak el, hogy „folyamatosan a házszabály határait feszegető magatartást tanúsítanak majd”. Ez azonban nyilvánvalóan nem igaz, hiszen ez erős visszalépés lenne, lévén, hogy az utolsó ülésnapon nem „feszegették” a házszabály határait, hanem nyilvánvalóan áthágták azokat.

A szimpla „feszegetés” egyenlő lenne a meghátrálással.

Azt is mondták még, hogy „miképpen tudják folyamatosan fenntartani a figyelmet a parlamenti jelenlétük iránt úgy, hogy közben nem válik tevékenységük »ingyencirkusszá«.” Ezt annyiban egészíteném ki, hogy cirkusznak bizony cirkusz, ám semmiképpen sincs ingyen, ugyanis fizetnek nekik érte.

Én – mint minden más esetben – most is segítségükre szeretnék sietni, néhány javaslattal. Ezeket adnám közre, okulásul, alább.

Mindenek előtt szögezzük le, hogy bármilyen akció alapfeltétele a mobiltelefon, melynek segítségével rögzíteni lehet az eseményeket és – ami még fontosabb – a felvétel készítőjének szerepét azokban. Véleményem szerint, ha elmenne a térerő az országházban, az csak a Tanácsköztársaság bukásához fogható csapást mérne a haladás híveire. Így lett egy eszközből, melyet eredetileg a cicával békésen játszó pudli (love, peace, freedom, happiness) megörökítésére találtak ki, a haladás nélkülözhetetlen kelléke. Ez persze nehezítő körülmény is egyben, hisz így a legbonyolultabb Orbán-ellenes attrakciókat is fél kézzel kell bemutatni, ami nagyban emeli a gyakorlat nehézségét.

Tehát az első szabály, hogy feltöltött mobil és szelfibot nélkül nem ellenzéki a képviselő. (A szelfibot egyébként, az események elfajulása esetén, közelharc eszközként is remek. A kisgazdák anno még zászlórúddal verekedtek, de hát ekkorát változott a világ.)

A következő mutatványokat javaslom:

  1. A közösségi média egyik legnagyobb sikerű száma az ún. villantás, melynek során az illető híresség – minden esetben nő, amennyiben ez a haladók esetében még értelmezhető fogalom – valamely intim testrésze, véletlenül vagy sem, de kilátszik a felvételen. (A lyukas zokni nem felel meg ezeknek a kritériumoknak) Nem tudom megmondani, mely képviselőnő mely alkatrészei alkalmasabbak, ezt nekik kell eldönteni, ők ismerik a morfológiai helyzetet. Gurmai képviselőnőt azonban, egészségügyi okokból, nem javaslom.
  2. Jakab Péter képviselő egy tál lencséért megveszi a pártelnökséget Sneidertől, majd egy létrán (lásd még: Jákob lajtorjája) megpróbál felmászni az Úrhoz, hogy adja áldását a tranzakcióra. Eközben a jobbikos képviselők filoszemita kartáncot lejtenek.
  3. Tordai képviselő megtanulja két hátraszaltó között követelni az európai ügyészség bevezetését.
  4. Gurmai Zita a szexuális zaklatás elöl átugrik a lángoló karikán, egyik sámliról a másikra. Idomította és elővezeti: Timmermans főjelölt.
  5. Az ellenzéki képviselők a rabszolgatörvény elleni tiltakozásul bemutatnak egy betétszámot a Spartacus című balettből, Bangóné koreográfiájával. Szólót táncol a Gyurcsány – Vadai kettős.
  6. Az ellenzék, a közönség ovációja közepette, testületileg megfogadja, hogy bármit tesz is Orbán, ők bizony nem szaporodnak.

Hát, úgy hirtelen ezek jutottak eszembe. Ha megfogadják tanácsomat biztosak lehetnek a sikerben. Mi pedig garantáltan jól szórakozunk. Van azonban egy bökkenő. A rezsimdiktatúra még legalább három évig eltart. Hogy ezalatt hová lehet még fejlődni, az egy nagy kérdés. A vége talán egy kollektív űrutazás lehetne Utópiába…

Facebook hozzászólások